Az enyém ~ ERERI ~ Fanfiction

~ 28 ~

- Nagyon örülök - próbáltam udvariasan jelezni, hogy kedvemre lenne, ha azzal a bitang nagy ujjaival nem cirógatná a kézfejemet. Kezdtem kissé nagyon kényelmetlenül érezni magamat, ezért is néztem óvatosan körül a tömegen, barátom arcát keresve segélykérően.

- Hű, mondták már, hogy milyen hatalmasak a szemeid? - hajolt bele a magánszférámba, ami mondhatni még kellemetlenebbé tette a szituációt - Eddig sose láttam srácot ekkora nagy szemekkel.

- Te most sértegetni próbálsz? - vontam fel a szemöldököm, még mindig küszködve azzal, hogy kicsúsztassam kezeimet a szorításából.

- Nem, ezzel csak azt akartam mondani, hogy még mindig nagyon szép szemeid van...

- Na jó, elég legyen - lépett ki a többiek közül Levi, megmentésemre, amit később valahogy meg is fogok neki hálálni.

Hahaha, de még, hogy... Eren, ráérsz máskor perver...akarom mondani gondolkodni, de most ez nem az az idő, ébresztő!

- Én egy mérhetetlenül óvatos és türelmes ember vagyok, de ami sok az sok, még nekem is.

- Miről beszélsz? - engedte el a kezemet és fordult oda Levihez

- Te ki vagy?

- Rivaille Ackerman - fonta karba kezeit és ezt válaszreakcióként a nagyobb is követte.

- Igazán örvendek.

- Bár én is ezt mondhatnám - szórt szikrákat a szeme.

- Csupán csak udvariasságból közöltem, látom beléd nem szorult egy csöpp se.

- Jobb szeretek egyenes lenni, tudod.

- Ha ezeket nem szedjük szét Eren, az az óriás egybe lenyeli Ackermant - suttogta oda nekem Annie.

- Inkább fordítva, ha engem kérdezel. Szét kell szednünk őket, az fix.

Bár szívesen néztem volna még a Törpémet ebben a szituációban - gondoltam magamban.

- Szednünk? Ezt felejtsd el, te miattad van ez az egész, oldd meg magad - ráncolta össze a szemöldökét.

- Az én hibám?

- Nem én vagyok egy buzimágnes, heho - tette fel a kezét védekező állásba.

- Annie!

Egy újjabb mély levegővétel után bólintott.

- Egyébként nem kötekedésből mondom, de ki vagy te, hogy ennyire érdekel? Ennyire eluralkodnak egyesekben az anyai ösztönök?

- Ne legyél gyökér kérlek, akármennyire is próbálkozol, Eren az eny...

- Hugo, gyere gyorsan - üvöltötte át az egész csapatot Annie - A házunkba mintha befutott volna egy farkas. Segíts, te vagy itt köztünk a legerősebb!

- Még, hogy a legerősebb - morogta orra alatt Levi - Még egy botsáska is többet érne, ha őt küldenénk ehelyett.

- Nincs gond Annie, valószínűleg egy kutya volt, errefelé nincsenek farkasok, csak élősködők, rohadt nagy dögök - nézett még mindig farkasszemet a kisebbel.

- Talán el kéne tüntetni ezeket az élősködőket.

- Talán igen.

- Mire vársz nagyfiú, tudtommal te vagy itt a mindenes lótifuti, vagy tévednék?

- Nyugi pöttöm, le tudom csapni őket, ha zavarnak - eresztett egy enyhe mégis hátborzongató vigyort.

- Ez volt a nagy terv? Egy farkas? - dörzsöltem meg a szemeimet kínomban.