Hiába nélküled

19. rész

Marlon

Hajnali 3 óra

Hangos sírás csapta meg a fülem, mire azonnal kinyitottam a szememet. Carminehoz tartozott a hang, de a szeme csukva volt. A teste reszketett és hideg volt a bőre, amit nem értettem, hisz teljesen bevolt takarva. A sötét szobába beszűrödő halovány holdfény látatta arcát, ami erős grimaszba torzult és a könnyek folyamatosan folytak le a párnára. Talán még most is álmodik? Lassan nyújtottam felé a kezem, míg hozzá nem értem. Szinte alig érintettem meg úgy rántotta el karját, mintha égető rudat nyomtam volna ahhoz. A szemei még mindig csukva voltak, mikor mégjobban és mégkeservesebben kezdett sírni.
- Shet... - súgta egymás után a nevet. - Ne! - ordította torkaszakadtából. Ki az a Shet?Teljesen ledermedtem, fogalmam sincs mit kellene tennem. Itt szendved, de ha hozzáérek, csak mégrosszabb. - Arden, állj le! - kiálltja újra, mire megfagyott az ereimben a vér. A kezem ökölbe szorítom, úgy hogy szinte érzem, ahogy az ujjaim majdnem belevájják a tenyerembe magukat. Azonnal közelebb megyek Carminehoz, és probálom felébreszteni. Ki is nyitja a szemét, de hátrálni kezd. Annyira megvan ijedve és fél, hogy nem veszi észre, hogy már nem tud hova menni és leesik az ágyról. Hatalmas puffanással zuhan az ágy mellé, de ez sem érdekli, tovább hátrál a falig és felhúzza a térdeit. Azonnal odarohanok hozzá.
- Én vagyok az, Marlon! - próbálok halkan beszélni, nehogy ez is megijessze. A szívem teljesen összetörik, hogy így látom. Még mindig csak keservesen sír. Mostmár nem érdekel, még közelebb lépek és az ölembezárom.
- Semmi baj! Semmi baj! Itt vagyok. Én vagyok az Marlon. Itt vagyok. - súgtam lassan a fülébe, és simogattam a hátát. Éreztem, hogy az izmai mintha elernyedtek volna, és mostmár nem fél. Hagyja, hogy megvédjem és vigyázzak rá. A sírása egyre alább és alább hagy, majd megszűnik. Ekkor kicsit elengedem, és a haját félretéve ölelem át szorosabban. Olyan szorosan, hogy tudja, hogy a szerelmem megvédi őt. Betakarja, elrejti és burkot emel köré, ami akkor is ott van vele, amikor én nem.
- Semmi baj! Itt vagyok. - suttogom megint és érzem, hogy hatnak rá ezek a szavak. Érzem a bőrét, hogy egyre jobban nyeri vissza a normális testhőt, és hallom, hogy a lélegzete kezd csillapodni. Könnyes arca az enyémhez nyomódik, de érzem hogy újabb könnyek folynak végig immár meleg arcán.
- Hé! Már nem kell senkitől félned! - húzódok el tőle, így végre láthatom kék szemeit, ami tele van újra félelemmel. A hüvelykujjammal letörlöm a kósza cseppeket, és a tenyerembe rejtem arcát. Nem szól semmit csak magáhozhúz, és így ülünk ott még kitudja hány percet. Valami Shetnek a nevét mondta, meg annak a mocskos féregnek. Ki volt az a Shet, és még is milyen szörnyűséget tett vele, hogy ma is őt emlegette, méghozzá álmában. Mit kell még átélnie ennek a törékeny lánynak? Nem kapott már így is elég csapást az élettől? És még én azt hittem, hogy nálam jobban senki nem tudja mi az a szenvedés... Apró szipogásokat hallok meg, mire odanyúlok az egyik fiókhoz és kiemelek egy zsebkendőt, majd odaadom neki. Kifújja az orrát és fáradtan rámnéz.
- Szeretnél visszafeküdni? - kérdezem, majd a füle mögé tűrök egy nagyobb tincset. Nemlegesen rázza a fejét, de látom rajta, hogy majdnem elalszik az ölemben. Óvatosan fogom át a lába allat, és megvárom míg leesik neki, hogy csak visszaakarom tenni az ágyba.
- Vigyázok rád! - ígérem meg neki, ami úgy látszik elegendően nyugtató volt. Az ágyban betakartam, majd melléfeküdtem. Szerettem volna tudni, hogy ki az a Shet és mit tett vele. Szerettem volna tudni, hogy szokott-e sűrven ilyen történni vele az éjszaka, vagy hogy ilyenkor mit szokott tenni, de éreztem fáradt lelkén, hogy nem bírna el még több fájdalmat ma este. Lassan bújt egészen közel hozzám, én pedig átkaroltam és szinte elleptem az egész alakját. Így érezte magát biztonságban és nyugodtan. Majd éreztem, hogy újra remegni kezd.
- Fent maradok, és majd én vigyázok az álmaidra rendben? - nyomtam puszit a hajába. - Igérem, hogy semmi bajod nem fog esni! - cirógattam meg a hátát. Lassan ismét nyugalmi állapotba került, majd el is aludt nem sokára.