Hiába nélküled

18. rész

Marlon vezetett ki a bárból szinte magával rángatva. A kezét vér borította, ami az én kezemre is ráragadt. Nem tudom mi történt az előbb, én én..
- Most elviszlek hozzám oké? - kérdezte remegő hangon, és húzott tovább. Aztán megállt velem szemben egy percre. Én még mindig kába voltam és azt sem tudom mit kellene most válaszolnom. - Tudom, hogy nem tettél semmi rosszat nyugodj meg! - Fogta az arcomat a abba a kezébe amelyik nem volt véres. A szemem ismét megtelt könnyel. - De most menjünk rendben? - én bólintottam, majd megindultunk ismét. Marlon egy motorhoz vezetett, majd felsegített rá és a fejembe húzott egy bukósisakot és felült ő is elém. Nem tudom, hogy mennyi idő kellett a jármű eljutásáig, mert teljesen kába voltam, de ami most a legfontosabb, hogy minél hamarabb elmenjünk innen.
- Kapaszkodj belém erősen! - adta ki az utasítást, amit meg is tettem. Életemben nem ültem még motoron, de nem féltem. Ezek után az lett volna a csoda, ha motorbalesetben halok meg.
Egy kicsit elhanyagoltabb ház előtt parkoltunk le. Marlon lesegített a motorrol, majd kézen fogva vezetett. Eltűnt egy időre, majd mikor újra előbukkant intet nekem. Egy mosdó tárult a szemem elé, és Marlon előtt egy elsősegélyes kisdoboz volt. Elsőnek nem fogtam fel, hogy mi történt aztán jutott eszembe, hogy a keze az ami ennyire véres. Odamentem azonnal és, leszerettem volna ápolni a kezét, de Marlon erősen a csuklóm után nyúlt. Kicsit megijedtem, mert csak segíteni akarok nem pedig ártani, amit azt hittem ő is tud. Mind a két kezemen elidőzött a tekintete, majd enyhült a szorítása, végül pedig elengedte a csuklóm. Megeresztettem egy kis langyos vizet, majd megfogtam a kézfejét és szépen óvatosan lemostam róla a már rászáradt vért. Látva, hogy sebe nagyon csúnya elég sok fertőtlenítőt raktam rá, amit csendben tűrt. Végül bekötöttem neki, és elpakoltam az elsősegélydobozt.
- Mi történt? - kérdeztem sután - Mármint nem tudom, annyira sok volt ez az egész és...
- Semmi baj! - fogta meg a kezem az épp kezével. - Az a szemét gyomorszájon vágott, én pedig visszaütöttem. Csak az én célzásom valahogy az ő kabátjának a cipzárjához vezetett. - bosszankodott emiatt. Én pedig örültem, hogy elszabadultunk onnan. Hogy tehette ezt Arden? Ennyire mocskos módon megalázni azok után, hogy már egyszer megtette a lehető legrosszabb formában. Hirtelen hányingerem támadt, de próbáltam visszatartani azt. Kiszaladtam inkább a konyhába, - legalábbis ahol emlékezetem szerint van -, és gyorsan a csaphoz mentem, majd egy pohár hideg vizet megittam, aztán mégegyet.
- Tényleg történt köztetek több is? - hallottam meg magam mögött egy mély hangot, majd összerezzentem. Háttal álltam Marlonnak ezért nem láthatta, mennyire váratlanul és rosszul érintett a kérdése azok után, hogy azt mondta, tudja nem csináltam semmit. A pultnak támaszkodtam, majd megfordultam vele szembe. Mostmár sokkal közelebb állt, mert az előbb messzebbről hallottam a hangját.
A szemébe néztem és láttam benne az összezavarodottságot és a dühöt. Nem tudtam mit mondani. Annyira friss minden, még csak most döntöttem el, hogy újra kezdek megint mindent, de megint visszaestem. Marlon mégközelebb jött hozzám, a ruhája szinte surolta az enyémet. Fáradtan nézett rám, majd a kezeit a pultnak támasztotta ezzel körbezárva engem. Nagyon megrémített a közelsége, mégsem szerettem volna ha arrébb megy.
