Az enyém ~ ERERI ~ Fanfiction

~ 17 ~

- Mi a jó isten... - motyogtam.
- Mivel te úgyis a fiúja vagy így elmondtam.
- Levi...

- Tudom, hogy ez most elég mélyen megérintett, de ez ne befolyásoljon. A múlt az a múlt. Mi a jelenben élünk - állt fel a padról Hanji.
- Persze... - álltam én is fel.
- Na ne legyél már ilyen. Hiszen Levi most csak téged szeret.
- Igazad van - mosolyogtam, bár még a hülye is láthatta, hogy a mosolyom nem volt igazi.
- Kezdek fázni, induljunk haza - húzta összébb a kabátját.
A kollégiumhoz az út újra megtelt nevetéssel. Komolyan mondom, Hanji olyan, mint egy drog. Nála nem létezik se a szomorúság se a csönd.
- Jó éjt Eren - ölelt át.
- Neked is Han - öleltem vissza.
- Ahj, de kawaii ez a becenév - ugrott egyet örömében.
- Nem, képtelenség - ráztam meg a fejem.
- Mi?
- Sosem fogom megszokni.
- Erre még rá kell gyúrni - kuncogott.
Miután elköszöntünk egymástól bementem a szobánkba, ahol már Levi rég aludt, az én ágyamban.

Tudom, hogy semmi értelme nincsen és hogy most egy hisztis picsa vagyok, de engem nagyon megviselt az, amit Hanji mesélt. Így fogtam magam és be feküdtem Levi ágyába. Sokáig nem tudtam elaludni, de olyan egy körül már húztam a lóbőrt.
Reggel finom illatokra ébredtem.
- Hmm - szagoltam bele a levegőbe.
Már nagyon éhes voltam, mivel tegnap se nem ebédeltem, se nem vacsoráztam és ezt a gyomrom is jelezte.
- Jó reggelt - hallottam a hangját a szobaajtóból.
- Neked is - ültem fel az ágyban álomittasan.
- Kész a reggeli - bökött maga mögé - Mikor értél haza?
- Olyan este tíz körül - ásítottam egyet.
- Az a hülye papaszemes - morgott - Kölyök, ugye nem mondott semmi hülyeséget?
- Dehogynem - néztem rá, majd elő kaptam a mai összeállításomat és bevonultam a fürdőbe.
Elvégeztem az ottani dolgaimat, majd kileptem az ajtón és a konyhát céloztam meg. Levi a konyha asztalnál ült keresztbe tett kézzel.
- Jó étvágyat - ültem le a székre.
Az asztal meg volt terítve és már csak arra várt hogy az étel eltűnjön a tányérról. De amint nekiláttam volna enni, a Törpe elhúzta előlem a tányért.
- Kölyök...
- Ne hívj így! - csattantam fel.
- Mi a franc? - húzta össze a szemöldökét - Mi bajod van?
- Semmi - nyúltam a tányérért.
- Azt látom - nyúlta le a kajám.
- Figyelj, lehetek őszinte?
- Elvárom - tette újra keresztbe a kezét.
- Te gyakran csókolod meg azokat, akik szerelmet vallanak neked? - néztem rá könnyes szemmel.
- Mi? Dehogyis, honnan hallottad ezt a faszságot?
- Nem? Komolyan? Tudod... Meg kérdeztem Hanjit, hogy hogy találkoztatok.
- Hogy az a... Kurva papaszemes - fogta a fejét - Mindent megmagyarázok.
- Levi - néztem fel rá - Szeretsz te egyáltalán?
- Mindenkinél jobban - fogta meg a kezem, szemeivel átégette a bensőmet.
- Khm... Kicsit meleg van itt - néztem oldalra.
Levi felállt és odajött hozzám.
- Imádlak - simított kezével az arcomra, majd ajkaimra hajolt.