Hiába nélküled

13. rész

*Carmine*

- És miből gondolod te, hogy én ilyen bulizós típus vagyok? - kérdezem mosolyogva, majd séta közben felé sandítok.
- Látszik rajtad, csak rád kell nézni. Tipikus olyan vagy, akiről lerí ez, csak rejtegeti. - válaszol Arden is vidáman. Ja, én és a buli. Szerintem életemben nem voltam még szórakozóhelyen, ha csak az az egyszeri suli disco nem számít. Mókásan megrázom a fejem, és már meg is érkeztünk a szobámhoz.
Kinyitom az ajtaját majd belépünk rajta, a kulcsot hanyagul a konyhapultra lököm. Arden leül az ágyamra, majd engem figyel.
- Kiderült már, hogy miért nincs még mindig szoba társad? - kérdezi kiváncsian, mire odasétálok hozzá és leülök mellé.
- Tudod őszintén nem merem megkérdezni sehol, félek hogy igazából abban a tudatban vannak hogy van, és ha elmondanám hogy ez nem így van, raknának be valakit hozzám. Azt meg végképp nem akarnám. - tűnödök el, míg Arden hátraveti magát az ágyon.
- Nekem sem örülnél? - kérdezi kaján vigyorral az arcán, mire én csak ismét mókásan csóválom a fejem.
- Neked meg pláne! - jelentem ki nevetve - Nem akarnám, hogy az éjszaka közepén rám mász. - továbbra is mosolygok és várom a reakcióját. Arden színlelt sértődött arcot vág és a szívére teszi a kezét. Olyan, mint egy durcás kisfiú, pont mint a képen amit pár napja mutatott nekem magáról, mikor még kicsi volt. Vajon Marlon, milyen volt kisfiúnak? Hihetetlen, hogy lassan 2 hónapja nem beszéltünk. Arden hirtelen ül fel az ágyon, mire kicsit összerezzenek, amit ő ki is nevet. Most én leszek durcás, és a karom összefonom magam körül. Egy kis idő után mind a ketten nevetésben törünk ki, kell egy két perc, hogy rendezzük magunkat.
- Akkor eljössz a hétvégén velem? - kérdezi, mikor eszébe jut az előző lezáratlan beszélgetésünk. Én lehajtom a fejem és a körmömet kezdem piszkálni.
- Nem tudom. Szeretnék, mert olyan rendes vagy velem, de én nem szoktam buliba járni. - nézek rá végül, de Arden megértően bólogat.
- Én sem, nem szoktam ilyen helyekre menni hidd el, csak jót tenne egy kicsit most neked is, és héé személyesen hívtak el mind a kettőnket. - lökött vállba, mire csak egy fura mosoly ült ki az arcomra.
- Engem csak azért hívtak, mert mostanában veled lógok, nem azért mert annyira szeretnének ott látni. - próbáltam talán lebeszélni, de akkor sem akartam konkrétan elutasítani. Arden szomorú grimaszba húzta az arcát.
- Naa, nem is igaz! Téged is kedvelnek! Csak gyere el, és ha nem tetszik, szólsz és azonnal jövünk vissza oké? - kérlelt azokkal a boci szemekkel, amiknek nagyon nehéz lett volna nemet mondani. Nagyot sóhajtottam, mire tudta, hogy a válaszom igen, és örömében megölelt, de össze-vissza rángatott én pedig ügyesen csúszni kezdtem az ágyról, de húztam magammal őt is. Sikeresen leestünk az ágyról mind a ketten, és teljesen ciki helyzetbe keveredtünk ezzel. Arden rajtam feküdt szinte, én pedig alatta összepréselődve. Nem tudom mit gondolhatnék most, hogy ilyen közel van, csak nézem azt a gesztenye barna szempárt, és a pulzusom felszökött az egekbe úgy érzem. Nem tudom mit érzek Arden iránt, az elmúlt hetek eléggé kesze kuszák voltak, de ő itt volt nekem mindig, és segített amiben csak tudott. Ez sosem tudom neki majd vissza adni, de igyekszem. És most, hogy ilyen közel van, nem tudom mit érezzek.
