Hiába nélküled

14. rész

Erős mondatokat tartalmazó, és erősen +18-as rész! Olvasni, csak saját felelősségre!

Nagyon izgulok, mióta Arden elment nem beszéltünk egy szót sem, pedig azóta eltelt 4 nap. Ma van a buli, és azt mondta, hogy ott találkozunk majd. Én elmegyek, de nem tudom mi lesz ebből. Este 8-tól kezdődik, most 6 óra van és még elkell gondolnom, hogy mit vegyek fel. Közelebb lépek a szekrényemhez és kinyitom az ajtaját, fogalmam sincs mit vegyek fel. Kicsit turkálok a ruhák között míg nem megakad a kezem egy kellemes tapintású erős bordó színű ruhán. Emlékszem ezt akkor vettem, mikor azt hittem lesz egy randim, de kiderült, hogy a srác szépen felültetett, és el sem jött a találkára. Hát reméljük most szebb emlékeket szerzek ebben a ruhában,- felpróbálom. Hát rég éreztem már magamat igazán csinosnak, de most eljött ez a perc. A ruha anyaga tökéletesen simul a bőrömhöz, nem túl elegáns, de nem is túl ribancos. Még végighúzom a kezemet az anyagon, majd lassacskán a hajamat is megfésülöm és késznek nyílvánítom magamat. Ideje indulni.
Megérkeztem a diákházhoz, ahol a buli van, hát nem volt nehéz megtalálni, mert az egész egyetem erről zengett, hogy mekkora királyság lesz végre csak lazulni. Beljebb lépve még hangosabban dübörög a zene, és most látom, hogy tényleg nagyon sokan vannak itt. Mindenki táncol, ki itt, ki ott, van aki az asztal tetejére is felmászott, csak hogy jobban lássák a kiéhezett fiúk, hogy a lány ma bizony ágyba akar menni. Megrázom a fejem, mert el sem hiszem, hogy Arden azt hitte, hogy én itt jól fogom magamat érezni. Szinte mindenkinek kivétel nélkül büdös pia szaga van, és már vagy négy embert rókázni is láttam. Nos nem ez a lényeg, úgy döntök megkeresem Ardent, ha egyáltalán tényleg eljött.
Már vagy harmadjára járom be ezt a házat, de sehol sem találom. Kimegyek a friss levegőre, hogy feltudjam hívni, de ekkor véletlen valakinek ütközök, vagyis valakiknek. A gerlepár észre se vette, hogy nekik mentem, folytatják a csókolózást, míg meg nem lepődök.
- Marlon? - ismerem fel a háttal álló fiút. Kicsit megijedek, amikor hátrafordul és rám néz, mert teljesen kivan ütve, a szemei vérben vannak és belőle is a árad a pia szaga. Nem szól semmit, csak néz. Szerintem fel sem fogta, hogy kivagyok. A csaj türelmetlenül toporzékol, de Marlon csak rám figyel. - Jól vagy? - kérdezem meg, bár tudom a választ.
- Én öm.. - túr bele a hajába és megigazítja a szemüveget az orrnyergén. - ja, asszem. - válaszolja kábán. A lányra pillantok, aki még mindig türelmetlenül álldogál ott, de nem igazán izgatja a jelenlétem, csak folytatni akarja, amiben megzavartam. Na de miért van ennyire kiütve Marlon? Vajon mindig ezt csinálja? És ez a lány? Vajon hanyadik lehet ma? Hirtelen Marlon keze a karomra csúszik, amit nem tudok hova tenni. - Tudunk beszélni? - kérdezi nehezen forgó nyelvvel, mire én bólintok. Csak úgy cakk-pakk ott hagyja a csajt, és félrehúz. A szemem sarkából tisztán látom, hogy a csaj még bemutat nekünk és elsétál.
- Mi történt veled? Te mindig ennyit szoktál inni? - kérdezem tőle, mikor egy fa tövébe húzódtunk. Látom rajta, hogy beszélni akar, de mégsem teszi. Az alkohol szaga borzasztóan nyomja az orromat, de a hideg esti levegő sokat segít ezen. Marlon megrázza a fejét.
