Ellenségbe szeretve/JAVÍTÁS ALATT/

56.rész-Unom már

😇Emily szemszögéből😇

Ketten maradtunk a szobába ezzel a félistennel.Először tök zavatban voltam és ahogy láttam ő sem tudja,hogy ilyenkor mit csináljon ee aztán elkezdtünk beszélgetni és egyre inkább oldódott köztünk az a bizonyos jég.

Egy csomó mindent megtudtam róla például azt,hogy a kedvenc színe a kék,szereti a rockot,de néha pop zenéket is hallgat.Van egy kutyája Süti.Schott akár csak én,ő is egyke.Elmesélte,hogy Jamessel milyen szoros a barátsága aztán én is meséltem a Sarával lévő barátságunkról.Elmeséltem neki,hogy mennyi mindent köszönhetek Sarának és,hogy milyen kis elveszett voltam már akkor is.

-Ahogy láttam Sara előtt nem vagy olyan félős-mosolygott rám aranyosan Scott.

-Mert ő tudja,hogy milyen vagyok.Nem kell attól tartanom,hogy megszól és belémköt ott ahol tud.Kiáll értem amit nem szeretek,mivel álltalában ezért össze is veszik emberekke ,de legbelül mindig is örültem neki,hogy számíthatok valakire aki megvéd.-mondtam mosolyogva a feltörekvő emlékekre visszagondolva.

-És amúgy Emily-kezdett bele-Van barátod?-kérdezte.

Meglepődtem.

Eddig nem gondolkoztam el ilyesmin mivel eddig mindenki tudta,hogy milyen félős vagyok,szóval nem hajtottak igen rám.A bulikban szoktam csókolózni,de ennyi.Többet nem kapnak tőlem.Válaszra nyitottam a szám de Sara rontott be az ajtón.

Na kösz.
Már épp egy halálos pillantásosan akartam jutalmazni de aztán ránéztem és az arcán leírhatatlan fájdalom volt,ezért inkább csendben maradtam.

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

🔴Sara szemszögéből🔴

Lihegve értem be a szobámba és vágtam be magam mögött az ajtót.Minta ezzel bármi is megoldodna.Csak rácsapom a gondjaimra az ajtóm és minden megoldódik.

Bárcsak így is lenne.

-Nem bírom-kezdtem el,majd a földte csúsztam a hátamat az ajtónak döntve.

Emy azonnal ott termett mellettem és csak simogatta a hátam.

-Mi történt?-kérdezte aggódva Scott.

-Már nem bírom érted?Épp nagyban ittam a kis vizemet mikor James és Olívia rohant le a lépcsőn.Olíviának kigombolva a blúza,csak úgy virított a bazi nagy sárga melltartója,Jamenek lógott az öve,szinte már alig tartotta rajta a nadrágját és még az arca is tiszta piros volt.Gondolom nem épp a beszélgetéstől.-nevettem fel a nyomoromon,mire Emy és Scott aggodva nézzek össze.

-Nem lesz semmi baj-mondta Emy.

-Már hogy ne lenne baj? Ma tört össze már körülbelül századjára a szívem és ez a fájdalom-mutattam a mellkasomra-Egyre rosszabb.
Akár hányszor csak hozzá ér,megöleli vagy akár meg is csókolja,nekem mindig fáj.Mindig-már megint éreztem a sós ízt.Mióta itt vagyok azóta csak sírok.Nap,mint nap.Már szinte napi rutinommá vállt.

-Beszélek vele-jelentette ki Scott.Már épp akart kimenni,de én utánaszóltam.

-Ne mond el neki,hogy mit érzek-mondtam megtörölve a könnyeim.

-Nem fogom-mondta,majd kilépett a szobából...