- Bántott? - furta mégjobban szemeit az enyémekbe. Lenéztem kettőnk közé, majd ismét rá. Marlon tehetetlenül beletúrt a hajába. - Úgy tudtam! - csettintett egyet a nyelvével. - Annyira tudtam, hogy kihasznál és nem csak barátkozni akar. - Mondta inkább magának bizonygatva, de ezzel bennem csak mégjobban megforgatta azt a bozonyos tőrt.
- És te ennek örülsz vagy mi? Bebizonyosodott, hogy tényleg arra kellettem. - mondtam halk hangon majd a sírás elfogott. A vállamhoz szeretett volna érni, de én elhúztam azt. - Nem Marlon! - mosolyodtam el keservesen. - Tudod mostmár tudom miért jöttél megkeresni. Tudtad, hogy a báttyád ezt tette velem! Tudtad és vártál, hogy megtegye és te jösz majd, aki ápol. - Marlon szólásra nyitotta volna a száját, de feltartottam a kezem. A könnyeimmel küszködtem. - Nem kell sem a te szánalmad, sem másé. Csak tudod azt hittem, hogy te kurvára nem ilyen vagy. - zokogtam fel nevetve. Annyira irreális volt az egész. Csak elakartam menni innen, tőle és a világ elől.
- Félreértesz Carmine - Kezdte.
- Kérlek ne mond ki a nevemet. - fujtattam mostmár idegesen. Elegem lett mindenkiből. Elindultam hát a kijárat felé, de Marlon megfogta a csuklómat.
- Könyörgöm hallgass meg! - Nézett rám igazi félelemmel a szemében. Nem tudom miért, de bólintottam. Nyeltem egyet, hogy az elfojtott haragomat csitítsam. - Én figyelmeztettelek, és magamban reméltem hogy Arden szerel.. szerelmes beléd. Szerettem volna elhinni, hogy így van miután már nem beszéltünk. Én távoltartottam magamat tőled, amennyire csak lehetett. Szerettelek volna megvédeni. - mondja el-el csukló hangon. - Én basztam el a fenébe is. Nekem kellett volna az erősebbnek lennem és akkor ... - hajtotta le a fejét, majd rámnézett kipirosodott szemekkel. - Sajnálom! - motyogta őszintén. Az arcomról elpárolgott a harag és helyette a sajnálat ráncai jelentek meg. Nem voltam most mérges, csak összezavarodott és féltő. Ölelésbe vontam és hagytam, hogy a könnyek eláztassák fekete polóját. Sosem kellett volna találkoznom Ardennel. Nem szabadott volna hallgatnom rá és beleesnem sem szabadott volna a hálójába. De megtörtént és talán pont emiatt ismertem meg jobban Marlont. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire megszeretne védeni. Marlon illatával telik meg az orrom, és a szívem fájni kezd. Azt hittem, hogy ennyi. Azt hittem, hogy megmarad annak a fiúnak az életemben, akivel még az egyetemi éveim elején ismerkedtem meg. Aki verseket irogatott, aki szerette a természetet. Ehelyett most itt van és elmodja az érzelmeit. Egy idegen fiú és egy idegen lány, akiket a fájdalom terelt egybe. Marlon még szorosabban szorított magához, amit egyáltalán nem bántam.
- Annyira sajnálom! - hallottam meg rekedt hangját és tudtam, hogy sír. Beletúrtam dús hajába és hagytam, hagy kapaszkodjon belém és nyugodjon meg. Istenem, sosem gondoltam, hogy így fogom őt látni. Annyira irreális most ez. Lassan toltam el magamat tőle, majd rászerettem volna nézni. A fejét lehajtotta és a haja a szemében volt, míg a szemüvegét már a kezében tartotta. Megtörölte az orrát egy laza mozdulattal, de még mindig nem nézett rám. Óvatosan fogtam meg az arcát és fordítottam magam felé, szemei azonban nem akartak felém nézni. Megsimítottam selymes arcát a hüvelykujjammal, amire viszont lehunyta zöld íriszeit, és egyenletesen kezdett el lélegezni. Úgy látszik megnyugtattam a mozdulataimmal, ami meglepő módon rám is nyugtató hatással volt.