- Miért jöttél ide? - kérdez ő is végül, majd a szájához kapja a kezét, mintha mindjárt hányna. Nem csodálom, kitudja mennyit ivott, vagy éppen más. - Szeretsz bulizni? - kérdez ismét, majd egy részeg félmosolyra húzza a száját.
- Nem én nem szeretek, csak elhívtak. De nem válaszoltál! - terelem vissza a szót az alap kérdésemhez. Marlon megrántja a vállát és körülnéz az udvaron. Karbatett kézzel állok előtte, és nem tudom mit kellene most tennem. Egyáltalán hol van Arden, azt mondta eljön, de sehol nem látom. Ő biztos tudna segíteni hazavinni Marlont.
- Én öm szórakozni jöttem ide, tudod. Vannak lányok meg minden. - mondja lassan a szavakat. A szívem megszakad, hogy így látom. Neki ez a szórakozás, hogy lefekszik lányokkal? Vagy csak csókolózik velük?
- Jobb lenne haza menni, gyere hazakísérlek. - fogom meg a karját, de azonnal ellök magától, és morcosan néz rám.
- Még csak most jöttem. És örülök, hogy te is itt vagy. - simogatja meg a kezemet. Nagyon sokat ihatott, ha egyik pillanatban ellök magától, a másikban pedig a kezemet akarja simogatni.
- Marlon! - szól ide az egyik csaj, majd közeledni kezd. Mire ideér látom, hogy gyönyörű alakja van, átkarolja Marlont, de ő még mindig csak engem figyel. - Gyere bent még most van a csúcspontján a buli. - a csaj egy puszit nyom Marlon borostás arcára, mire ő is ránéz. Én elfordítom a fejemet, mert végképp nem akarom végignézni, hogy hogy fogja megcsókolni. De megtörténik, csak a hangot hallom, de ez is borzalmas és undorító. Az előbb egy másik lányt csókolt, most meg ezt. Vajon amikor nekem mondott szép dolgokat, akkor még másnak is? Vajon amikor engem csókolt mást is? Nem akarok ezen gondolkozni tovább, elhalladok az éppen felhevült állapotban lévő fiatalok mellett, és egyenesen a konyhába megyek. Ott megfogok egy üveg bontatlan pezsgőt és kibontás után, az üvegből inni kezdem. Ez az a dolog amit a legjobban bírok a piák közül. Mikor elfogy az első üveg, következik a második. Arden még mindig sehol, és csak azok a kinti csókok járnak a fejemben. Miért mondta Marlon azt, hogy vigyázzak Ardennel, amikor ő csinálja ezt a lányokkal. Érdekes Ardent még sohasem láttam mással. Tényleg Ardennek van igaza, és Marlon pont ezért a feketebárány a családban? Azt hazudja, hogy ő a jófiú, és Arden a rossz, hogy felszedjen egy hiú lányt. Hát én nem leszek hiú! Idegesen kiiszom az utolsó kortyot abból az átkozott üvegből. Felmegy bennem mégjobban a pumpa, és az üveget az egyik falhoz dobom, ami szilánkokra törik. Néhány táncoló ember vette csak észre, de nem kerítettek neki nagy ügyet. Én viszont most nem bírom, a szememből folynak a könnyek, és úgy érzem megint ott vagyok, ahol régen. A semmi közepén, és fogalmam sincs mit kellene tennem. Megfordulok és megnyitom a csapot, hogy egy kis vizet tudjak locsolni az arcomra, de hirtelen valaki megfogja a vállam. Az ijedségtől összerezzenek, de azonnal megfordulok. Ardennel találom magamat szemben, és annyira megörülök, hogy azonnal ölelésbe vonom. Teljesen kivagyok ütve, de ez az ölelés most jól esik, és tudom, hogy végre itt van velem a legjobb barátom. Arden megcirógatja a hajamat, majd nyom egy puszit a fejem búbjára, és lassan toll el magától.
