Az enyém ~ ERERI ~ Fanfiction

~27~

-Nekem ez nem fog menni...Képtelen vagyok rá - mint akit leöntöttek egy vödör hideg vízzel, úgy folyt végig rajtam a víz.
- Dehogynem, segítek - nézett mélyen a szemembe Levi - Kicsit lazulj el és helyezd kényelembe magad, oké?
- És ha fájni fog?
- Nem fog fájni, bízz bennem - simította végig karomat együttérzően.
- Oké, kész vagyok - eresztettem ki az addig felgyülemlő összes felesleges levegőmet és megfordultam.
- Válassz már ágyat Jeager, az isten szerelmére most már - kiáltott fel türelmetlenségében Connie.
- Én mindent megpróbáltam - ült fel a legközelebbi ágyra Levi és a háttal nekidőlt az enyhén kormosnak hitt egérszürke falnak.
- De srácok, mi van ha pont azt az ágyat húzom ki amilyen szerencsés vagyok, ami olyan kellemetlen lesz, mintha egy seprűnyéllel kecsmerítenének meg? Ha? Ki cserélne velem? - fontam keresztbe a karomat.
- Mi fogunk megkecsmeríteni, ha most nem döntöd el, hogy hova fogod rakni a seggedet - masszírozta a homlokát Jean.
- Kinek volt az a nagy ötlete, hogy kő - papír - ollóval döntsük el azt, hogy ki kezdi az ágyfoglalást? - támaszkodott az ajtófélfának Reiner, miközben "mindjárt megöllek" pillantásokat küldött felém - Ennél még Jean farokméregetős ötlete is jobban megérte volna.
- Eren kullogott volna el utolsóként - röhögött fel Bertolt.
- Miért vagy ebben olyan biztos? - ráncoltam a szemem sértetten.
- Levi? - vonta fel szemöldökét a csapat legszeplősebb tagja.
Mindenki egyesével fordult a barátom felé válaszkérően.
Én is rámeredtem a törpére, aki teljes figyelmet fordított telefonja képernyőjére. Ha szerencsém van, elengedi a témát, de ha most baszakodni mer velem, esküszöm válni fogok és ezt nyugodtan veheti fenyegetésnek.
- Levi! - adott hangot a témának Jean.
- Mi van? - kérdezte, de tekintete még mindig kíváncsibban vizslatta a kis kütyüt, mint minket.
- Eren tényleg olyan nagy, mint mondja? - kuncogott fel Connie.
Bármit is nézett vagy csinált a telefonján, egy röpke pillanat alatt ki lehetett zökkenteni belőle.
- Az egója merhetetlenül - bólogatott, miközben a kezét összekulcsolta az ölében - de ha másról van szó...
-ÁJÁJÁJ! ÁCSI! - hőbörödtem fel - Először is ejtsük a témát, másodszor meg igen, nagy. Hallottátok srácok? NAGY. Ja igen és azt az ágyat követelem.
Odasiettem az ablak melletti ágyhoz, bár így jobban belegondolva nem volt a legjobb választás, mert reggelente reggeli helyett egy retinaégető műtétet fognak végrehajtani rajtam. Na sebaj, legalább gyorsan le tudtam zárni a témát, járulékos veszteség.

Ahogy körül néztem az egész szobán, rosszabbra számítottam. Bár az tény és való, jobb lett volna, ha mindenkit külön szobába osztanak, de így is nagyon poén lesz ez a pár nap. A ház két szobából állt valamint egy kisebb fürdőnek nevezett lyukból és ezzel nem túloztam sokat. Az elülső szobának elég hangulatos jellege volt, ellentétben a másik helyiséggel. A falakról ugyan még mindig el lehetett mondani, hogy valami egészen nem egészséges időket élt meg, de még így is feldobta az egész szoba arculatát. Túl sok kiegészítő nem díszitette a termet, csupán csak pár már-már ijesztően fura kép lógott a falról, hogy azért se legyen nyugodt éjszakánk, a  könyvespolcokról nem is beszélve, mintha egy horror filmből szalasztották volna a kellékeket. A két szobában három-három ágy helyezkedett el, végülis most döntöttük el, hogy ki hol fog aludni, aki megmarad, az megy át a következő kunyhóba.

