Ellenségbe szeretve/JAVÍTÁS ALATT/

27.rész-Pánikroham

🔵James szemszögéből🔵

Egész nap láttam ahogy Patrick Sara körül legyeskedik.Egyszer lecsapom azt a fasszopót.

-James-szólított fel a matektanár.

-Mivan?-kérdeztem flegmán.Megint elkalandoztam és nem figyeltem rá.

-Adjon egy kis tiszteletet vagy mehet egyenesen az igazgatóiba-mondta szogorúan Mr.Lin.

-Aha-feleltem egyszerűen.Nagyon nem érdekelnek már ezek a dolgok.

-Szeretnék veled óra után beszélni ezért kérlek maradj bent-jelentette ki.

Francba most a szünetet is elfelejthetem.
10 unalmas perc után ki is csengettek.Már épp ki akartam osonni mintha "elfelejtettem" volna amit kért a tanár.
Már majnem megúsztam ezt a beszélgetést amikor Mr.Lin elém lépett.

-Mint mondtam,beszélni szeretnék veled.Ülj szépen vissza-mondta komolyan.

Duzzogva visszamentem a helyemre és levágtam magam.

-Ha lehet akkor gyorsan mondja mivel ezután a beszélgetés után szükségem lesz  pár doboz cigire.-mondtam flegmán,amit a tanár szúrós pillantásosokkal jutalmazott.

A tanár amúgy egy 40+-os férfi volt aki mindig azzal tömte a fejem,hogy jobb is lehetnék ha nem szarnák mindenbe.

De nem akartam jobb lenni.Ha egyszer jót mutatsz magadból utánna az emberek mindig csak azt akarják látni és én nem akarok megfelelni az emberek elvárásainak.Nem azt mondom,hogy a valódi énem ilyen pöcs de a mostani énem ilyen.

-Már számtalanszor elmondtam neked James,hogy sokkal jobb lehetnél ha összeszednéd magad.Nem azt mondom hogy kitűnő legyél,de legalább a hármas szintet érd el.-mondta komolyan.

-És maga azt hiszi,hogy az olyan könnyű?-kérdeztem feszülten.Persze mert minden időmet a tanulásnak kellene szentelnem.

-Én nem azt mondom de tudom,hogy neked igen ilyen könnyű lenne.Amikor elkezdted a gimit még kitűnő tanuló voltál.Most meg alig ütöd meg a kettest.Nem tudom,hogy mi történt veled de túl kell tenned magad rajta.A jövődre koncentrálj és ne ragadj le a múltban.-mondta még mindig komolyan.

-Maga nem ért semmi-sziszegtem a fogam között-Azt hiszi,hogy néhány ilyen mondatától meg fogok javulni?Hogy minden rendben lesz?Elmondom magának,hogy ez nem így működik.Mindenki meg akar változtatni de senki nem veszi észre,hogy én mit akarok.Mindenki csak a rosszat látja bennem holott ez bonyolultabb.Könnyű olyanokat mondani,hogy csak a jövőmre koncentráljak de ha egyszer a múltam a mai napig kísért..Akkor hogy a faszomba tegyem magam túl rajta?-fújtattam dühösen.

-Látod James erről beszéltem.Egyből felhúzod magad.Nem tudom pontosan,hogy mi történt és gondolom nem fogod elmondani de ha beszélnél róla én itt vagyok.Addig fájni fog,míg le nem zárod magadban ezt.És ezzel csak magadnak teszel rosszat.Addig marcangol belülről,míg egyszer csak felemészt.És én akkor már nem fogok tudni segíteni rajtad-mondta komolyan.

-Nem kell a segítsége sem most, sem később-mondtam dühösen és kimentem a teremből.

-James-hallottam ahogy a Mr.Lin még kiabálja a nevem,de nem érdekelt.

Csak el kell mennem innen.A múltam...Mindig kísérteni fog hisz Patrickot minden nap látom.

Az az ördögi mosoly még mindig ott van az arcán.Amíg itt vagyok csak az az este jut eszembe.

Nem James!Nem zuhanhatsz megint magadba.
Nem lehet...De már ez túl sok volt.Nemrég Sarának meséltem el és most Mr.Lin-nek akinek ugyan a teljes storyt nem meséltem el,de én közben újraéltem minden pillanatát.

Mindkét esetnél újra és újra átéltem a történteket.
Lillian csókja.
Ahogy elmegy Patrickal.
Ahogy engedem Patrickot vele menni.
Ahogy meglátom a sok ruhát a földön.
Ahogy benyitok a szobába.
Ahogy Lillian rajta ül.
A hang amikor összetörik bennem valami...
Ahogy....és itt már nem kaptam levegőt.
Mintha fulladoznék a saját gondolataimtól.
A látásosom is kezdett elsötétülni ezért a falnak dőltem majd ekkor Sarát láttam meg aki épp sétált volna ki a suliból.
Rámpillantott.. Először furcsán és értetlenül nézett rám, majd amikor felmérte a helyzetet azonnal oda is szaladt hozzám.

Nem megy...
Megfulladok..
Szaporán vettem a levegőt de semmi oxigén nem jutott a tüdőmbe..

612 words