Ellenségbe szeretve/JAVÍTÁS ALATT/

65.rész-A váratlan

🔴Sara szemszögéből🔴

Odalép hozzánk,majd már bele is kezdett.

-Nos.Azt kell,hogy mondjam,hogy én is tévedtem.A fiúk erősebb,mint gondoltam.Azt hittem már a kisasszonynal együtt-utalt rám-Hogy nem élte túl a súlyos sebeket,de ő-nézett Jamesre-ő küzdött.Nem adta fel.Nagyon erős fiú.Már benne vagyok ebben a szakmában elég hosszas idő óta,de pályafutásom során nem láttam még egy ilyen fiatal srácot,ennyi sérüléssel,amik  nem mellesleg életveszélyesek, ezt az állapotot túlélni.-mosolygott a doktor.

Felkaptam a fejem.Nem adhattam valami csodás ábrázolást,de nem érdekelt.

-Akkor minden rendben a fiammal?-küszködött a könnyeivel George.

-Ezt még mindig nem tudom sajnos megmondani.Ez csak akkor derül ki,ha a fia felébred.Mivel ma voltak a műtétei és nemrég leállt a szíve,így eléggé kikészült a szervezete.-közölte.

-És,és mikor ébred fel?-kérdeztem csillogó szemmekel.

Éreztem,ahogy az élet újra belémszáll.
Lehet,hogy most ezt hülyeség így elképzelni,de amit most érzek az..valami felülmúlhatatlan.

Nem halt meg..Emberek..Él..

-Ez emberektől függ és a sérüléseiktől.Mivel ez nem éppen könnyű eset,ezért napokon de akár heteken belül sem fog felébredni.A neheze már elmúlt,de most jelenleg én sem tudok többet mondani.Folyamatos ellenőrzésen lesz éjjszaka és reggel jövök megvizsgálni.Ha megkaptuk az eredményeket mindenképp megkeresem magukat-mosolygott,majd otthagyott minket.

Mind a hárman sírtunk.Pontosabban zokogtunk.De ez már nem olyan érzés volt,mind órákkal ezelőtt..Ezek öröm könnyek voltak.

Nem hittem el..Küzdött..James küzdött.

Vajon hallotta ahogy hozzá beszéltem?Lehet önzőség volt tőle kérnem olyan nagy fájdalmakkal,hogy küzdjön de nem tudtam volna elviselni ha meghal.

Csak csendben ültünk a folyosón.Mindannyian fáradtak voltunk,hisz már napok óta nem aludtunk.Sőt suliban sem voltam.Emyvel és Scottal sem beszéltem azóta.Most biztos felmerült bennetek a kérdés,hogy miért nincs itt James legjobb haverja...

A válasz egyszerű...még ő sem tud a balesetről..ahogy Emy sem.

Osztálykiránduláson vannak.Kiderült,hogy miután kiszaladtam az osztályból utánna bement az osztályfőnök és közölte,hogy a végzős osztály lemondta a Párizsi utat ezért a mi osztályunk és Scott osztálya nyerte meg azt.

Még aznap délután elmentek.Mindketten hívogattak de ha felvettem volna a telefont akkor egyből tudták volna,hogy baj van.

És telefonba mégsem mondhattam el nekik,hogy "Mizu?Amúgy megfog halni a legjobb barátod".

Ideje lesz velük is beszélnem hisz holnap jönnek haza..Lesz mit magyarázkodnom nekik,hogy miért nem jelentkeztem de legalább James életben van..
Ez a legfontosabb..

Amire pedig ma rájöttem az az,hogy az élet egy perc alatt meg tud változni.Egy mozdulattól,egy dologtól,egy embertől.Az én életem is megváltozott egy pillanat alatt.Az egyik pillanatban rájövök,hogy a fiú akit szeretek haldoklik,majd meghal,a másik pillanatban pedig megint él.Az élet egy hatalmas csata,amivel nekünk kell megküzdenünk.Eddig én is úgy voltam vele,hogy a telefonom,cigi és ilyen dolgok mindig fontosabbak.
De nem,a család és a barátok lesznek melletted MINDIG.
Egyszer majd a telefonod elromlik.
Egyszer,majd elromlik a wifid.
Egyszer majd elfogy a cigid/alkoholod.
És akkor mond mi lesz?
A barátaidat és a családodat már akkor annyira elhanyagoltad,hogy nem marad neked senkid.
És akkor ők lesznek a szar emberek,mert nem álltak melletted abban,hogy tönkreteszed magad?
Gondolkozz el...
Ha van egy kis eszed...
Most leteszed a telefont 5 percre,kisétálsz azon az átkozott ajtón,majd megkeresek a szüleid/testvéred/barátaid/szerelmed/aki/akik a legközelebb állnak hozzád és megöleled őket,majd köszönetet mondasz nekik.
Nem számít,hogy nem fogják érteni,hogy miért mondod.
Te tudni fogod és ez a lényeg.
Én beleestem abba a hibába,hogy nem tettem meg ezt időben.De az élet volt olyan szerencsés hozzám,hogy adott még egy esélyt.
De az új esély nem lesz mindig ott..Nem mindig adatik  meg..
Ezért is kérlek..Figyelj legalább most egy kicsit a másikra..Ameddig megteheted..

Nos,nagyon sokan írtatok,hogy James ne haljon meg.Én ezt nem is terveztem (bár megfordult a fejemben,de aztán annyi átkot kaptam,hogy inkább nem ölettem meg) csak felszerettem volna úgy mond "nyitni" a szemeteket,hogy az élet nem mindig tündérmese.Nem minden az elektronikai eszközök és tárgyak körül forog.Néha igenis jólesne a családodnak/barátaidnak,ha elmondanád nekik,hogy szereted őket.
Félreértés ne essék,nem anyáskodni szeretnék.

Lesznek olyan idők ahol már nem ölelheted meg egy számodra fontos embert...
De addigra már bánni fogod,hogy amíg ott volt melletted te nem figyeltél rá..🙏♥