Ébressz fel! [BTS Jin ff.] - Befejezett

Mikor megmentettél

Mielőtt elindulhattunk volna, az osztályfőnök tartott egy létszám ellenőrzést, és ő maga is meglepődött, mikor az én nevemet felolvasva jelentkeztem, hogy itt vagyok. Kaptunk egy papírt, amire ki volt nyomtatva a várható terv, hogyan fogjuk eltölteni az időnket. Sok dolog fel volt sorolva, ami viszont nagyon szemet szúrt már először, az az éjszakai túra volt az erődben. Nem akarok sötétben sehova se menni, pláne nem egy erdős részre, ahol minden árnyék megijeszt.

- Mit szólsz? Izgalmasnak tűnik. - tette le a papírt Jin, majd behúzta a függönyt, hogy láthasson, mivel a nap pont a mi oldalunkon sütött, így már kezdtem érezni, ahogy ég az arcom.

- Nem tudom. - ráztam meg fejem bizonytalanul. Ezek eléggé csapatjátéknak tűnnek, ami ha én ott vagyok már nem lehetséges hiszen.. Ki működne együtt velem a férfin kívül?

- Akkor mégis minek jöttél? - a busz zúgása rögtön alábbhagyott, szinte meg is szűnt, mintha megálltunk volna, a táj azonban még mindig sebesen vágtatott el mellettünk, ahogy az előttünk ülők ablakán kipillantottam. Jimin a másik oldalon ült, pontosan mellettünk, ahol az egyik lány már rég az ülésbe süppedve szuszogott, így nem vehette észre. - Tudod, hogy mindenki utál, senki se fog veled beszélgetni, sőt, még meg is fogják nehezíteni a dolgodat. Miért jöttél? - megráztam a fejem, de nem tudtam nem Jiminre nézni. Gondolhattam volna, hogy nem fog békén hagyni, de az, hogy ide is eljött.. Csak még egy ok, hogy miért állítsam meg most azonnal a buszt és vitessem haza magam.

- Vola. - Jin előre hajolt, hogy a szemembe nézhessen, így eltakarva Jimin lényét. Megfogta a kezem, de épp csak olyan lágysággal, hogy ha akarom, elvehessem. - Itt van? - kérdezett rá. Hihetetlen, milyen hirtelen észreveszi ezeket, mintha ő is látná, vagy legalább is hallaná a gondolataimat. Éppen ezért nem mertem neki hazudni, csak némán bólintottam egyet, majd mögé néztem, azonban Jimin már nem volt ott.

Most, hogy belegondolok, mindig akkor tűnik el, ha Jin hozzám ér, vagy ha itt van a közvetlen közelemben, és beszél hozzám. Mikor beteg voltam, akkor is biztos vagyok benne, hogy azért hagyott békén, mert a férfi megjelent.

- Aludj addig. Még van két óra. - ajánlotta fel, mire felnevettem, és megingattam a fejem.

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. - egyetértően bólintott, majd eszébe jutott valami, és elővette a telefonját és egy hosszú zsinórt, amit beledugott, utána pedig nekem adta az egyik felét, a másikat meg a fülébe helyezte.

- Bár nem hiszem, hogy egyezik az ízlésünk, de ezt mindenki szereti. - lepillantottam a kijelzőre, de nem lettem okosabb, mikor megláttam a szám címét, ami ,,Monsta x - Alligator" volt. Körülbelül a szám felénél tarthattunk, mikor csak annyit vettem észre, hogy a fejem ütemesen bólogat a zenére, és mint egy idióta, vigyorgok a semmibe.

Jin ezt jónéven fogadta, így bátran tett be több zenét is, amiről úgy gondolta, tetszhet nekem, és igaza is volt. Egyetlen egy szám se volt, ami ne jött volna be, sőt, volt olyan is, amit kértem, hogy megint játsszon le, de sajnos mivel nem néztem mindegyiknek a címét, így nem tudom felsorolni azokat.