- Nem te tehetsz róla! - jelentettem ki halk hangon. Marlon rám nézett és borzasztó gyötrődő tekintete kicsavarta a szívem. Piros szemeiben a csalódottság tükröződött. Nem szeretném, ha ennyire magát okolná, amiatt amit nem is ő követett el. A kezét az arcomra helyezi, majd ő is simogatni kezdi az arcom. A keze selymes és érzéki, lassan csúsztatja ujjait, majd az ajkamon állapodik meg. Megállnak az ujjai és szemeiben csillogást látok, vágyat. Íriszei cikáznak a szemem és a szám között, majd egy mély levegőt vesz, de nem tesz semmit. Óvatosan húzódok az irányába és állok meg az ajkai előtt. Érzem lehelletének bársonyos érintését, érzem szemének szerelmes pillantását, amitől a gyomrom felrobban.
- Szeretni akarlak! - jelenti ki kábán, majd mégközelebb jön, ami nem tudom hogy lehetséges, mert már így sem volt közöttünk több hely. Szólásra nyitottam a számat, de úgy döntök a csend most sokkal többet mond. Nem tartotta furának, hogy nem válaszolok és pont emiatt fogott meg. Ösztönösen jön neki ez, úgyanúgy mint nekem, és emiatt értjük meg egymást ennyire jól. Pupillái kitágultak és magamon éreztem szerelmes tekintetét. Marlon lassan markolt bele a hajamba és szűntette meg azt a kis távolságot is közöttünk. Ajkai lágyan becézték enyémet, aztán vette birtokba az egész számat. Tele volt vággyal és szenvedéllyel, amit én mégjobban viszonoztam. Mostmár nem félek, nem félek, mert tudom hogy megtaláltam az otthonom. És ez az otthon Marlon. Nem egy ház, nem egy város, vagy ország, hanem ez a védelmező fiú. És ha a sok szörnyűségeken emiatt kellett átmennem, hogy megtaláljam őt, akkor megérte minden egyes fájdalmas ütés, vagy rossz szó. Csókunk egyre hevesebb és nedvesebb lesz. Automatikusan emel fel magához, és ölel közben szorosan a csókolózást meg nem szakítva. Felindulunk az emeletre, majd hátával kinyitja az egyik ajtót és bevisz. Édes ajkai most még kívánatosabbak, hogy így megduzzadtak csókjaimtól. Lassan tesz le az ágyra, majd felettem helyezkedik el. Ismét felszökik az orromba az illata, amitől a hasam megint görcsbe rándul. Egy pillatra áll meg csak, ezzel időt adva rá, hogy megcsodáljam. Barna fürtjeit a nap sugarai aranyra festették át, és szemében a színtiszta vágy lángolt fel. Ajkai szétnyíltak, majd ismét az enyémeket vették birtokba. Kezeim a haját markolták, az övé arcomat cirógatta és kellemesen csókolt. Elvette, ami az övé és hagyta hogy enyém maradjon, aminek kell. Nem volt kemény és erőszakos, lágy volt és figyelmes. Puha érintésétől égő bőröm újra életrekelt. Vágyakoztam, szerettem és reménykedtem ezekben a percekben újra és újra, míg szája az enyémet súrolta. Egy pillanatra megállt, majd szerelmesen rámmosolygott és félresöpörte a zavaró tincseimet. Most először láttam azt, amire eddig nem jöttem rá. Ez a mosoly, és tekintet. Hihetetlen, de mindig így nézett rám, csak talán "visszafogottabban". Most vettem észre, hogy a szemei végig emögé bújtak, és emiatt tűnt annyira selytemesnek ez a nézés. Szinte megfejthetetlen volt, de még is éreztem valamit, valami furcsa vonzást benne. Ugyanaz a fejtartás és arcmimika. Mosoly terült szét az én arcomon is. Olyan volt, mint egy összefüggéstelen film. A bonyodalom a múltban kezdődött, de a jelenre is kihatott, vagyis a mai nap elejére is. Aztán a két főhös összezavarodva estek egymásnak a konyhában, majd a hálószobai ágyban találták magukat. Nem tettek semmit, csak egymást élvezték, a pillanatot, ami nem biztos hogy sokáig tart, de amíg van addig élvezik ki. Néha disszociatív, néha meggondolatlan a két személy, de együtt még is mintha tökéletesek lennének.
- Min gondolkozol? - kérdezte megzavarva a gondolatmenetem.
