Ellenségbe szeretve/JAVÍTÁS ALATT/

6.rész-Gerlepár

🔴Sara szemszögéből🔴

Mióta eljöttünk a buliból Emy egy szót sem szólt. Csak maga elé bámulva, csendben lépkedett én pedig nem tudtam hova rakni a helyzetet. Most az a baja, hogy megvédtem? Ezt gyorsan el is vetettem, hiszen mindig is ezt csináltam akkor miért haragudj most meg érte? Akkor talán az a baja, hogy nem álltam le mikor rámszólt, hogy fejezzem be?

Hiába tettem fel magamnak a haza vezető úton több száz kérdést, hogy mivel bánthattam meg, egyszerűen nem tudtam megfejteni. Kezdjük ott, hogy nem is csináltam olyat amivel megbánthattam volna...

-Nem akarsz esetleg megszólalni? - csuktam be magam mögött a szobám ajtaját, mikor végre hazaértünk.-Olyan frusztráló,hogy egy árva mukkot sem szólsz.

-Csak álmos vagyok. -ásított.

-Tényleg csak ennyi? - néztem rá felvont szemöldökkel mire elmosolyodott és bólintott. - Hát jó...-hagytam ennyiben a dolgot majd előre lendítettem a fejem és egy egyszerű kontyba fogtam a hajam.

Miután sikerült levedlenem magamról ezt a ruhát, megfürödtem majd végre visszavehettem a kényelmes szürke melegítőmet. Egy gyors fogmosás és sminklemosás után már jöttem is ki a fürdőből.

-Na én végeztem, tiéd a terep. - sétáltam be a szobámba azonban Emy már az ágyba bújva békésen aludt. A ruhái a földön hevertek szóval gondolom az én szekrényből szolgálta ki magát.

-Most mostam ágyneműt. - sóhajtottam.-Ha összehányod akkor esküszöm megfojtalak álmodban. - motyogtam.

A barátnőm szokásához híven kisajátította az ágyamat de az évek alatt megtanultam már, hogy csupán egyetlen mozdulattal ezen változtatni tudok. Erősen megböktem a csípője feletti részt mire ő azonnal összegömbölyödött és nyöszörögve arrébb arrébb kúszott. Fogalmam sincs, hogy mikor vagy egyáltalán hogyan jöttem rá erre a technikára de évek óta ezt használom. A legvicesebb az egészben, hogy mikor elmesélem ezt Emynek azt mondta, hogy ő semmi ilyenre nem emlékszik hiszen egyszer sem kelt fel rá. A lényeg, hogy bevállt és nekem csak ez számít.

Bebújtam az ágy szabad felére majd felemeltem a földön heverő táskámat és kihalásztam belőle a telefonom. Mielőtt azonban feloldottam volna a valami furcsa volt,hiszen a zárképernyőm tele volt értesítésekkel.
Mivel Emyn kívül nincs senki más aki eltudna viselni így nem tudtam hova tenni ezt az értesítés bombázást.

"John Keller megjelölt egy bejegyzésben."
"Lisa Müller megjelölt egy kommentben, amiben meg vagy jelölve."
"Harvard Mcler ismerősnek jelölt."
"Adams Will üzenetet szeretne küldeni neked"

-Mi a franc? - fordítottam meg a telefont a kezemben, hogy megbizonyosodjak arról, hogy nem-e cseréltem össze valaki más készülékével. Hibába tudtam, hogy nem így van hiszen gond nélkül feltudtam oldani azért még biztosra mentem.

Rámentem az egyik széles sávra, miszerint valaki megjelölt egy videóban.

-A rohadt életbe. - néztem tátott szájjal az elindított videót. Konkrétan az egész összerezzenésünk azzal a bulis csávóvan fent volt a neten. Sorjában nyitottam meg az értesítőket  azok pedig mindig valami más-más szögből felett videót dobott be.

A túlzott kíváncsiságom pedig most sem hagyott cserben így megnyitottam a kommenteket és elkezdtem a lehető legrosszabbat. Olvasni kezdtem őket.

"@boyblack: Az ilyen lányok miatt nem járok bulizni." 

"@michalangello: Anyám ez rohadt gáz voltXD Még a csajnak áll feljebb mikor a barátnője öntötte nyakon szerencsétlen csávót?"

"@bybye2021: Nem mindennap lát ilyet az ember, hogy a nagy James White-ot kiosztjákXD"

"@babyLila: OMG! @babyLila2 nézd meg a videót és keressük fel ezt a lotyót!"

"@tiffany: Szerintem kijárt a csávónak, hogy valaki visszarántsa már a földre."

-Köszi Tifanny, én is szeretlek. - dobtam egy puszit a telefonom felé. Ezek csak pár hozzászólások voltak a több száz közül és folyamatosan érkeztek még az újabbak és újabbak.

-Mibe keveredtél már megint? - dobtam le magam mellé a telefonom azonban az megállás nélkül regett. Idegesen kaptam fel a készüléket és kapcsoltam ki. Magamra húztam a takaróm, már amennyi kis részt hagyott belőle nekem Emy majd nekem sem kellett sok, hogy álomba merüljek. Az a kis reményfoszlányom, hogy ez az egész csak egy álom, hogy mire felkelek  nem áll előttem semmilyen költözés és a  bulis incidens sem történt meg abban a szent pillanatban szerte foszott mikor reggel a a nap fénye konkrétan az egész pofámat beterítette.

654 words