- Naaaa, nem olyan nagy baj, nem kell szégyellni Eren - ugrott rám és karolt a nyakamba Jean - Tudod a mogyoró is pici, ámde kemény, mégis nagyon finom és szeretjük.
- Ennél félreérthetőbb és szarabb hasonlatot nem is mondhattál volna - dünnyögtem és próbáltam kiszabadulni a szorításából.
Mindenki hatalmas nevetésben tört ki, én meg magamhoz híven, teljes mértékben megsértve csomagoltam ki a bőröndömet. A hangoskodást a lányok is meghallották és ezt tudtunkra is adták szinte azonnal. Mint akik három rekesz energiaitalt ittak, úgy száguldottak be hozzánk.
- Itt meg mi folyik? - rontott be a szobába Hanji, aki ha az ajtó nem lett volna ötszörösen biztosítva, tuti kitépte volna a helyéről.
Ilyenkor ötlik az embernek a fejébe az, hogy egy istenverte Kukutyin mögötti helyen, ahol még a fekete holló sem jár, minek ennyire védeni ezt a kis települést,főleg eme kis kunyhót. Max ötvenen ha élnek itt, és ezzel beleszámoltam a félig halott sírásót, akit már akkor megfigyeltünk, amikor leszálltunk a buszról. Kicsit sem volt para, ahhh dehogy. Esküdni mertem volna, hogy ránk vigyorgott, még a gondolattól is kirázott a hideg és ezen az a cseszett zár se segített.
- Óvatosan Hanji - fogta meg a vállát Mikasa, hogy a szemüvegesnek ne kelljen találkoznia az enyhén már mohás padlódeszkával.
- Gyertek, nézzétek meg gyorsan a csajok lakosztályát! Még kád is van a fürdőben, bár mondjuk van valami zöld elszíneződés a legfolyó környékén... De ez még akkor is király! Halljátok, már most imáádom ezt az utazást - lelkesedett Hanji úgy, mintha mi sem történt volna.
- Legalább a csajok haladtak a berendezkedéssel - sóhajtott egyet Reiner, majd ellökte magát az ajtófélfától és komótosan elkezdett kisétálni az ajtón - Én lépek a másik házba,  ki jön még velem?  
- Majd mi - intett egyet Arminnak Connie - Szeretnék már pihenni is egy keveset, ami Erennel egy létesítményben lehetetlen.
- Hé, hogy mondhatsz ilyet, a kollégiumban is egy objektumban vagyunk - értetlenkedtem.
- Igaza van Jeager, nekünk egy kicsit túl... hogy is mondjam...eleven? Igen, ezt a szót kerestem. Túl eleven vagy - érintette meg óvatosan a vállamat Bertolt, majd egy kacsintással egyetemben hozzátette - De majd a barátod lefáraszt, nincs kétségünk.
Hátra pillantottam és ő egy enyhe mosolyt eresztett meg, a mondat hallatán. Bár még mindig gépelt szüntelenül a telefonján.
- Mit vigyorogsz, amúgy meg igazán érdekelne, mit tevékenykedsz lassan fél órája - ültem le vele szembe az ágyra és próbáltam a képernyőre lesni.
- Igyekeztem több alternatívát találni kínzás kategóriában - nézett bele mélyen a szemüveges lány szemébe - Vajon mit tudnék tenni egy egyszerű golyóstollal?
- Öööö...Nekem most egy brutálisan fontos dolgom van, Erwin megkért, hogy....öööö számoljam meg a virágokat a kertben...igen! Szóval én...mennem kell - fogta menekülésre Hanji, csak úgy porzott utána a linóleum.
- Na várjatok! Nem lesz gond ha ez a kettő egy házban van? - mutatott rám majd Jean-ra Marco.
- Felőlem - rántottam meg a vállamat - Ameddig lóarc nem akar nyeríteni álmában, max répát tolok a szájába.
- Pardon? - kapta fel a fejét Levi homlokráncolva.
- A mogyorós poénjáért - legyintettem majd Marco felé intettem - Maradjatok itt, hatalmas anekdotákat fognak zengeni az estéinkről.
- Jean, én tényleg félek - bújt a nagyobbik mögé menedékért.
- Mi a másik szobában alszunk -intett a fejével válaszul.
-Srácok, kijönnétek? Be kell valakit mutatnom nektek  - kopogtatott az ajtón Erwin.
Libasorban kicsoszogtunk  a kertbe, ahol a lányok már nagyban nyüzsögtek. A társaság egyetlen nagykorú tagja előre tört a lányok között megmenteni valamit, vagy inkább valakit.
- Figyeljetek ide egy kicsit és az isten szerelmére Sasha ne nyalogasd a csuklóját - fogta a fejét idegesen.
- De olyan ízű mint a krumpli - mentegetőzött, de még véletlenül se hagyta abba a tevékenységét.
- Na jó, mindenki tegyen egy lépés távolságot, most. Köszönöm - igazította meg nyakkendőjét, majd egy papírzsebkendőt vett ki a zsebéből - Tessék Hugo.
- Köszönöm uram - mosolygott az idegen.
- Beszeretném mutatni nektek Hugot, ő lesz majd az idegenvezetőnk a héten. Bármi kérdésetek van még itt az elején, nyugodtan tegyétek fel majd neki.
Hosszú barna haját kontyba fogta és a hatalmas szintén mogyoróbarna szemeit a csapaton legeltette. Egészen magas volt, de ezt a szálkás testalkata nem hangsúlyozta ki kifejezetten. A lányok egyből letámadták, mondjuk nem hibáztatom őket, még férfi szemmel is kívánatos volt. 
- Sziasztok, kezdésnek az egyik bevett szokásomat alkalmaznám. Két csapatot fogunk alkotni. Ez esetben lehet külön lány csapat és fiú team.
- Te is csatlakozol? - szólt közbe Annie, aki egy nemleges bólintást kapott válaszul.