- Min gondolkozol? - kérdezi megtörve a csendet és a gondolatmenetem.
- Öm azon, hogy milyen hülye vagyok, hogy tényleg elmegyek veled a buliba. - hazudom neki, mire csak mosolyog, de szerintem tudja, hogy nem ezen gondolkoztam. A helyzet még furcsább, hogy mostmár így beszélgetünk ilyen közel egymáshoz. Kicsit mocorogni kezdek, de abbahagyom, nem tudom most szóljak neki, hogy nem-e állunk fel vagy mi? Úgy látszik észreveszi a zavartságom, mire kicsit hátrébb húzódik, de nem áll fel. Tuti élvezi ezt.
- Inkább jól teszed, hogy eljössz velem arra a bulira. - mosolyog rám sunyin, mire én meglengetem előtte a mutatóujjam, és én is elmosolyodom. Természetesnek kellene lennie most ennek, ahogy itt fekszünk? Nem tudom, azt sem, hogy mit érzek jelenleg.
- Kék. - jelenti ki Arden, és egyenesen a szemeimbe néz, majd oldalra dönti a fejét, én meg csak értetlenül bámulok rá.
- Tessék? - kérdezek vissza
- Olyan szép kék a szemed! Mikor elsőnek rámnéztél, már akkor megfogott a színe. - mosolyog kedvesen, én pedig elpirulva megköszönöm és elfordítom a fejem zavaromban. Arden közel hajol egészen a fülemig, egy ideig csak a légzését hallgatom és várok.
- Olyan gyönyörű vagy! - súgja oda végül úgy, hogy mégközelebb hajolt hozzám. Érzem a lehelletét a fülemen és jól esően megborzongok szavaitól. De egyszerűen megőrít avval, hogy ezt csinálja. Én is tudom, hogy ő többet szeretne a barátságnál, de azt nem tudom, hogy én mit szeretnék tőle. Nem akarok belemenni egy kapcsolatba, amibe nem tudnék egyenlőre beleadni semmit. A gondolataim, mintha órák óta a fejemben kavarognának, pedig alig lelt el 5 másodperc.
- Arden... - nem tudom mit kellene mondanom. Nem akarom elutasítani, de azt elhitetni vele, hogy én is úgy érzek, mint ő, azt sem akarom. - Köszönöm! - csak ennyit mondok, annyira béna vagyok istenem. Arden nem mozdul, én pedig nem tudom mit gondol most.
- Ne érezd kötelességednek, hogy megköszönöd, csak tudd, hogy az vagy! A leggyönyörűbb nő, akit valaha láttam. - suttogja tovább a szavakat, én pedig mostanra teljesen piros vagyok, az biztos. Mostmár végképp nem tudom mit kellene tennem vagy mondanom, de úgy döntök csendben maradok. Megérzem Arden mosolyát a fülemnél, elhúzódik tőlem és rámnéz, majd én is rá. Látszólag jól szórakozik rajta, hogy ennyire zavarba hozott. Én durcásan rácsapok a mellkasára, de erre ő felnevet, mire megint rácsapok, majd újra és újra, míg végül meg nem fogja a kezemet. Teljesen hirtelen ért a mozdulata és reflexszerűen elhúzom azt. Ennél nem is lehetne gázabb a helyzet...
- Szóval vicces? - kérdezem félve, annyira gáz volt az előző mozdulatom.
- Igen az, de.....
- Ahh kérlek bocsáss meg, nem akartam bunkó lenni, hogy úgy elhúztam a kezemet, csak reflex volt, mert hirtelen megijedtem. - kezdtem bele a magyarázkodásba. A fejem lehajtottam, nem tudtam a szemébe nézni.