- Azon, hogy teljesen összevagyunk zavarodva. - néztem mélyen a szemébe. Azt hittem hogy furcsán fog rám nézni, de úgy látom érti mire gondolok. - Megismerkedtünk elég furán, - néztem fel a plafonra - talán megtetszettünk egymásnak, mégsem tettük azt, amit kellett volna. Teljesen elváltak az útjaink. Szenvedtem, szenvedtél. - fogtam meg az arcát, majd a haját hátrasimítottam. - Történtek velünk dolgok. Erre most itt vagyok, igazából nem is tudom hol, és úgy érzem sz... - haraptam el a mondat végét. Marlon nem szólt semmit, megfogta a kezemet majd megsimogatta.
- Tudom, hogy bonyolult vagyok és talán őrült, de szeretném ha mostmár ennek vége lenne. - ült fel. A szívem a torkomban dobogott. Most akkor azt akarja mondani, hogy menjek el és hagyjuk inkább ezt? A szívem kifacsarodott a gondolatra. Marlon felállt és magához húzott, majd a fejemet közelebb húzva megcsókolt. Erősen tartott, figyelmesen csókolt és tudtam, hogy ez nem azt jelenti, hogy elakar hagyni. Olyan közel álltam hozzá amennyire csak tudtam, és átöleltem közben a derekát.
- Leszel a .. - csókolt meg újra. - barátnőm? - ismét csók, de nem engedte, hogy válaszoljak. Lassan borította be az egész arcomat meleg puszijaival és mikor szólásra nyitottam volna a számat, lecsapott rá. A testem bizsergett és minden porcikámmal kiakartam mondani azt a bizonyos szót. Lassan toltam el magamról és búgtam szájára az igent. Marlon lágyan lökött az ágyra újra és végtelen táncba kezdett nyelvünk. Addig becézte ajkaimat míg az utolsó lélegzetvételét bírta venni már oxigén hiányos tüdejéből. Mind a ketten nagyot szippantottunk a friss levegőből, majd ismét elvesztünk. Olyan volt ez, mint egy kellemes és vad tánc. A parketten csak ketten voltunk, ő az elragadó mosolyával én pedig a kecses mozdulataimmal vettem le a lábáról. Szemeink találkoztak, majd odajött hozzám és felkért erre a táncra. Mozgásunk a zene ritmusának engedelmeskedve mozgott és alakunk lassan eggyé vált. A cipők kopogtak a padlón, majd a lassabb rész következett. Lágyan fogva derekamat emelt a magasba, majd szépen le. Szeme csillogása egyre reménytelibb lett, én pedig egyre szerelmesebb lettem belé. Ez a tánc mostmár biztonságot nyújtott. Tudtam, hogy ott van Ő, erősen tart és ha el is botlanék, azonnal utánnam nyúl és nem hagyja, hogy elessek .
Nem tudom mikor lettem ebbe a fiúba ennyire belehabarodva, de tudom hogy nem akarom mostmár soha elengedni. Csókja egyre mélyebb és mélyebb lett, minden érintése perzselte és egyszerre nyugtatta le a bőröm. Most én kerültem felülre. Egy mozdulattal bújtattam ki fejem a pólóból, majd róla is levettem. A hasam szétrobbant a vágytól és a boldogságtól. Lassú mozdulatokkal kezdtem mozogni csípőjén és egyszerűen semmi rossz gondolat nem tudott a fejembe szökni. Halk nyögések hagyták el a számat míg Marlon erősen feltüzelt arcát néztem. Apró verejték cseppek jelentek meg az arcán, amit egy mozdulattal letöröltem az arcáról. Marlon a kezét a csípőmre helyezte és erősen rászorított. Kezein látszott az ér és szemében a végtelen vágy.
- Annyira szeretnélek.. - súgta hangosabban, a hatalmas szoba pedig eltelt a nyögéseimmel. Kezei végigsimították az egész felsőtestemet és remegő kézzel kapcsolta ki a melltartóm pántját. Ösztönösen hajoltam le hozzá és csókoltam meg erősen. Nem tudom mit csinálunk, de az biztos hogy nem fogom megbánni. Marlon lassan hátrasímította a hajam, majd lágyan eltolt magától és a szemembe nézett.
