Ellenségbe szeretve/JAVÍTÁS ALATT/

5.rész-Ismeretlen

🔴Sara szemszögéből🔴

Az emberek elkezdtek tolongani a konyha felé a zene elhalkulását követően.

-Megint James keveredett valamibe? - kérdezte az előttünk elhaladó lány a barátnőjét miközben a konyhába tartottak.

-Valami csajjal összekapott. - válaszolta izgatottan a mellette lepedő lány.

Az én kívácsiságomat is fel keltette a dolog, hiszen oda meg vissza vagyok a Mónika show-ért viszont úgy gondoltam, hogy nem éri meg abba a hatalmas összegyűlt emberkupacba verődnöm, az izzatságukat szagolva csak azért, hogy két idióta veszekedését hallgassam.

Ekkor azonban egy lány sírása töltötte be az elcsöndesült házat. A lábaim életre keltek és gondolkodás nélkül tolakodtam át magam az embertömegen.

Amint sikerült az akcióm, megláttam Emyt, aki jelen pillanatban nekem háttal állt egy magas srác előtt és az arcát a kezeibe temetve rázkódik.

-Idióta!-kelt ki magából az előtte álló srác. - Nem hiszem el,hogy nem tudsz végre lekopni..

-Mi a probléma? - mikor ezt kimondtam már védekezően Emy előtt álltam.

A barátnőm úgy látszik, hogy észrevette a jelenlétem mivel ijedten felkapta a fejét.

-Ne csinálj semmit. - tátogta. Értetlenül álltam a dolog előtt hiszen Emy már régóta nem állít le ilyen szituációkban. Már kész voltam annyiban hagyni a dolgot mikor az az idióta folytatni kezdte. Szóval innen számítjuk a III. világháborút..

-Hogy mi a probléma?-kérdezte gúnyosan. - A barátnőd rám burította a kibaszott sörét miközben eszeveszett táncba kezdett. - mutatott végig magán dühösen.
Istenem kegyelmezz és akadályozd meg ma, hogy ne üssek meg senkit. Ámen.

-Komolyan?-röffentem fel. - Ezért vagy ilyen ideges?

-Neked ebben mi olyan kurva vicces? - kelt ki magából. -Hol van Pilinski? - nézett körbe társasága. Én pedig kezdtem elveszíteni a fonalat. Milyen Pilinskiről beszél ez? -Megmondtam annak az idiótának, hogy normális csajokat hívjon meg ebbe a rohadt buliba. Egy ilyen egyszerű dolgot nem lehet rábízni.-fujtatott.

Nekem pedig elég is volt ennyi, hogy robbanjak...

-Annyira szánalmas vagy.-nevettem fel.-Kinek képzeled te magad, hogy bárkit is leszólj? Öcsém ha ilyen képem lenne, mint neked minden nap anyámat okolnám, hogy miért nem döntött az abortusz mellett. - szinte köptem neki a szavakat. A tömegből néhányan hangosan felnevettek azonban nekem eszem ágában sem volt leállni. Az ilyen kis csótányoknak meg kell mutatni, hogy hol a helyük. - Nagynak érzed magad attól,hogy egy lányt megszégyenítesz?-léptem egyet fenyegetőn közelebb, így már alig volt köztünk távolság viszont örültem ennek hiszen láthattam a szemében fortyogó dühöt ami elmondhatatlan boldogsággal töltött el. - Akit nem kellett volna meghívni erre a bulira az  te vagy, kis csótányom.-mielőtt azonban megfordultam volna egy utolsó ráadást meg adtam neki. - Ha megfogadsz egy jó tanácsot akkor mielőbb vedd vissza ezt a hatalmas pofád öcsém mert legközelebb egy ilyen akciód után lehet, hogy egy pszichos csajszit fogsz kikapni és csak megsúgom. - vettem halkabbra a hangom. - Ők már verekedni is szeretnek. Csak nem lenne jó ha ekkora tömeg előtt. - mutattam körbe. -Valaki elgyepálná a pofidat, ugye? - biggyesztettem le a számat.

A srác álla megfeszült és látszott rajta,hogy nagyon feldühítettem.
Diadalittasan fordultam Emy felé, aki csak a padlót fürkészte míg valaki a karomnál fogva meg nem fordított a tengelyem körül.

