Az enyém ~ ERERI ~ Fanfiction

~ 18 ~

- Khm… Kicsit meleg van itt - néztem oldalra.
Levi felállt és odajött hozzám.
- Imádlak - simított kezével az arcomra, majd ajkaimra hajolt.

- Én is szeretlek Levi - öleltem át, mikor elváltunk egymástól.
De ez után olyan dolog történt, amit nem tudtam épp ésszel felfogni. A Törpe elkezdett nevetni.
- Komolyan egy percig is azt gondoltad, hogy mi ketten járunk? Mekkora egy gyökér vagy - törölgette a nevetéstől kicsordult könnyét le.
- Ugye csak viccelsz? - szaladt össze a szemöldököm.
- Mennyire hitted el ezt a kapcsolatot? - húzódott gúnyos mosolyra a szája.
- Rohadék - löktem el magamtól.
-Jaj, te kis  ártatlan - kuncogott - Kárpótlásul amilyen mocskos mód átvertelek, megadom azt, amit mindvégig is szerettél volna.
Egyre közeledett, én pedig berohantam a hálószobába, s magamra zártam volna az ajtót, de Levi túl gyors volt, kezével kilökte majd fölém kerekedett. Az ágyra lökött, lefogta a két kezemet a fejemnél és rám ült.
- Mégis mi a francot művelsz?! - próbáltam kihúzni a szorításból a kezemet, sikertelenül.
- Eren, te még szűz vagy? - nyalta végig szája szélét.
- Hagyj békén - állt meg bennem az ütő.
Ha nem szabadulok ki, engem most itt helyben megbasznak, ez esetben szó szerint. A szorítás egyre csak erősödött, ő meg egyre ijesztőbbé vált a szememben.
- Bazd meg - szűrtem ki a fogaim között.
- Azt fogom drágám - tépte le rólam a nadrágot - És nem leszek kíméletes. Te akartál engem Eren, hát megkaptál.
-Én nem ilyennek ismertelek meg.
- Hát az sajnálatos, mindenesetre jó étvágyat - azzal a nyakamra is tapadt.
-LEVI, NEE - sírtam el magam.
- Ezt élvezni fogod - nevetett.
-NE - ültem fel az ágyamban, majd az arcomat a kezeimbe temettem és elsírtam magam.
- Hé, Kölyök minden rendben - hallottam egy hangot a szoba másik oldaláról,majd lépéseket és végül elém tárt Levi csapzott, mégis vonzó arca.
A hirtelen tettől megijedtem és hátrébb csúsztam.
- Mi a baj? - jött közelebb -Rosszat álmodtál?
- Levi kapcsold fel kérlek a villanyt - nyöszörögtem, mire pár másodperc múlva a szoba megtelt világossággal.
Leült mellém és megölelt.
- Itt vagyok - simogatta meg bozontomat - Nem kell félned.
Kis hezitálás után visszaöleltem, mert tudtam,akármi is volt ez az álom és ami előidézte, Levi ugyanaz a Levi marad, mint akit megismertem.
Mikor már látta, hogy lenyugodtam, visszatért az a Levi, akit szeretek.
- Na már most, Kölyök - tolt el magától - Elnézem ezt kis hajnali ébresztődet, ha azonnal megmagyarázol nekem valamit.
- Mit? - néztem rá nagy bociszemekkel.
-Magyarázatot követelek, hogy miért szennyezted tele az ágyamat - vált komollyá.
- Öhm…hehe - vakartam meg a tarkóm.
- Szaros - bujt be mellém a takaró alá, majd felemelte egy picit - Na mi van, nem jössz?
- De - vágtam rá, majd másztam volna be, de ő megcsípett.
- Villany.
-Au, jól van manó - álltam fel egy sóhajtás keretében lekapcsolni a lámpát.
Mikor befeküdtem mellé, ő hátulról átölelt.
- Ki a manó, Szaros? - kezdett el csiklandozni.
- Te vagy - nevettem.
-He, tényleg? - mosolygott.
- Neehem. Bocsánat - kapkodtam a levegőt.
-Na azért- adott egy puszik a nyakszirtemre - Jó éjt.
- Jó éjt Tökmag – kuncogtam.
- Te kis… - dobta le a takarót rólunk és megindult egy hosszú párnacsata.

~ Reggel ~

- Ha nem kelsz fel, rád fogok ugrani - figyelmeztettem páromat, aki még mindig az ágyban durmolt - Én szóltam.
Egy vállvonás után, teljes erővel elrugaszkodtam, majd célirányosan Levire vetettem magam, aki ezt egy nagy nyögéssel nyugtázta.
-A JÓ ÉDES KURVA ANYÁDAT! - hagyták el a száját eme dicsérő szavak.
- Én figyelmeztettelek - nevettem - Te nem keltél fel.
- Mert valaki hajnali négyig nem bírta letenni a seggét aludni.
- Na de Shorty - mosolyogtam.
- Még egy, a magasságomat gúnyoló becenevet illesztesz rám, alulról fogod szagolni az ibolyát Szaros Kölyök - morgott a fekete.
- Jól van, abbahagyom törpém - pusziltam meg a feje búbját, s leszálltam róla - Ideje indulni, suli van és Han is vár már.
- Han?- ült fel az ágyon - Ki a retek az a Han?
- Hanji.
- Miért találsz ki mindenkinek agyfasz nevet? - nevetett kínjában.
- Eren vagyok - nevettem.
ő rám nézett és elnevette magát.
- Jól van, feladom. Induljunk - adta ki a parancsot.
Tíz perc múlva már készen is voltunk és mentünk át az osztályterembe. Útközben csatlakozott hozzánk Han és Lóarc is.
Az osztályteremben káosz uralkodott, mint mindig. Mi szokásunkhoz híven leültünk, míg a többiek őrjöngtek. A nagy háború folyamán Marco véletlenül a padomnak esett, amiből kirepült a tartalma, ami nem lett volna szabad. Már Leviért sem.
A padból ugyanis előkerült egy minimum négy hetes palacsinta csomagom, amit még anno bent felejtettem, ami nem igazán volt már normális színű és szaga is volt.
- Te szerencsétlen - röhögött Jean, egyre közeledve a szörnyikéhez, ami a lába előtt hevert pár méterre.
- Nem jó ötlet Jean - mondtam neki, de mint aki meg se hallotta, egy ”fogd be” nézéssel leintett. Én meg gonoszul, nem figyelmeztette tovább.
Rátaposott, ami folytán valami fekete trutymó szivárgott ki belőle, nem éppen kellemes látványt hagyva maga után.
-KISZÁLLT BELŐLE A SÁTÁN, BAZDMEG - Jean szinte sikított ijedtében.
Mindenki nevetésben tört ki, kivéve Levi, akitől kaptam egy ”ezért még számolunk” nézést. De valljuk be, én rettentően élveztem a helyzetet.
Az idillt a csengő,majd a tanár szakította meg.
Megkezdődött a töri óra.

~ Sziasztooooook
Ez a hosszú sztori első része, remélem tetszett és még egyszer bocsánatot kérek amiért ilyen szemtelen módon itthagytalak titeket. De mostmar itt vagyok és hetente hozok akár több részt is 😊😊
Holnap hozom is ennek a folytatását😉

Nik_chan_San~