Ellenségbe szeretve/JAVÍTÁS ALATT/

1.

🔴Sara szemszögéből🔴

-Nem várhatod el tőlem, hogy miattad forgassam fel az egész eddigi életem. -néztem anyára, miközben a
könnyek összegyűltek a szemembe.

Amint egy ideges mozdulattal becsuktam és bezártam a szobám ajtaját hallottam ahogy a túloldalról magyaráz valamit, ezért a fülembe helyeztem a headsetem és full hangerőre állítottam. Természetesen a dobhártyaszaggattó zene sem nyomta el azt a hatalmas kavalkádott, ami bennem tombolt.

Tudtam jól, hogy a szüleim kapcsolata sosem volt fényes. Ahogy anya a világra hozott, apa kifordult önmagából és inkább aludt az irodájában, minthogy hazajöjjön. Ez így volt egészen 7 éves koromig, míg anya megunta egyik este, hogy megint tiszta részegen állított haza. Hatalmas veszekedés volt ezután, majd apa fogta a dolgait és elviharzott. Én pedig azóta nem is láttam. Mivel sosem volt vele még az az igazi apa-lánya viszony, így bármennyire is csúnyán hangzik, nem ütött szíven a hiánya.
Azóta viszont csak mi ketten vagyunk anyával.

Iszonyatosan büszke vagyok arra a nőre, akit édesanyámnak hívok hiszen egyedül nevelt fel. Viszont a mostani 16 éves énemnek a legkevésbé sincsen szüksége, hogy az egész életét felborító döntéseket hozzon meg helyette.

Átlagos lánynak mondanám magam minden téren egészen addig, míg fel nem viszik a pulzusom.
Akkor robbanok.
Nem tehetek róla de ami a szívemen, az a számon. Ha mást nem is, apa legalább azt megtanította (még ha nem is tudatosan), hogy legyek egyenes az emberekkel mert ha kerülgetem a forró kását, az sehova nem fog vezetni.

Egy pillanatra elhallgatott a zene, ezért a telefonom kijelzőjére pillantottam, ahol ott virított nagy betűkkel az Emy szó.

Ő az én legjobb barátnőm, akinek a rendes neve Emily.
Hat éves korunk óta ismerjük egymást és tisztán emlékszem, hogy akkor lettünk jóba, mikor oviban elkezdték csúfolni mert beleült egy rágógumiba. Amikor fültanuja voltam ennek,   kiosztottam egy Jace nevű kisfiút, aki épp jóízűen kacagott rajta. Természetesen ez nem volt elég már akkor sem a bosszúmhoz, így másnap beleköptem a cipőjébe egy rágót.
Azóta viszont elválaszthatatlanok vagyunk Emyvel, akivel egyébként konkrétan ellentétek vagyunk. Ő inkább meghúzódik a háttérben, legyen szó bármiről is, én azonban szíves örömest nyilvánítom ki a véleményem, kérés nélkül is.
Ha már van, akkor annak hangot is kell adni neki.

Emlékszem, hogy eleinte mennyire is le akart szoktatni Emy erről a tulajdonságomról. Szegénykét zavarba hozta és kellemetlenül érezte magát, ahogy végignézte és hallgatta az emberekkel elfolytott vitáimat. Végül feladta és rámhagyta a dolgot.

Egészen eddig egy suliba is jártunk a sok stréberrel; emossal; kpop- Shaw Menes- Rock és rapperfanokkal; stréberekkel; izompacsirtákkal, akik világ életükben 3x voltak edzőteremben de már világot akarnak hódítani; öntelt idiótákkal akiket igazából bottal se piszkálnák meg; illetve a kezdvemceim: cicababák.
Világból kikergetnek a fiatal koromtól eltekintve is. Az ilyeneket elnézve komoly ellenszenvet érzek a női nem iránt és elgondolkodom, hogy minek is valljam magam mert ezekkel együtt nem szeretnék sehova besorolva lenni. Viszont valamiért a legtöbb fiúnak, pont ezek a típusú lányok jönnek be. Könnyen kaphatóak, bevállalósak, szépen mutatnak egy képen, amit meglehet mutatni a haveroknak majd amilyen gyorsan felszedték őket, ugyan olyan tempóval meg is lehet tőlük válni.

A pár perccel ezelőtti kirohanásomnak pedig nagyon egyszerű oka van.
Költözünk.
Anya összeházasodik a mostani párjával, amivel nem is lenne semmiféle problémám, hiszen melyik gyerek ne szeretné látni az édesanyja boldogságát.?
Csupán az egyetlen bajom az az, hogy ezzel az én életem lesz keresztbehúzva mivel konkrétan a mélyvízbe leszek eresztve a cápák közé. Új iskola, diákok, környezet és hab a tortán, hogy ezt mind Emy nélkül.

Bármennyire is igyekeztem magam visszafogni nem ment, hogy anyának ez a döntése ne legyen kihatással az eddigi jónak nevezhető kapcsolatunkra...

589 szó