Az enyém ~ ERERI ~ Fanfiction

~ 22 ~

Mikor az óra lassacsán véget ért, visszatértünk az osztályterembe, ahol szinte azonnal el is kezdődött az osztályfőnöki óra.

- Mindenki felkészült lelkiekben? –kérdezte az osztályfőnökünk.

-Mire Tanárúr? – értetlenkedett az osztály.

- Holnap kezdődik az egyhetes osztálykirándulás.

- Mi? – ordított fel Sasha – Én erről miért nem tudtam?

- Mert sose figyelsz oda – vágta rá Connie.

- Tényleg , el is felejtettem – mosolyogva reagálta le Ymir egy mondattal az ofő kijelentését.

- BULI LESZ! –ordította el magát Jean, mire Marco próbálta csitítani.

- Na várjunk - húztam össze a szemöldökömet - Nem úgy volt,hogy év végén lesz?
- De, de az igazgató úr előrébb hozta - bólintott az ofő.
- Ez remek - sóhajtott mellettem a Törpe.
- Na mi van? - löktem meg a karját mosolyogva - Mókás lesz.
- Aha, mint lovat baszni - morgott.
- Szóltatok? - kiáltott előre Jean.
-Nehem - fogott el egy nevetőgörcs, majd miután nagy levegőket véve, visszaállt normálisra a pulzusom, odafordultam Levihez.
- Naa - hajtottam rá a fejem a vállára - Megígérem, hogy jól fogod érezni magad.
- Azt még meglátjuk, bár az a tény, hogy te és a hatalmas egód ott lesz, talán még sem lesz annyira rossz.
- Ez aranyos volt - köhintettem.
- Mondom talán, de lehet, hogy a végén még el foglak ásni - villantotta elő felső fogsorát.
- Miért tennél ilyet? - nevettem fel.
- Eren, rólad beszélünk, te maga vagy az idegesítő fogalom definíciója - nevetett.
- Te meg az alacsonynak - motyogtam enyhén lecsúszva a székemen.
- Nehogy elkezdj duzzogni itt nekem - bökött meg, de én elfordítottam a másik irányba a fejem, bár iszonyatosan nehezen sikerült visszatartanom a mosolyomat - Majd szólj, ha befejezted.
- Hé Mikasa, tudom, hogy hiányzom - fordultam az említett felé, felálltam a székről és odasétáltam hozzá.
- Szia - mosolygott rám - Mizujs?
- Jöttelek boldogítani - ültem fel a padjára.
- Azt vettem észre - vonta össze szinte egyszerre a szemöldökét és a karjait.
- Armin? Itt szokott lebzselni általában a padod közelében, most merre van Rómeó?
- Eren…
- Ezt tényleg fura, miért van Annie-nél - ráncoltam a szemöldököm.
- Szakítottunk - felelte.
- Aha, szerintem is. Oda megyek és… Várj,mit mondtál? - képedtem el egy pillanat alatt - Remélem csak rosszul hallottam.
- Eren. Szakítottunk. Közös döntésre - közölte szép lassan tagolva.
-És…Te…Jól vagy? - vakartam meg a tarkómat, tekintetem a földet pásztázta, mintha valami olyan érdekes lenne ott lent.
- Rájöttünk, hogy mind a ketten mást szeretünk - sóhajtott - De ez így mind a kettőnknek jobb, nincs hamis érzelem.
- Felnőttek a gyerekek - törölgettem játékosan a szemem sarkát, letörölve a láthatatlan könnyeimet - Büszke vagyok rád Mika.
- Menj a fenébe - bokszolt a vállamba nevetve, olyan erővel, hogy konkrétan leütött a padjáról.
Nevetve álltam két lábra mellette.
- Ez hiányzott - mosolygott - Köszönöm Eren, szeretlek.
- Tudom, én is szeretem magam - vigyorogtam, közben kihúztam magam.
- Nálam nem jobban - fogott rá a fenekemre hátulról egy már nagyon ismert hang tulajdonosa.
- Ezt ne csináld - vörösödtem el.
- Miért is nem? - húzódott kacér mosolyra a szája vége.
- Levi - néztem bele a szemébe - Be fogok a végén indulni, gondolom azt nem nagyon szeretnéd.
- Ohohó, Kölyök, rendesen megeredt a nyelved.
- Mit is mondhatnék. A nagy Levi Ackermannal élek - karoltam át barátomat, aki még az óta se engedte el a faromat - Fejezd be.
- Csönd Szaros, azt teszek a fiúmmal, amit akarok, mivel az enyém.
- Khm - köhintett Mika, félbeszakítva minket a romantikázásunkból - Ameddig én is itt vagyok, legyen szalonképes a beszélgetés.
- Természetesen - nevettem.
- Itt van az én Erenem - ugrott rám a semmiből Hanji.
- Han - próbáltam a hátamon megtartani - Élvezed?
- Még hogy! - nevetett, majd leszállt.
- Mit akarsz Pápaszem? - ugrott neki szokásához híven Levi.
- Múltkor eljátszottam a gondolattal… - kezdte.
- Mivel? - döntöttem enyhén oldalra a fejem.
- Srácok, ti már lefeküdtetek egymással?