Ellenségbe szeretve/JAVÍTÁS ALATT/

10.rész-UTÁLOM!

🔴Sara szemszögéből🔴

-Ohh,hogy ütne el egy kamion-motyogtam magamban a konyha felé sétálva miközben Jameset néztem ahogy a kanapén játszik és chipssel tömi a fejét. Miután Emyvel befejeztük szánalmas életünk kivesézését megszomjaztam ezért kénytelen voltam lejönni.

Nem szoktam emberek halálát kívánni de ennek a srácnak a temetését szívesen elvállalnám.

Nem akartam tovább egy levegőt szívni ezzel a tuskóval ezért gyorsan kikaptam a hűtőből egy üveg vizet és már mentem is vissza a szobámba.

Mire kipakoltam a ruháim besötételedett és újra Emyt hívtam fel videochaten, aki elsőre fel is vette.

-Megállítottam miattad a sorozatom. - szólt bele köszönés nélkül a telefonba. -Innen tudod, hogy fontos ember vagy számomra.

-Milyen megtisztelő. - horkantottam fel majd becsuktam a szerényem ajtaját.

-Kérem szépen egy félmeztelen Damon Salvatore jelenetet állítottam le ahogy egy üveggel a kezében a korlátnál táncol. - nézett morcosan a kamerába.

-Basszus akkor tényleg kivételes személy vagyok. - gondolkodtam el. - Én valószínűleg lenémítottalak volna.

-Az szép. - emelte fel a középső ujját. - Amúgy meg történt valami?

-Azóta csak egyszer mentem ki, de akkor is csak azért mert szomjan haltam már. - válaszoltam.

-Akkor gondolom anyuddal is változatlan a helyzet. - húzta el a száját.

-Ha rajtam múlik így is fog maradni. -gondolkodtam hangosan.

-Pár nap és megbékéltek egymással. - próbált bíztatni. -Hiszen ti ketten mindig ottvagytok egymásnak.

Mielőtt azonban reagálhattam volna, meghallottam anya hangját.

-Gyerekek,vacsora!-kiáltott fel.

-Első vacsi a közös családdal?-huzogatta a szemöldökét Emy.

-Szerintem hallgass el. - néztem rá csúnyán majd bontottam a hívás.

Feltápászkodottam az ágyamból és az ajtó felé vettem az irányt. Azonban velem egyszerre más is éppen készült lejönni. James a velem szembe lévő szoba előtt állt a telefonját nyomkodva, majd amint felpillantott, egy fintor jelent meg az arcán.
Komolyan az én szobámmal szembe kell lennie az övének?
Miért vér így Isten? Mégis mit tettem én ellene?

-Menj előre, nekem még dolgom van. -tette el a telefonját majd az ajtófélfának dőlt.

-Miért?Talán a fenekemet akarod stírölni?-kérdeztem gúnyosan.

-Ugyan minek nézném a te feneked amikor sokkal jobbat kapok.-horkantottam fel.

-Seggfej-vágtam oda neki mire nevetni kezdett.

-Azért ha akarnám,te is az ágyamba kötnél ki. - szólt  utánnam.-Persze ha lenne hozzád gyomrom.

Ekkor megtorpantam.
Ez a szemét.

-Te inkább maradj a két lábon járó elbaszott barbie babád mellett.-fordultam felé a lépcső felénél járva. -Biztos jó érzés kefélés közben az agyonsminkelt arcát csókolgatni-szinte köptem a szavakat.

Mikor leértem újra felnéztem,de már csak a hűlt helye volt. Mosolyogva vettem az irányt a konyhába mivel legalább nem kell vacsora közben is a fejét bámulnom.

-Na Sara hogy tetszik a szobád? -szólalt meg George egy idő után az asztalnál ülve.

-Olyan üres. - vontam meg a vállam.

-Vehetünk még bele bútorokat ha szeretnéd. -válaszolta egyből.

-Nem azzal van a baj. - fáztam a fejem. - Csupán nem érzem magaménak.

370 words