Ellenségbe szeretve/JAVÍTÁS ALATT/

60.rész-Véget vetek neki

🔵James szemszögéből🔵

Hideg volt.Beköszöntött a tél.Kinéztem az ablakon és csak havas tájat láttam.A hó csak úgy ömlött.Ahogy néztem ki az ablakból elhatároztam magam...

Muszáj vele beszélnem.Már túl sokat vártam így is.Meg kell tudnom ő hogyan érez.Nem akarok kétejek között élni.
Kockáztatok?Igen,hogy jól-e teszem majd kiderül.

Rohadt ideges voltam pedig még nem is beszéltem vele.Izzadt a tenyerem és különböző dolgok jártak a fejemben.

Mi lesz,ha ő nem így érez?
Akkor baszhatom utánna nem tudnák már a szemébe nézni.Felkeltem az ágyról és mielőtt elszáll a bátorságom bekopogtam Sara szobájába.
Kinyitotta az ajtót,de nem szólt semmit.

-Beszélhetnénk?-kérdeztem,mire nem válaszolt csak félreállt megengedve ezzel,hogy bemenjek.

-Sajnálom-nyögtem ki.

-Ez az amit csak tudsz mondani?Hogy sajnálod?-nevetett fel gúnyolódva.

-Miért akkor mégis mit kellene mondanom?Hogy egy elbaszott fasz vagyok aki egy kész csődtömeg?Ezt akartad hallani?-kérdeztem.

Nem szólt,csak engem nézett.

-Elmondod mit tervelt ki Olívia?-kérdezte kis idő után.

Hogy mivan?Honnan tudja?
Hogy az a bödös kurva élet...

-H..honnan t..u..tudod?-dadogtam.

Igen,dadogtam.Sosem csináltam még ilyet soha de ha Sara rájött..Olívia tönkreteszi...

-Az most mindegy..-válaszolta.
Senki nem tud a dologról..kikéve....
Kivéve Scottot...

-Scott mondta el?-kérdeztem idegesen, a kezem ökölbe szorult.

-Nem James!-förmedt rám-A lányvécébe hallottam meg ahol Olívia mondta egy másik csajnak,hogy tett róla,hogy ne szakítsatok..Scottot is kérdeztem de ő nem mondott semmit-mondta lehajtott fejjel.

Megnyugodtam..Akkor még nem tudja,hogy mit eszelt ki az a picsa.És ha rajtam múlik,nem is tudja meg.

-James-nézett rám-Mi ez köztünk?-kérdezte elcsukló hangon.

-Én...én..-dadogtam.
Fogalmam sincs,miért nem mondtam ki.

Tudtam,ha egyszer kimondom,azután nincs visszaút.

-Gyáva vagy.Ha nem akarsz tőlem semmit,mond meg.Ne szarj le és ne nézz levegőnek.Csak egyszerűen mond ki.-mondta elcsukló hangon.

Egy hangot sem jött ki.Mi van velem?Félek,félek,hogy elveszítem.
Pedig szükségem lenne rá.

-Nem érted.Az a baj,hogy sose szerettem kimodnani az érzéseimet,te pedig sosem tudtál a tetteim mögé látni.-vallottam be neki.

-Tudod mit? Húz óvszert a szívedre és bazd meg az érzéseid.-vágta a fejemhez-Minden este csak azt kívántam,hogy legyél velem őszinte.Mond meg a szemembe mond nekem élőben,hogy szeretsz.-már a sírás határán volt.

-Te....szeretsz?-kérdeztem döbbenten.

-Elég nagy hülyeség nem?-törölte le a könnyeit.

Szeret.

Szeret engem.

Mintha a szívem kiszakadna a helyéről a boldogságtól.

Elmondhatatlan boldogság vett körbe.

Szeret engem.

Engem.

SARA SZERET ENGEM!

-El kell intéznem valamit-mondtam,majd kirohantam a szobájából.

Lefutottam a lépcsőn,felkaptam a kocsi kulcsom és a bakkancsom.Beültem a kocsiba és kitolatva az útra el is indultam.Egyenesen Olíviához.

Nem érdekelt,hogy minden tiszta hó.Egyszerűen csak véget akartam vetni a zsarolásnak.Nem tudom hogyan,de véget vetek neki.Elég volt.
Sara miatt és miattam is.Vele akartam lenni.

Mert...én...szeretem.

Szeretem őt.
Ideje lenne neki is megtudni.
Az sem érdekel,hogy ez nem helyes.Kurvára leszarom.

Ekkor megpittyent a telefonom.Körbenéztem de nem sokat láttam ezért felkapcsoltam a világítást a kocsiban.Az anyós ülés elé volt leesve.Lehajoltam és gyors felvettem.
Sara üzenetet küldött

Sara:James,én sajnálom.Gyere vissza.Beszéljük meg,minden tiszta hó,még bajod esik.Szeretlek.Lehet,hogy te nem így érzel,de én igen és ezt tudnod kell.

Aztán egy hatalmas villanás előttem és dudaszó.Elnéztem a telefonomról és egy teherautó átsorolódott az én felemre.

Egyenesen felém tartott.Hiába kaptam el a kormányt,már késő volt.

Hatalmas csattanás,majd éreztem,hogy az autó forog.
A fejem többször is beütöttem és egyre homályosabban láttam.
Majd megpillantottam a rengeteg vért.

Az egész testem fájt.Mintha többezer tű szurkálna mindenhol.

-Segítsen valaki-kiabálta valaki a felfordult autóm mellett.

Majd füstszagot éreztem.Egyre világosabb lett a kocsiban és a füsttől szinte alig láttam.
Mozdulni nem tudtam.A nyakamat nem bírtam megmozdítani és a kezem sem engedelmeskedett.
Mindenem fájt...

Akartam
küzdeni,de..egyszerűen..nem...ment..

-Én is szeretlek-suttogtam magam elé,majd elnyelt a sötétség........