-Ki a faszom vagy te?-kérdezte fogcsikorgatva. Egy jó fejjel magasabb volt nálam ezért felfelé kellett emelnem a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni. Zöld szemei most egészen sötétek voltak, szinte már félelmetes látványt nyújtott. Szerencséje, hogy a haragos tekintetével nem fog nálam sokra menni. Viszont abban tuti biztos vagyok, hogy az én vesztem a hatalmas szám lesz.. Mivel nem ismertem ezt a tagot így simán lehetett volna már az elején is, hogy lead egy maflást én pedig elterülök szépen a földön mint egy tintafolt, hiszen védekezni sem tudok mivel én és a verekedés két külön fogalom. Kezdem megbánni, hogy nem jártam el azokra a ninja szakkörökre, amikbe anya még általános iskolás koromban íratott be.

-Minden rendben baba? - sétált ki a tömegből egy hosszú, szőkített hajú, túlsminkelt Barbie baba utánzat aki egy kicsit túltolta a szolizást, ahogy elnézem.

A csaj lenéző tekintettel nézett rám majd a csávó felé fordult és adott neki egy puszit az arcára. Azonban a srác még mindig engem figyelt szikrakat szóró tekintettel.

Ekkor hangosan kitört belőlem a nevetés ami lehet, hogy egy kicsit erőltetettre sikeredett de ez mellékes.
A srác és a csaj kerdon néztek rám, majd egymásra.
A körülöttünk lévők lélegzet visszafolytva várták a folytatást.
Dráma kell az unalmas életetekbe nektek mi?
Csak ekkor realizáltam, hogy annak a korábban említett Mónika show-nak nagyon úgy látszik, hogy én lettem az egyik "idióta" főszereplője.

-Én ezt nem bírom. -fogtam a hasamat nevetve.-Ti tényleg egymásnak lettetek teremtve. - töröltem le a könnyeimet, vigyázva azért a sminkemre.

-Ezt meg hogy értsem? - kérdezte hisztisen a csaj. - Baba miről beszél ez a troll?

Ekkor elhalkultam.
Trollt mondott? Komolyan egy kicseszett trollhoz hasonlít????

-Mit mondtál?-kérdeztem még elég szépen. A fiúval nem, de ezzel a kis szőkeséggel elbírok. A tenyereim már bizseregni kezdtek és szinte követelték, hogy a lány hajába csimpaszkodhassanak.

-Úgy látszik baj van a hallásoddal.-mosolyodott el. - De mivel szépen kértél, így megismétlem. Azt mondtam, hogy.. - mondta volna ki mire már felkészültem, hogy a mai este valaki hajkoronájának megrítkitásával zárul. Már előre sajnáltam ezt a ruhát, amit Emy adott kölcsön hiszen tudtam, hogy nem fogja az anyag ép állapotban elhagyni ezt a helyet. Azonban mielőtt teljesítettem volna a célom, egy vékony kezét éreztem még a karomon.

-Menjünk. - suttogta Emy, hogy csak én halljam. Könyörögve néztem rá, hogy adjon lehetőséget a tenyereim akaratának azonban ő, mint valami szigorú anyuka megrázta a fejét.

-Úgy látszik ez a szerencsenapod te túlszolizott kiscsirke. - fordultam vissza a gerle pár felé. A tömegből most mintha mégtöbben nevettek volna fel.

-Megtépem! - csattant fel. - Baba fogj vissza, vagy neki megyek. - nézett rá a srácra aki lemondóan csak a fejét rázta majd összekulcsolta a kezüket, a lány pedig lenyugodott, mintha ez "lefogásnak" számítana. Komolyan mondom, hogy én is ebben a generációban élek, mint ezek (amit csak mellékesen megjegyzem, hogy nagyon sajnálok) viszont minden alkalommal újra és újra megtudnak lepni. Mikor azt hinné az ember, hogy na ennél biztosan nincsen fogyatékosabb, mindig van aki ezt megcáfolja.

-Kiscsirke. -szóltam hátrafordulva mikor már Emyvel készültünk kiverekedni magunkat az embertömeg közt. - Az emberek 99% tudja ebben a házban,hogy ki menne ma haza hajrítkítva kettőnk közül és biztos vagyok benne, hogy valahol a tyúkméretű eszed legmélyén te is tudod erre a választ.-mondtam neki mosolyogva.-Viszont nem akarom, hogy én legyek az oka, hogy megerőlteted magad a válasz megtalálására szóval szépen, apránként próbáld megoldani az ügyet. A melletted lévő csótánytól kérj segítséget ha így sem sikerül bár őszintén szólva hozzá sem fűzök nagy reményeket. - kacsintottam végül rájuk majd elindultunk kifele.

Már felkészültem, hogy alig fogunk tudni kijutni, de meglepetésemre az emberek nagy része félreállt így kényelmesen kitudtunk sétálni.

-Ki a franc ez a csaj? - hallottam meg a kiscsirke hisztis hangját azonban a választ nem vártam már meg hiszen ekkor már a szabadban voltunk.

1120 words