Mire odaértünk jócskán délután felé járt az idő, ezért kissé megváltoztattuk a listán található terveket. Ma fogunk menni esti kirándulásra, holnap lesz sütögetés, utána meg megyünk haza, hogy időben visszaérjünk, és pihenni is tudjunk, elvégre utána rögtön suli.

A tanár vezetésével bevonultunk a kempingbe, ahol az egyik öregebb férfi elmondta az általános szabályokat, valamint szólt, hogy zuhanyzás előtt minimum fél órával kapcsoljuk fel a villanykapcsoló mellett levő piros kart, mert ha nem tesszük, akkor hideg vízzel kell zuhanyozni.

Minden ház fel volt számozva, így nem fogjuk összetéveszteni, evégre kívülről ugyan úgy néz ki. A többiek négyesével vonultak be a szobákba és kezdtek el kipakolni, amíg be nem esteledik, mi pedig a tanárt követtük, mert elmondása alapján a mi szobánk az övé mellett lesz. Megnyugtató, hogy ha esetleg rám jön az öt perc, akkor ő is végig fogja hallgatni a kiabálásaimat. Nem hagyhatom, hogy Jimin eluralkodjon rajtam. Ez most nagyon fontos.

Szerencsére a szoba úgy nézett ki, hogy az ágyak a fal mentén voltak elhelyezve, messze a másiktól. Bár nem lenne gond, ha közel lennék Jinhez, hiszen azt is megengedtem neki, hogy velem aludjon, bár akkor rettenetesen szenvedtem, és nem tudtam tisztán gondolkodni. Inkább csak az hajtott, hogy ha fogja a kezem, akkor nem látok rémeket, és ez mindennél többet jelentett.

- Melyik ágyat szeretnéd? - lépett be Jin is a szobába a cuccainkkal, amit rögtön elvettem tőle, bár nem igazán tetszett neki. Nem válaszoltam, csak elsétáltam a legbelső heverőig, és ott pakoltam le. Bólintott egyet, ő pedig az enyémmel szemközti ágyat választva kezdett el kipakolni a mellette elhelyezett szekrényre.

Én is így tettem, bár csak a holnapi ruhámat hajtogattam össze és raktam le magam mellé. A többit feleslegesnek láttam, elvégre a táskámból is bármikor elő tudom szedni.

- Tudod mit hoztam? - huppant le mellém az ágyra egy nagyobb fekete táskával az ölében. Kicsatolta az elejét, majd előhúzott egy szerkezetet, amit nemhogy nem ismertem, még be se tudtam határolni, hogy mire lehet jó. - Bár keveset leszünk itt, de arra gondoltam, hogy lesz olyan nap, mikor unatkoznánk, ezért hoztam filmeket, és ki tudjuk ezzel vetíteni a falra. - elővette a laptopját, majd míg az bekapcsolódott, ő összedugta a gépezeteket egy kábellel, és úgy helyezte, hogy a nekünk szemközti falon, ahol nincs se kép, se repedés, és az ablakból beszűrődő fény se rontja a láthatóságát, pont velünk egy magasságban legyen. - Mit szeretnél? Van akció, dráma, romantikus, fantasy.

- Nem tudom, nem szoktam filmeket nézni. Amelyiket szeretnéd. - vontam vállat, és elképedve figyeltem Jin egyik mappáját, amiben több mint ötven film volt, és több mint húsz kdráma. Hosszas tanakodás után elindított egy másfél órásat, hogy ha esetleg előbb indulnánk az erdei sétára, akkor addigra befejezzük.

Nem akarok bunkó lenni, de a film felét azért nevettem végig, mert Jin is nevetett. Nagyon ragadós a hangja, és kicsit hasonlít arra, mikor az ablakot törlik, mégis aranyosnak találtam, mikor vissza akarta fojtani, hogy halljuk is, mit beszélnek a szereplők, de ilyenkor csak még jobban eldeformálódott. Sokkal másabb, mint Jiminé. Ő amolyan tökéletesen kacag, míg Jin inkább egyedien. Sokkal jobban szeretem ezt hallgatni, mint Jiminét.