- Beszélhetnénk? - kérdezi, majd egy tincset a fülem mögé tűr. Túlságosan kedves és törődő. Még őt sem láttam soha ilyennek. Általában laza és normális. Azt is tudom, hogy látja rajtam, hogy teljesen részeg vagyok, de nem érdekli. Nem tudom, hogy ez most jót vagy rosszat jelent... Ardennel kimegyünk a hátsókertbe, ahol a friss levegő szinte hidegzuhanyként ér, de nagyon jólesik.
- Én annyira sajnálom Arden! Kérlek ne haragudj rám, én... én még nem mondtam neked, de szeretlek és nem akarlak elveszíteni. - nyögtem ki egyszuszra a gondolataim negyedét. Amit azonnal kicsit meg is bántam. A hülye pia. Idejöttem és elszörnyedtem, hogy itt mindenki mocsok részeg, erre most én is az vagyok. Arden még most is elegánasan nézett ki, kék ing és tökéletesen beállított haj, és a tipikus Arden illat, ami megnyugtat. A kreol bőre csak úgy csillogott a fény alatt, mintha belett volna szórva valami csillámporral, annyira szép volt. A részeg gondolatokból Arden zökkentet ki.
- Én sem akarom, hogy ennek vége legyen. Csak annyira más volt múltkor, mikor... - vakarta meg a tarkóját. - azt hittem, ez majd elindít valamit és tudom, hogy így is volt, de nem értem miért takarjuk akkor? - kérdezi közelebb lépve. Egyenesen a szemébe nézek és az adrenalin egyre nő bennem. Végigsimítja a kezét az arcomon. Én csak megfogom a kezét, és húzni kezdem egyenesen fel a lépcsőn, be egy üres szobába, majd bezárom azt, és az ajtónak dőllök. Fogalmam sincs mit csinálok, csak annyit tudok, hogy nem érdekel most semmi más.
Arden nem ért semmit és én sem, de most ez kell nekem. Tudom, hogy ezt akarom, és a testem is így érez. Lábujjhegyre állok és megcsókolom. Remélem nem futott még át rajtam a pia szaga, és nem undorodik tőlem. De furcsa módon, amikor megcsókolom, mintha ő is éppen alkoholt inna, úgy kéri a csókjaimat. Nem tudom, hogy mit tudok neki adni, de azt tudom, hogy fontos nekem, és tudom, hogy én is neki. A csókunk heves és érzéki, nedves és mély. A hajamba túr, mire felnyögök és mégjobban csókolom őt. Magával húz az ágyig, majd a cipzárt keresi a ruhámon, és szép lassan lehúzza azt. A ruha a földre kerül, és végigméri a testemet, majd elmosolyodik. Most én nyúlok az ingjéhez és szép lassan kigombolom azt, de Arden annyira türelmetlen, hogy a nyakamat kezdi csókolgatni, amitől apró nyögések szaladnak ki a számon. Ügyesen leveszi a saját nadrágját is, majd rámnéz. A fény megvilágítja a fél oldalát és annyira érzéki az egész helyzet, hogy azt hiszem ez csak egy álom. Megfogom a kezét és a hátamra teszem ezzel jelezve neki, hogy csatolja ki a melltartómat. Kicsit félek, mert még egy férfi sem látott melltartó nélkül.... rajta kívül. De ez most nem a rossz gondolatok helye. Arden keze engedelmeskedik nekem és a melltartó csatja elenged, majd szép lassan húzza le rólam az egyik majd a másik pántot is. Végigmér ismért, majd megnyalja az ajkát és suttog valamit. Újra megcsókol, szenvedélyesen és erősen, majd magához húz. Ahogy a mellem a felsőtestéhez ér, egy férfias morgás hagyja el a száját, és kiéhezve, vágyakozva néz rám két csók között. A szívem hevesen ver és az ereimben csak úgy áramlik a vér. Szép lassan lefekszik, majd magárahúz és úgy folytatjuk tovább a csókolózást. A keze végigjárja a testem minden porcikáját. A mellemet