Ellenségbe szeretve/JAVÍTÁS ALATT/

62.rész-Jól lesz?

🔴Sara szemszögéből🔴

Haldoklik..
Nem,nem történhet ez meg.
Ez csak egy álom ugye?
Egy nagyon,nagyon rossz álom de akkor miért nem kelek fel?

Anya beszélt hozzám a telefonba de csak bámultam magam elé.Nem tudtam feldolgozni.Egyszerűen nem akartam elinni.Maguktól eredtek el a könnyeim és folytak le az arcomon már megállítani sem akartam őket.

Emy mellettem ült és megszorította a kezem pedig még fogalma sem volt,hogy valójában most hullik szét az életem.

Anyára rácsaptam a telefont és Emy keze alól is kirántottam a kezem.Felpattantam a helyemről és rohantam.Nem érdekelt,hogy a tanár torka szakadtából üvöltözik.Nem érdekeltek a körülöttem lévő emberek,akik engem figyeltek.Kizártam a külvilágot.Csak Jamest láttam magam előtt.

Oda kell hozzá érnem!Azonnal!!!

A suliból kiérve csak rohantam.Pár perc múlva észrevettem egy taxit ezért leintettem.Furán nézett a pali de nem nagyon érdekelt.Anya közben leírta sms-ben,hogy melyik kórházban vannak és a címét gyors elmondtam a taxisnak.A könyveimtől már alig láttam...

James..Csak legyen jól.Istenem csak legyen jól.Nem kérek ezentúl semmit csak őt ne veszítsem el.Kérlek.-motyogtam magamban.

Ahogy a kórházhoz értem,gyors kifizettem a taxit és szinte kirepülve a kocsiból rohantam a 306-os szobához.Még jó,hogy anya a szobaszámot is leírta,mivel ezzel is még vacakolhatnák.

Lihegve értem oda a szobához.Anya George mellett ült.Egymás kezét fogták és mindketten....sírtak..Még George is...Nem csodálom..

-Kincsem-ölelt meg anya.

-M..ii...történt v..el..e?-dadogtam sírva.

-Autóbaleset-válaszolta George szomorúan.

Tudtam!Tudtam,hogy fog vele valami történni..Istenem.....

-Bemehetünk hozzá-?kérdeztem reménykedve.

-Nem lehet,még műtik.Nem lehettünk ott ezért azt mondták,hogy itt várjunk  és majd értesít minket a doktor a fejleményektől.-válaszolta anya.

Leütlem,hisz már alig bírtam talpon lenni.
Remegtem.
Féltem..
Rettegtem..
Nem veszíthetem el..

Már 2:40 perce üldögelünk a folyosón.Még mindig műtik.Majd megesz a félelem.
Egész végig csak csöndben üldögélünk.Senki nem akart most beszélni a másikkal.

Eltelt még 5 perc de még mindig semmi.

-Maguk James White hozzátartozói?-kérdezte egy idegen férfi hang.

-I..Igen-mondta George.

-A fiú állapota nagyon romlik.Azt kell,hogy mondjam sajnos életveszélyben van.-mondta ki azokat a szavakat amiket soha nem akartam hallani-Koponya- és súlyos mellkasi sérülései vannak.Ezek jelentik a komolyabb problémát.De ezek mellett még a bal keze is eltört és a bokájánál lévő csont is megrepedt.A bordái szerencsés módon megúzták egy-két zúzódással.-sorolta és csak sorolta.
Nem hittem a fülemnek.
Nem és Nem!!!

-Az az egy szerencséje volt,hogy be volt kötve.-mondta az orvos.

-Dr.Flin-mondtam az orvos nevét.Még szerencse,hogy rá van írva a köpenyükre-Ugye James rendben lesz?-kérdeztem aggódva.......