- Annyira gyönyörű vagy! Szexi és gyönyörű! - jelentette ki büszke mosollyal a száján, amitől elérzékenyültem. - Szeretném, ha tudnád hogy én ... - nézett el.
- Mond csak nyugodtan! - próbáltam bíztatni.
- Semmi, csak vigyázni akarok rád, és megvédeni. - húzott oda magához és éreztem, hogy keze ökölbe szorul.
- Vigyázz rám és védj meg, de ne gondolkodj rossz dolgokon. - szólaltam meg halk hangon. Fogalmam sincs, hogy jött most ez ide neki, de érzem hogy ideges és szeretném most megnyugtatni. Lassan feküdtem mellé és kezemet a mellkasán pihentettem. Közel bújtam hozzá és szerettem volna, ha érzi hogy itt vagyok vele. Aztán hirtelen felémfordult és, amit az előbb abbahagyott most folytatta. Lassan húzta le vállamról a melltartó pántjait, miközben végig a szemembe nézett. Lágy csókot nyomott a számra majd a kulcscsontomnál kezdett el puszikat adni. Én beletúrtam a hajába mikor megéreztem forró ajkait a mellemnél. Először lágyan és kellemesen csókolta azokat, majd mikor meghallotta ziháló lélegzetvételemet odafigyelve, de vadul szívni kezdte. Egyre jobban bizseregtem odalent és szétvetett a vágy. Testünk, mint két felhevült vas  akár olyan volt. Aztán a hasamat kezdte el csókolni és haladt egyre lejjebb. Teljesen ellepte a köd a szememet és kéjes nyögések kíséretében markoltam jobban a haját, miközben mellem masszírozta. Lehúzta egy határozott mozdulattal a nadrágon és éreztem meleg leheletét nőiességem felett. Lassan meleg nyelvével puha csókot lehet rá, majd ütemesen mozgatni kezdte nyelvét. Hajába markolva és az ágyba kapaszkodva élveztem ezt a gyönyörű nedves érzést. Pillanatokon belül a csúcs közelébe jutatott és hatalmába kerített az orgazmus felemelő érzése. Soha nem éreztem ezt, soha nem voltam ennyire felszabadult és más. Marlon mellém telepszik és magához húz. Teljesen elbújok a mellkasához és hallgatom szívének dobbanásait. Az illata mostmár teljesen más, erősebb és férfiasabb, amitől a hasam nem tud lenyugodni, szinte felrobbanok ettől az érzéstől. Érzem minden levegővételét és bőrének lágy, néhol pedig érdes felületét. Mintha kiakarna szakadni a helyéről a gyomrom, el sem hiszem hogy tudok én ilyen érzést is érezni. Olyan mintha egy mesébe csöppentem volna bele. Lassan húzódok el tőle, hogy megnézzem édes arcát és ekkor veszem észre, hogy elaludt. Ajkai kis résnyire nyíltak ki, és egy pár hajtincs eltakarja megviselt arcát. Annyira látszik rajta, hogy még mikor alszik akkor sem nyugodt. Lassan szálltam ki az ágyból és vettem magamra a pólót, ami rajta volt. Majd óvatosan helyezem a kezemet a mellkasára és lágyan simogatni kezdem. A keze, ami bevan kötve megrándul, amire kicsit megijedek, de nem kelt fel. Vajon miről álmodhat? Látom a szemhéját erősen mozogni, és a homloka is ráncba húzódott. Hirtelen ötletből megyek hozzá még közelebb és teljesen az feje elé rakom a sajátom. Az arcát kezdem el cirógatni és ki-ki simogatni azokat a ráncokat. Úgy látszik sikerül a tervem, mert sokkal nyugodtabbnak tűnik. Erősebben szorítom magamhoz és egy puszit nyomok a nyakához. Érzem, hogy libabőrös lesz tőle és ő is magához szorít.

2020.01.01

Boldog újévet!❤️ Kívánok mindenkinek csodálatos és kellemes napokat ebben az évben is. És szeretném megköszönni 2019-nek, hogy célt adott az életemnek, és elkezdhettem megírni a Hiába Nélküledet. Köszönöm annak aki velem tartott, és remélem 2020-ban is olvasni fogtok!❤️🥰