Leonora

Szökés

- Nem, és az igazat megvallva nem is akarom tudni.

- Philipp Agrethe - hagyta figyelmenkívül a kérésem.

- Ó, oh - Agrethe?! Rosszabb a helyzet, mint hittem.

Philipp családja mentességet élvez minden törvény alól. Száműzetésben élnek az országban. Eredetileg Phill nagyszülei uralkodnának a hazájában, de azok lemondtak a trónról Philipp unokabátjának javára, az első intézkedése pedig az volt, hogy elküldje a másfél éves Philippet és családját egy másik országba. Lehetőleg jó távol az otthonától.

- Ismersz? - lepődött meg, talán még nálam is jobban.

- Talán hallottam rólad - adtam kitérő választ.

Most már értettem, hogy miért volt ismerős. Körülbelül az összes bálon, ahova valaha is betettem a lábam ott volt. Legtöbbször a szülei lába alatt volt, egyszer-egyszer azonban, amikor még kicsik voltunk sikerült el-elcsábítanom onnan.

Olyankor a zenére ugráltunk, akkor még Lawrence is a barátaim közé tartozott. Amikor tizenhat évesek lettünk, spontán kisétáltunk a bálterem erkélyére. Phill magához húzott, és megcsókolt.

Az emlék hatására rákvörös lett a fejem.

- Mi az Virginia? Miért vörösödtél el?

- Ne hívj így - szólaltam meg. A szám legörbült, éreztem, hogy elsírom magam.

- Akkor hogy hívjalak? Virg?

- Ne. Felejtsd el a Virginiát - most már csendben folytak a könnyeim.

- Mit szeretnél akkor? - előszőr megdöbbent, hogy sírni lát aztán óvatosan közelebb húzott magához. Elkezdte a hátam símogatni.

A hajamhoz nyúltam. Megkerestem a csattokat, egyesével vettem ki. Az összeset az ágyra raktam, aztán a fejem tejénél megragadtam a parókát. Egyetlen mozdulattal rántottam le. A már majdnem vállamig érő hajam gyorsan rúgta ki magát a kontyból.

- Szólíts Leonorának - éveknek tűnt, amióta újra hallottam a nevem.

Philipp a szája elé kapta a kezét. Aztán szorosan magához húzott.

- Jézusom. De hogyan...

Egy ellő malachoz hasonlító visító hangot adtam ki, majd rászántam magam, hogy elmeséljem.

- Tudtuk, hogy Lawrence a trónra fog törni. Már nem olyan stabil az ország. Apám kitalálta, hogy az egyetlen esély, ha megszöktetnek. Én pedig megszöktem. Egy hónapot  nem töltöttem el az árvaházban, már kiszabadítottatok, de nem vagytok biztonságban. Hagyjatok elmenni. Phill, értsd meg, ha elkapnak titeket... - elcsuklott a hangom.

- Leonora, ne aggódj, nem fognak.

- De igen. Te nem tudod mire képes Lawrence. Ha tudomást szerez rólam... - újra elcsuklott a hangom. Szorosan Phill mellkasába fúrtam a fejem.

- Nyugodj meg - suttogta. A hátamat símogatta.

- Hagyjatok elmenni.