Az enyém ~ ERERI ~ Fanfiction

~ 24 ~

Elérkezett az osztálykirándulás napja. Hogy várom-e? Nem. És hogy ki miatt? Igen, miatta. Na de kezdjük az elején.

Mikor hazaértünk, egyből nekiálltunk becsomagolni az bőröndöt. Bár mondjuk erős kifejezés, hogy mind a ketten ezt a tevékenységet végeztük volna.

- Felemelnéd azt a formás fenekedet és idetolnád? - meredt rám a kezében egy kupac ruhával, amit készült berakni a táskájába.

- Nem - ültem fel törökülésbe az ágyamon vigyorogva.

- Nem? - nézett fel rám.

- Nem - bólogattam.

Levi fogta magát, ami a kezében volt ledobta a retekbe és lassú, ám biztos léptekkel elkezdett felém közeledni. Tudtam, hogy ezzel felbosszantottam,de nem akartam menekülni.

- Biztos vagy te ebben? - húzódott kacér félmosolyra a szája.

- Teljesen - nyaltam meg a szám szélét,mire a törpe először a jobb térdével, majd a ballal is ránehezedett az ágyamra, majd pár másodperc múlva rám.

- Tudod, nekem is van egy sokkal jobb és kellemesebb dolog, amit most csinálnék, mint a pakolás - fegyverezett le.

- Ezt elég ritkán hallani tőled - kuncogtam.

- De... - elkezdte csókolni a nyakhajlatomat, mire én felnevettem.

- Akarom - néztem rá vágyó szemekkel.

- Ez nagyszerű - állt fel rólam - Tudtam, hogy be akarsz pakolni.

- He? - jöttem zavarba - Ne szórakozz velem Törpe!

Visszarántottam és magam alá vontam.

- Ne akarj felbosszantani - ráztam a fejem - Te is nagyon jól tudod mire értettem.

- Ennyire ki lennél rám éhezve? - nyúlt mögém, majd egy határozott, mégis finom mozdulattal közelebb húzott magához.

- Nem is tudod mennyire - sóhajtottam.

- Én benne vagyok - húzta fel a szemöldökét és villantotta meg gyönyörű fogsorát.

- Imádlak - hajoltam volna oda egy csókért, de megállított.

- Miután összepakoltál - fejezte be a mondatát, majd kicsúszott alólam és felállt folytatni azt, amit elkezdett.

- Ne már Törpe - dőltem be az ágyba.

- Ne hisztizz, mint egy picsa. Gyerünk - noszogatott.

- A rák vigyen el - motyogtam, majd nekiláttam én is pakolni.

Másnap reggel elég lassan és komótosan keltem, ellenben Levivel, aki már korán reggel pörgött, mint a mérgezett egér.

- Miért vagy a szokottnál sokkal boldogabb? - kérdeztem ásítva miközben sétáltunk át a parkolóba, a buszhoz.

- Én mindig ilyen vagyok - nézett rám csillogó szemekkel.

- Ahha, látom - nevettem fel, majd megborzoltam a haját.

- ...

- Mi a gond?

- Ezt még - tolta felém közelebb a fejét enyhe pírral az arcán.

- Na jó, mit tettél az igazi Levivel? - meredtem rá.

- Jó hát akkor nem. Mostantól ne várj tőlem semmit Szaros - vette gyorsabbra az iramot, majd itthagyott.

- Várj meg Levi, bocsánaaat - futottam utána.

Mire odaértünk a kijelölt helyre, már szinte mindenki ott volt és minket vártak.

- Chh, végre itt a gerlepár - forgatta a szemét Jean.

- Bajod van lópofa? - tettem karba a két kezem.

- Hagyjad, nem kapta ma meg a kockacukor adagját - legyintett Marco.

- Hé, te most akkor kinek az oldalán állsz? - húzta fel magát.

- Gyerekek, ha nem szálltok fel a buszra, itthagyunk mindenkit - üvöltötte át a tömeget Szemöldök bá'.

- Kezdődjön a pokol - sóhajtott Levi.

- Egy pokolian élvezetes hét - kacsintottam rá.

- Megöllek Szaros - kergetett fel a buszra.

- Ugye tudod, hogy szeretlek? - vigyorogtam.

- Még egy szó és itt helyben megbaszlak - mordult fel,mikor leültünk egy kétszemélyes helyre.

- Ohohó, felőlem bármikor - húzogattam a szemöldökömet - De nem adhatom meg azt az örömet mindenkinek.

- Lelöklek - fenyegetett meg.

- Dehogy löksz.

- Dehogynem.

-Nem.

- De.

-Nem

- Fogadjunk? - húzta fel a szemöldökét, majd ezután két másodperc múlva találkoztam a padlóval - Én megmondtam Kölyök, velem nem szórakozol.

- Hol van az a Levi, aki reggel egy buksi simogatástól is elpirult? - nyöszörögtem, miközben próbáltam felállnia busz padlójáról.

- Meghalt. Megölted egy életre - nézett rám ridegen.

- Naaa Törpe, tudom hogy szeretsz - ültem vissza az ülésre.

- Nem szeretlek - tette karba a kezét.

- Esküszöm megharaplak, ha nem fejezed be a hisztit - néztem rá komoly fejjel.

-Azt megnézném - mosolyodott el halványan.

- LEVI! - üvöltötte valaki elölről.

- Neked ordít? - néztem oldalra.

- Ne is figyelj oda, tettesd hogy süket vagy.

- Kedves, mint mindig - csóváltam a fejem.

- Ezzel a pokolfajzattal, hogy lehetnék kedves? - morogta.

- Sziasztok - lépett oda Hanji.

~Bocsanat a sok kesesert, de hoztam a reszt :D
Mostanában elég sokat dolgozom igy nemhogy a tanulásra, hanem az írásra sincs elég időm, de ígérem hogy a napokban aktívabb leszek :D
Megegyszer bocsassatok meg hogy csúszott nagyon a rész :( ~