- Hé - fordítottam meg a fejem, hogy a szemébe nézzek még is csak. - Semmi gond, ezért nem kell bocsánatot kérned. - mondta kedvesen, majd megsimította az arcomat. Olyan intim ez a helyzet, hogy nem tudom meddig bírok még itt feküdni.
- Oké, nem lehetne, hogy felálljunk innen? - kérdezem, mert már nem bírok ebben a helyzetben maradni. Arden bólint egyet, de nem látom szomorúságnak jelét az arcán. Feláll elsőnek ő, majd nyújtja a kezét, hogy segítsen. El is fogadom a jobbját, de az érkezésem túl közel sikeredett hozzá. Az egyik kezével fogja a kezem a másikkal pedig a derekamat tartja. Az arcunk csak pár centire van egymástól és szinte érzem a lehelletét. A szemem a szája, és az ő szemei között vándorolnak, olyan furcsa érzés minden. Arden leveszi a derekamról a kezét és hátrasímítja a hajamat a fülem mögé, én pedig ott állok, mint valami szemetes.
- Arden én nem tudom, hogy mit szeretnék tőled, mármi... - a mutatóujját a számra tapasztja és egy kis mosoly ül ki a szája szélére, mire én is elmosolyodom az ujja alatt. Játékosan megharapom azt, hogy oldjam a feszültséget, ami kialakult közöttünk az elmúlt percekben. Arden elhúzza majd színlelt fájdalommal megrázza.
- Ennyit igazán megérdemeltél. - nyújtom rá a nyelvem és kicsit odébb lépek, de nem engedem el a kezét, ahogy ő sem az enyémet.
- Igen és miért is, ha szabad kérdeznem? - néz rám pimaszul.
- Azért, mert játszol velem. - mondom ki, és figyelem a reakcióját. - Mondod itt ezeket a dolgokat, hogy gyönyörű vagyok és teljesen összezavarsz. - adok hangot a gondolataimnak, majd látom, hogy nemlegesen megcsóválja a fejét, mire értetlenül nézek rá.
- Én mindent komolyan gondoltam Freese. - engedi el a kezemet és néz továbbra is a szemembe - Még mindig kibaszottul gyönyörű vagy! - ejti ki a szavakat lassan, hogy megint zavarba hozzon. De én okosabb vagyok és elsétálok mellette, egyenesen a konyhapultig, természetesen megint zavarba hozott, de ezt neki nem kell tudnia.
- Kérsz inni vizet, vagy valamit? - váltok témát és remélem lezárhatjuk ezt. A konyhapultnak támaszkodom és várom a válaszát.
- Hideg víz jó lesz. - mondja könnyen, én pedig benyúlok a hűtőbe a vízért majd az egyik pulton lévő tiszta pohárba öntöm a vizet, de mikor befejezem és leteszem a palackot az asztalra ő a hátamnál terem és hozzám nyomja magát. A szája nagyon közel van a nyakamhoz és a fülemhez, ami megőrít. Akaratlanul is végig fut rajtam a libabőr, és furcsa bizsergést érzek a nyakamnál.
- Ez milyen érzést vált ki belőled? - kérdezi nagyon közelről a fülemtől. Lehunyom a szemem mielőtt válaszolnék. Bele akarok én ebbe menni? Tudom, hogy ez nem csak barátság, de akarom, hogy még több legyen?
- Én öm... szóval libabőrös lettem, de ez természetes reakció nem? - kérdezek vissza, kicsit kikerülve a kérdést. Érzem, hogy elmosolyodik. Tudja. A kezét a derekamra csúsztaja ismét, de most egy kicsit feltűri a pólóm, így a pucér bőrömhöz ér, mire felsóhajtok és szaporábban veszem a levegőt.
- Mit érzel, ha így érek hozzád? - kérdez ő újra, majd megcirógassa a pontot, ahol megfogott. Én megrázom a fejem, nem fogom elárulni neki. Bekapom az alsó ajkam és kicsit megnyalom. Szinte biztos, hogy Arden ezt látta.
