Az enyém ~ ERERI ~ Fanfiction

~ 10 ~

- Hidd el lesz még elég időnk arra, hogy kiismerjük egymást - kuncogott.
- Levi...szeretlek - öleltem át.

- Tudom -ölelt vissza - Viszont ha most azonnal nem tolod be a segged az órára, azon rugdoslak oda.
Elnevettem magam és megpusziltam a homlokát.
- Hé - sietett oda hozzám, mert közben én elindultam az töriterem felé. Pont csöngetésre értünk be, Erwin tanárúrral együtt.
- Mindenki üljön le a helyére - utasított minket.
A teremben kétszemélyes padok voltak. Mivel mindegyik padban legalább egy ember ült, így nem ülhettem Levi mellé, akármennyire is szerettem volna.
Elindultam Marco felé, a törpe pedig Jean mellett foglalt helyet.
Erwin már kezdte volna az órát, de Jean nem bírta ki, hogy ne szóljon mindenért közbe.
- Elnézést tanár úr, lehet padtársat cserélni?
- Nem, nem lehet Jean. Amúgy is egy okos és szorgalmas diák ül melletted, mint Ackerman. Legalább tudsz majd figyelni az óráimon és nem leszel később olyan  sík hülye mint most - morgott a tanárúr.
Bezzeg én szívesen ülnék a hülye törpe mellett...
- De tanárúr!
- Maradj csöndben.
- De én Marco mellett akarok ülni - hisztizett.
Míg Jean és Marco arca kezdte felvenni a vöröses színt, addig az osztály szakadt a röhögéstől, még Erwin is megejtett egy apró mosolyt.
-Rendben - sóhajtott - De  ez az utolsó.
Jean mosolyogva felállt és Marcohoz indult. Tekintete megállapodott rajtam.
- Húzz innen pancser - szűkült össze a szeme.
Vissza akartam szólni, de mikor nyílt volna a szám, valaki megszólalt.
- Hisztis picsák maradjanak kussban, ameddig olyat nem teszek, amit még megbánok - nézett rá hidegen Levi.
Fél másodpercig nézett maga elé majd elröhögte magát.
- Na mivan Eren, a törpi véd meg téged? - szinte a megvetést, amit éreztem a szavaiban, meg lehetett fogni.
Felálltam és átballagtam a terem másik végébe és leültem Levi mellé, mire ő megfogta a kezem a pad alatt.
- Én meg úgy látom, hogy Marco és te igencsak jól érzitek magatokat egymás társaságában - vigyorogtam rá Jean-ra.
- Mi van? - nézett rám dühösen.
- Bocs, de a szexuális életed nem tartozik rám, kímélj meg ettől.
- Te kis...- folytatta, de Erwin a könyvét lecsapta az asztalra. Mindenki elhallgatott.
- Az istenit gyerekek! Halkuljatok már el. Elkezdhetném az órát?! - ordított - Na végre.
Elkezdődött az óra. Levi még mindig szorította a kezemet, mire ránéztem és küldtem felé egy mosolyt.
- Köszönöm, de meg tudtam volna védeni magam - súgtam oda.
- Tudom. De mint barátod - hangsúlyozta ki a barát szót - kötelességem, hogy megvédjelek.
- Hagyd abba.
- Mit?
- Miért kell neked mindig Mr. Tökéletesnek lenni? Hagyhatnál néha nekem is egy kis rivaldafényt - vigyorogtam rá.
- Szerinted tökéletes vagyok? - vigyorgott most ő.
- Nem, nem vagy tökéletes - nyújtottam rá a nyelvem.
Ő azzal díjazta a humoromat, hogy belecsípett a combomba.
- AU! - kiálltottam fel.
Mindenki felénk fordult.
- Már az óra elejétől figyellek titeket fiúk - kezdte Erwin.
- Elnézést tanárúr. Eren véletlenül belerúgott a padba - mosolygott a törpe.
Mosolygott! Ő, a ridegség hercege. Te jó isten...
- Jó lenne, ha nem az órámon flörtölnétek - fejezte be a mondatát Erwin, átlátva a kerti törpén.