kezdi el simogatni, majd a szájával apró nedves csókokokkal kényezteti azt. Én folytonos nyögésekkel díjazom tettét, és lent már szinte felrobbanok. Ismét a számra tér át, de a kezét a hasamra csúsztatja, majd egy egyszerű mozdulattal a bugyimat veszi le. A szemei felfallnak szinte, és nem győz mindent megnézni elégszer. Én ekkor hirtelen ötletből megmarkolom a férfiasságát, mire felnyög egyet, amitől csak mégjobban kínoz a vágy. Remegő kézzel nyúlok a bokszere széléhez és lehúzom róla kisebb segítséggel. Izmos hasa alatt erős és kőkemény férfiassága büszkén feszít. Mikor észreveszi, hogy nem tudom róla levenni a szememet, újra megcsókol. A teste forró és szinte perzsel minden egyes testrésze ami hozzámér. A csók heves és szexi, belemarkol a hajamba, majd az egyik kezével lenyúl oda és izgatni kezd. Hangos nyögések hagyják el a számat, ő pedig a nyakamat kényezteti a szájával közben. Olyan gyorsnak és részegnek érzem magamat. Aztán bevillan Marlon arca, ahogy rámnézett, mikor a parkban voltunk. A szemei fényesek voltak és kérlelőek. Arra kértek, hogy maradjak vele és szeressem, ahogy csak tőlem telik. A szívem megtelik fájdalommal, és észre se vettem, hogy Arden már az óvszert magán tudja. Olyan élesek a vonásai, teljesen ellentétesek Marlonéval. Hogy lehetnek testvérek? Arden ismét a mellemet veszi célba, de ekkor már régen nem kényelmes vagy jóleső az érzés, hanem kellemetlen. A teste teljesen rámsimult és úgy érzem nem tudom magamról legurítani. Szinte összenyomja a törékeny alakomat. A vér a fejembe szökik, és elönt a pánik.
- Arden! - suttogok neki, de ő tovább izgatja a csiklóm, és nyalja a mellem. Elkezdek mozogni, de ő lefogja az egyik kezével, az én kezeimet a fejem felett. Azt hiszi ezt élvezem? Mocorogni kezdek, de semmi, mostmár rendesen kapálózok szinte. - Arden kérlek, ez már nem tetszik! Állj le! - mondom halkan, ennyi tellik tőlem, mert teljesen kiszáradt a szám. Arden felnéz rám egyenesen a szemembe, és megijedek, mert nem az én legjobb barátom néz rám vissza, hanem egy sötét és ködös tekintet.
- Részeg vagy, tudom, hogy te is ezt szeretnéd! - jelenti ki, majd megcsókolja az államat, de én elfordítom a fejem.
- Nem Arden! Úgy látszik te vagy a része.. - a torkom feladta a szolgálatot, érzem a szúró fájdalmat és azonnal vízhez kellene jutnom. Köhögök, de Ardent ez sem érdekli, erős döféssel hatol belém, mire én egy fájdalmas erőtlen nyávogást tudok csak kiengedni a számon. A szememből folyik a könny, és tehetetlen vagyok. A szoba egyre kisebb és úgy érzem megfogok halni. Bárcsak meghalnák Istenem. Arden egyre gyorsabban mozog bennem, amit nyögésekkel kísér, én pedig csak hagyom, hogy befejezze. A könnyek folynak az arcomról, de csukott szemmel tűröm az egészet, és megvárom míg vége nem lesz. Hisz ezt hozta el mástól is az élet nekem. Egy kibaszott rongy vagyok, egy olyan, amibe mindenki beletörli a kezét, majd utána kidobja a kukába. Olyan vagyok, mint egy élettelen baba, akit az emberek kényük kedvükre használhatnak. Nyugodtan, aki csak akar. A pánik elmúlt, és Arden is rendezi a lélegzetvételét. Mellettem fekszik, kielégülve, átkarolja a derekamat és a fejét a mellkasomra hajtja. Én meg csak fekszem, és próbálom visszafogni a könnyeim. Ezek után tényleg utálom azt a ruhát.