- Tudom, hogy te is érzel valamit. - suttog tovább a fülembe, majd egy apró nedves puszit nyom a nyakamra, amitől elszakad a cérna. Megfordulok és ránézek, a karomat összekulcsoltam a fejénél.
- Miért akarsz megőríteni? Azt hittem csak barátok vagyunk. - annyira közel van és én pedig annyira nem tudok józanul gondolkozni.
- Te is megőrítesz minden egyes percben, azzal, hogy nem vagy az enyém. - a szavai fellobbantanak bennem valamit és hirtelen ötletből vezérelve csókolom meg. Azonnal visszacsókól és szinte azonnal felültett a pultra. A csókja nedves és meleg, jóleső és felpezsdít. Nem hagyjuk abba egynél, még többet és többet akarok, teljesen magamhoz húzom és a lábamat a derekán átfonom, mire felnyögök egyet mikor mégközelebb ér hozzám. A kezei alatt ég a bőröm, és a hormonok teljes gőzzel dolgoznak. Bűn amit most csinálok? Kihasználom emiatt? Nem tudom mit érzek, de ez nem olyan mint Marlonnál. Ez csak jól esik. Nem jut idő a gondolkozásra, ahogy a csókunk méllyül, egyre jobban érzem Arden kő kemény férfiasságát. Hirtelen felkap én pedig majomként csimpaszkodva belé, fogom. Jó erősen tart és markolja a fenekem, majd az ágy felé visz és gyengén ledob. Szinte azonnal leveszi a fehér pólóját és megnyalja a száját. A teste szinte tökéletes, kocka has és az a V vonal. A száját mosolyra húzza és megindul felém, majd felettem állapodik meg. Én teljesen összevagyok zavarodva, de azt tudom, hogy most kívánom őt, és azt is tudom, hogy ez nem jó. Egy ideig még fürkészi az arcom, majd egy lágy puszit nyom a számra, és lassacskán mélyül ez csókká. Nem durva csók, de heves és erős. Érzem, hogy már régóta várt rá. A keze levándorol és lehúzza rólam is a pólót. Annyira felvagyok tüzelve, hogy egyből a nadrágjához nyúlok és kigombolom azt remegő kézzel, majd segít lehúzni azt, amit én egy véletlen nyögéssel díjazok. Arden mosolya előbukkan és megnyalja a felső ajkát. Mostmár mégjobban látom kirajzolódni a gömbölyű és kemény férfiasságát. Kicsit ledermedek, de Arden keze nem áll meg, lekerül rólam is a szoknya, és folytatja nedves csókjait. Szinte lángol a testünk egymás alatt, és nekem fogalmam sincs mi lesz ennek a vége. Többször is felnyögök, és Arden is, ami miatt még jobban felizgulok. A hajába túrok és élvezem a selymes érzést amit nyújt. Szétnyitja a lábam, majd odadöfi magát és ingerlő mozdulatokkal mozog, és csókolja a mellemet,- már ami kilátszik a melltartóból. Én méghangosabban és sűrvebben nyögdécselek, és az ágy is mozog velünk. Mikor jutottunk el idáig? A testünk játékát egy dörömbölő kopogás zavarja meg. Én azonnal megijedek és próbálom eltolni magamról Ardent. A kopogás nem szűnik meg, mire kiszólok, hogy "most nem jó". Egy fiatal női hang szólal meg, hogy keres valakit, de a nevét én még nem hallottam annak, akit említ, ezért kedvesen elküldöm. A takaróm szinte a nyakamig fel van húzva és nagyon gázul érzem magamat. Arden még mindig félpucéran fekszik mellettem és fürkészi az arcomat.
- Basszus szerinted hallott valamit? Vagy mások? - kérdezem tőle félve, szerintem a pulzusom ezek után tényleg az egekbe lehet. Arden legyint egyet.
