- Na de Levi, nem ellenkeztél, sőt... - folytattam volna, de közbevágott.
-Fogd már be - hunyta le a szemeit, majd egy sóhaj kíséretében hozzátette - ezt majd a szobánkban folytatjuk...
Kisétáltunk a mosdóból, míg a törpe unott fejjel, én azzal a levakarhatatlan vigyorral a fejemen, amit Levi szóvá is tett.
- Ne vigyorogjál már kölyök. Kurva idegesítő - nézett rám azzal a hideg, acélszürke szemeivel.
- De hát boldog vagyok - mondtam ki, de azonnal megbántam, mert a törpe szája vége felfelé görbült, én meg égtem.
- Mármint...khm - köszörültem meg a torkom - Boldog vagyok azért mert rajz óra jön.
-Ehhem értem kölyök - kuncogott - Véletlenül sem amiatt, ami a mosdóban történt. Rendben, inkább felejtsd el azt, amit mondtam.
-NE! - riadtam meg,de hallva a törpe jóleső nevetését, elmosolyodtam.
-Te, teee! Na várd csak meg, ameddig felérünk a szobánkba - suttogtam oda neki.
- Nem tudsz semmit tenni kölyök, erősebb vagyok nálad - vigyorgott rám.
- Azt majd meglátjuk - nevettem fel.
-Nocsak, nocsak - jött felénk egy nőnemű egyed - Még soha nem láttam Levi-senpait nevetni.
Nem nagyon ismertem ezt lányt, csak annyit tudtam, hogy oda van az Ackerman srácért és hogy a neve Petra. A külseje kirívó, a ruhája szinte semmit sem takar, hiába elviekben a sulink egyenruhája. Vagy összement a mosásban vagy a huga egyenruháját vette fel. Nem nagyon szimpatikus, de tűröm.
- Senpai nagyon boldognak tűnik - kuncogott, majd közénk fúrva magát elrántotta onnan a törpét - Senpai! Ebédelj velem.
Levi kihúzta a karját a lány kezéből, elővett egy törlőkendőt(?) és megtisztította azt a testrészét, ahol a lány megragadta. Majd odafordult hozzá.
-Erennel ebédelek - közölte közömbös hangon.
- Mi? - akadtunk ki egyszerre én és Petra.
-De Levi-sempaiii, én nagyon szeretnék veled enni - könyörgött.
Megsajnáltam és így szóltam Levihez.
-Figyelj törpe...Nyugodtan ehetsz vele, nem zavar. Majd legközelebb bepótoljuk a randit - kacsintottam rá.
- Nem kölyök. Veled eszem és a témát lezártam - majd megragadta a karomat és elkezdett húzni a tető irányába.
Hátra fordultam és nyögtem a lánynak egy gyenge bocsit, majd csatlakoztam a pukkancshoz.
Felmentünk a tetőre és leültünk csöndben enni.
- Miért akartál velem enni? - törtem meg a csendet.
- Hmm? - nézett rám azokkal a csodaszép szemeivel.
- Semmi, semmi - legyintettem, majd tovább ettem a kajámat.
Befejeztük az ebédet, majd felálltam...volna, ha valaki nem húz vissza.
- Mi a fenét csinálsz?
- Csak...maradjunk még egy kicsit...
- Mi ütött beléd törpe... Először úgy kezelsz mint egy leprást, másnap mint ami nem történt volna semmi, kedves vagy. Sőt amit most művelünk, az a kedvességen is túlmutat. Össze vagyok zavarodva - hajtottam le a fejemet a lábamra és a bőgés határán voltam - Kezdem azt hinni, hogy csak játszadozol velem, és ez nagyon rosszul esik. Basszus ez nem jó. Ez nagyon nem jó...
Ennyi volt, eltört a mécses és csak gördültek le azok a krokodil könnyek az arcomon. Nem vonzódhatok egy takarításmániás hibbanthoz.... egy törpéhez... egy férfihez. Az eszem azt mondja, hogy hagyjam a francba ezt az egészet, cseréljek szobát és ha lehet osztályt, míg a szívem azt súgja, hogy legyek vele. Csókoljam és sajátítsam ki magamnak.
Levi felállt a földről és megsimogatta a fejemet.
- Eren - húzott fel - Gyere.
A nevem hallatán nagyot dobbant a szívem és a vérem a fejembe szált. Abbahagytam a sírást is.
- Hova... - törölgettem a szemem - ...megyünk?
- A szobánkba.
VOUS LISEZ
Az enyém ~ ERERI ~ Fanfiction
Fanfiction~ Sokmindent meg lehet élni, jót és rosszat, hideget meleget és... Na jó hagyjuk ezt. Eren vagyok, egy teljesen hétköznapi srác, normálatlan barátokkal, egy normálatlan élettel. Elmesélem nektek az én történetem. Az én életemet, döntéseimet és szere...