Az enyém ~ ERERI ~ Fanfiction

~ 21 ~

- Fuss, ameddig lehet - kezdett el futni felém - Ha elkaplak, az fájni fog.
- Csak vicceltem, oké? Hagyj békén - nevettem, miközben próbáltam kicselezni a száguldó Pikachut, kinek szemei villámokat szórtak.
És így esett meg az, hogy a fiúk fogócska mellett döntöttek.

- Meg vagy teee  - ugrottam zsákmányomra.
- He? Azt hiszed? - került ki, de elkaptam a ruháját és visszarántottam, mire ő nagy erővel csapódott a földhöz.
- Anyádat Jeager! - ordított fel.
- Nyugi van, véletlen volt - röhögtem, miközben ő felállt.
- Még egy ilyen és szétverem azt a nagy képedet - tette karba a kezét.
- Tudod Jean…
- He?
- Neked elég szép arcod van…
- Mi van? - szalad fel mindkét szemöldöke.
- De kár, hogy eltakarja az irgalmatlan lópofád - nevettem, de muszáj volt menekülőre fognom, mert a barna hajú szemei arról árulkodtak, hogy tényleg teljesíteni fogja azt, amivel az előbb megfenyegetett.
-JEAGER! TUTI KICSINÁLLAK - üvöltött utánam.
- MEG EGY NAGY LÓSZART, HA ÉRTED MIRE CÉLZOK - szóltam vissza, mire felébresztettem benne a lappangó szörnyet. Utánam iramodott olyan tempóban, amivel szinte azonnal utolért és azzal a lendülettel rám is ugrott, és elterültünk a földön.  Két kezemet lefogta és felém tornyosult, míg lábaival elzárta a menekülési útvonalaimat.
- Nocsak, nocsak, nem gondoltam volna, hogy a mi Mr. Nagyképűnk ennyire gyenge lenne - vigyorgott gúnyosan.
- Örülnék, ha leszállnál rólam - vettem fel a Levitől tanult rideg arcomat.
- Miért is tenném? Én élvezem a helyzetet - nevetett.
- Rakd sebességbe az agyad, mire megszólalnál, hülye gyerek - szólt mögülünk egy éles hang.
- Oh, Ackerman - nézett fel rá - Mi járatban?
- Jöttem érte - mutatott le rám.
- Sajnálom, de van egy elrendezetlen ügyem még ezzel a gyerekkel - rázta meg enyhén a fejét.
- Fogalmazok másképpen. Ha nem szállsz le a fiúmról, seggfej, akkor annak következményei lesznek - sötétült el az arca.
- Komolyan, olyan vagy, mint egy rossz buzi - csóválta a fejét, majd felállt rólam - Ja, várj, te az vagy.
- Tényleg? - vonta fel a szemöldökét a törpe és közelebb lépett a fiúhoz - Ennél jobb beszólást ki sem találhattál azzal a pöttöm agyaddal.
- Ha már pöttöm dolgokról beszélünk, neked is gondjaid vannak e téren, nemde? - szállt szembe a másikkal.
Én gyorsan felálltam és eltessékeltem onnan Levit.
- Az a rohadék - zsörtölődött.
- És még engem neveztél csajnak - sóhajtottam nevetve.
- Tessék?
- Nem mondtam semmit - nézem félre.
-  Eren…
- Hmm?
- Egyszer agyhúgy herekövet fogok kapni tőled - sóhajtott.
- Most megint mit csináltam? - tártam szét a karom védekezésképpen.
-  Miért kell mindig ilyen helyzetekbe belekeveredned?
- Milyen helyzetekbe? - vigyorogtam - Féltékeny vagy, törpe?
- Tss…Fogd be - morgott.
- Hmm? Nem hallottam - hajoltam közelebb hozzá.
- Ennyire véget akarsz vetni az életednek? - vonta fel a szemöldökét.
- Jól van, akkor hagylak - indultam el Armin fele.
- Te most tényleg ott hagytál? - kocogott mellém.
- Minek tűnt?
- Egyszer úgy megütlek - fújtatott.
Mikor az óra lassacskán véget ért, visszatértünk az osztályterembe, ahol szinte azonnal el is kezdődött az osztályfőnöki óra.
- Mindenki felkészült lelkiekben? - kérdezte az osztályfőnökünk.
- Mire Tanárúr? - értetlenkedett az osztály.
- Holnap kezdődik az egy hetes osztálykirándulás.