- Nyugi szinte biztos, hogy semmit nem hallott, szigetelve vannak a falak! - próbált nyugtatni, de talán túl paranoiásan nem akarom ezt elhinni. Azonnal felülök az ágyon és visszaveszem a pólóm és a szoknyám. Ez valami jel lehetett, még jó, hogy nem történt ennél több.
- Héj, most mi a baj? - kérdezi Arden és a kezét a hátamra teszi. Feléfordulok.
- Arden nézd. Annyira hülye voltam, nem tudom mit akarok érted? Én nem hiszem, hogy most szeretnék kapcsolatot és tudom, hogy te... - lesütöm a szemem - jó volt, sőt annál is jobb, de nem véletlen nem történt meg, valami miatt azt akarta az univerzum, hogy az a lány pont ezen az ajtón kopogjon, ezzel megzavarva minket. Nem akarlak elveszíteni, mint barátot! - nézek a szemébe és látom rajta, hogy rosszul esett most ez neki, de tudnia kellett.
- Figyelj, én sem akarom elveszíteni ez a barátságot, de most, hogy tudom mikre vagyunk képesek együtt - rázta meg a fejét egy sóhajtást kisérletében - én egész életemben ezt akarom csak csinálni! - magyarázza nekem, én pedig mostmár felöltöztem. Nem értem, hogy gondolta most ezt.
- Most a szexre célzol? - kérdezem teljesen felé fordulva. Arden megrázza a fejét.
- Nem konkrétan. De te is akarod és én is, ezzel miért rontanánk el valamit? Én csak azt mondom, hogy nehéz úgy a közeledben maradnom, hogy ne gondoljak túl a barátságon veled. - ül fel ő is.
- Akkor igazán sohasem lehetünk barátok? - motyogom magamban, de tudom Arden is meghallotta.
- Mit éreztél most? - kérdezi végül, és odafordítja a fejem, hogy a szemébe tudjam nézni.
- Én nem tudom Arden. Őszintén vágyat éreztem, egyszerre lángoltam és fagytam le, bizsergést éreztem és szenvedélyt, de nem tudom, hogy ez szerelem vagy nem, én annyira sajnálom, de szeretném megtartani azt, hogy barátok vagyunk kérlek. - az arcom szomorú grimaszba torzult, láttam a fájdalmat az arcán és legszívesebben felképeltem volna magamat, amikor hagytam a vágynak, hogy felülkerekedjen bennem és megcsókoljam. Arden közelebb hajol majd megfogja a fejem és megcsókol, én automatikusan visszacsókolok, de nem akarom, hogy újra megtörténjen az, aminek eddig sem szabadott volna. Lassan húzom el a fejemet megszüntetve ezzel a csókunkat. Arden bólint egyet és öltözni kezd, én pedig csendben nézem végig, ahogy a legjobb barátom épp kiakar lépni az életemből. Mikor készen van, felállok.
- Kérlek Arden maradjunk barátok! - könyörgöm neki és a keze után nyúlok. Arden nem utasít el.
- Most egy kis időre lesz szükségem oké? De a buliban majd találkozunk! - mondja majd erőltet magára egy mosolyt, és elindul az ajtó felé. Utána akarok menni, de a lábaim nem engedelmeskednek. Az ajtó csukódik és Arden elment. Én pedig ideges leszek. Elrontottam mindent, tudtam, hogy Arden régen többet érez irántam sokkal többet, mint vágy, de engem meg csak ezek vezéreltek és lehet hogy elvesztek egy fontos személyt. Hülye voltam, de a bulin megpróbálok mindent helyrehozni.

Sziasztok! Remélem, hogy tetszett ez a rész is:} Külön köszönetet szeretnék mondani Smackleves -nek, aki rendszeres olvasója a könyvnek🌼
Sietek a következő résszel, de addig is #Carlon (Carmine és Marlon) vagy #Carden (Carmine és Arden) ? Kinek szurkoltok?❤️