- Ezt láttad? - suttogta mellettem Connie - Annie támadásba lendült.
- Kíváncsi vagyok mi fog kisülni belőle - kacagtam fel.

- Mennyi idős vagy? - folytatta, miközben csavargatta a napszőke haját a mutatóujjával a lány.
- Huszonegy múltam előző hónapban - mosolygott rá.

- Annyira dögös - folytatta a sutyorgást Connie.
- Te is bemelegedtél? Mi történt?
- Nem látod Eren? Féltékeny vagyok, úgy a keze köré csavarta Sashat, mint amikor a villára pörgeted a spagettit, nézd - bólintott a fejével a lány irányába.
- Véleményem szerint a szó szoros értelmében a keze köré csavarta. A kacsójáért van oda - közöltem, mialatt néztem Sashat, ameddig ő a nyálát csorgatta az említett testrészre gondolva.
- Mit tegyek, fürödjek krumplipürében?
- Ez is egy kézenfekvő megoldás - bólogattam.
- Ne legyél már ilyen Eren, nem volt vicces- hagyott ott.

- Jelöljetek ki csapatvezetőket kérlek és akkor meg is kezdjük a körbevezetést.

Ki nem találnátok, a lányoknál Annie lépett ki először, középhosszú haját meglóbálva sétált oda az új fiúhoz bemutatkozni, de ő arra várt, hogy tőlünk is menjen valaki. 
Mi tanácstalanul néztünk egymásra jó egy percig.

- Kő-papír-olló? - böktem ki végül, mire a fiúk összenéztek.
- Kő-papír-olló - jelentették ki szinkronban - A vesztesé a megtiszteltetés.
- Valaki vigyen haza - temette a kezét az arcába Levi.

Egy hosszú és kellemetlenül ideges perc után hatalmas sóhajjal csoszogtam ki, mérges pillantásokat vetve a vigyorgó újdonsült csapatomra. Kétségbevonhatatlanul és megkérdőjelezhetetlenül tudom, hogy csaltak.

- Szia - erőltettem magamra egy mosolyt és nyújtottam a kezem kézfogásra - Eren vagyok.
- Szia - furcsán elkezdte szuggerálni a kezemet.

Talán koszos? Nemrég mostam kezet, nincs rajtam semmilyen ékszer, vele ellentétben. Az a baja, hogy csupasz a karom? Franc se tudja, de azért titokban rápillantottam az említett testrészemre.

Megfogta a kezem, rántott egyet rajta és egy szoros ölelésbe vont, amit én meghökkenten fogadtam.

- Nagyon jól fogjuk érezni magunkat - távolodott el, de a kezemet még mindig fogta.

To be continued....

Nem fogok kertelni, tényleg szégyellem magam amiért elhanyagoltam kedvenc párosunkat, a fanfictiont és főként titeket. Az elmúlt egy évben voltak mérföldköveim, amik elvették az íráshoz való kedvemet, gondolok én az érettségire és a munkára. 

Nagyon sok erőt adtatok a hozzászólásaitokkal, a mai napig és eldöntöttem, hogy folytatni fogom, és tudjátok mit? Most már élvezem is. Megpróbálom én is tartani azt a heti egy részt. 

Mérhetetlenül sajnálom és megpróbállak titeket kiengesztelni azzal, hogy sokkal hosszabb részeket hozok, mint általában szoktam :D Bár ez a mondat nagyon pofátlanul hangzott XD 

Nagyon szeretlek titeket!❤️