Az enyém ~ ERERI ~ Fanfiction

~ 19 ~

Az idillt a csengő,majd a tanár szakította meg.
Megkezdődött a töri óra.

- Jó reggelt - ásított Erwin - Mint tudjátok, feleléssel kezdjük a napot.
- Ki lesz a mai áldozat? - nevetett Connie.
- Mi ez a szag? - szagolt a levegőbe az idősebb - Ez valami szörnyű.
- Jean tehet róla - szólalt meg Marco.
- Hé,várj, mi? Ne már, kinek az oldalán állsz cukorbogár? - akadt ki a Lópofa.
- Sajnálom tündérem, de én sem bírom elviselni.
- Gaaaay - tört ki belőlem egy jóízű nevetés.
- Fogd be Jeager! - vöröslött.
-Oho, tud a kicsike csúnyán beszélni.
- Esküszöm, ha nem dugulsz el, megbaszlak!
- Én meg egyenként töröm le az ujjaidat és dugom fel a seggedbe, ha hozzáérsz - szólalt meg Levi.
- Tsh…Téged nem kérdezett senki.
- Valaki szépen le lett oltva - röhögtem.
- Na jól van, látom meg is van a két felelőnk - vette elő a naplóját Smith tanár úr - Kifáradnátok?
- De ez nem ér Tanár úr – nyavalyogtam.
- Ne viselkedj úgy mint egy lány. Nem lesz ez olyan rossz, mint hiszed - mosolygott.
- A Tanár úr nem tudja, hogy én mikre nem vagyok képes - szörnyülködtem - Ha oda kimegyek, akkor azzal is számolnia kell, hogy az agysejtjei elkezdenek elsorvadni, amint kinyitottam a szám.
-Hjaj, mennyi gond van veled,istenem. Holnap te felelsz, de készüljél, mert különben bajok lesznek - figyelmeztetett.
- Rendben Tanár úr, köszönöm.
Magamban mondtam egy hálaimát és elterveztem, hogy hogyan fogok tanulni. Igen, nagy valószínűséggel befogom Levit.
- Hé, Jean, te ettől függetlenül kijössz és felelsz - szólt oda, mikor látta, hogy a gyerek szép lassan visszaül a helyére.
- A guta vinné el már… - morgott.
- Kezdheted - adta át a stafétát.
- Szóval minden úgy kezdődött, hogy volt Perzsia. Perzsiának meg voltak tartományai. És ezeket hadvezérek és kormányzók uralták. Egy szó, mint száz, Perzsia…tartományainak…hadvezérek és kormányzók voltak az urai…
- Igen, ezt már hallottuk, tovább.
Mi már most szakadtunk a röhögéstől, mert mindenki tudta, hogy Lóarc nem tanult.
- Tehát ha ők rosszban voltak, akkor az nem volt jó,de ha haverok voltak,akkor az jó volt…mert akkor közösen lopták a közpénzeket!
- Folytasd - fogta a fejét kínjában Mr. Szemöldök.
- Nem sokkal utána történt a második parasztfelkelés, ami… az első után volt. Ezért a kalapos király kitalált valamit.
- Na és a kalapos király ki volt?
-II. Kálmáá… József? - húzta összébb magát.
- Így van, ügyes vagy - nevetett Erwin - Na és miért nevezték így?
- Mert… takarékos volt és kalapot hordott?
- Csak folytasd, fiam - könnyedzett.
- Nos, ugyebár a kalapos király kitalált valamit, amit később Mezopotámia is használt a későbbiekben. Rájött,hogy ami neki nincs, az másnak kelhet, ami másnak nincs, az meg neki kell. És így alakult ki őáltala a cserekereskedelem. Tanárúr, én csak ennyit tudok…
- Nem tanultál mi?
-Nem… Bár hogy buktam le? - vakargatta tarkóját.
- Nem csak hülyeségeket mondtál, de nem is azért mert történelmi idősíkokat kevertél oda-vissza.
- Hanem?
- Jean… Az első világháborúról kellett volna beszélned.
-Jaaaa - nevetett.
- A természet is okosabb nálad, fiam. Menj a helyedre, holnap újra próbálod Erennel  - zárta be naplóját nevetve.
Mikor elvonult mellettem kitartottam a kezem, mire ő egy mosolyt erőltetett az arcára és belecsapott. Hiába ki nem állhatjuk egymást, mégis vannak olyan dolgok, amiken együtt tudunk érezni. És hiába tagadnám le, ő a barátom.
A maradék időt végig szenvedtük. Mikor kicsöngettek, át kellett menni egy másik épületbe, mert kezdetét vette a tesi óra. Mondtam már, hogy imádok tesizni? Életem a sport, bár mostanában elhanyagoltam, de imádok futni, kosarazni, focizni, röplabdázni, meg úgy mindent.
- Indulunk? - jött oda hozzám Armin és Mika.
- Persze, de várjuk meg a Törpét - böktem jobb oldalamra.
Kis idő múlva négyen hagytuk el a termet.
- Tudom, hogy ez így hirtelen de... Levi, te akkor most együtt vagy Erennel? - tette fel a kérdést a szőke.