Leonora

Hová kerültem?

Elizabeth és Martha egy tapottat sem mozdult az ajtóból. Negyed óra tanácskozás után az idősebb férfi nyitott ajtót.

- Martha bejönnél? - a lány fülig érő, a nyertesek vigyorával lépett be.

Három perccel később sírásra konyult arccal lépett ki. Elizabeth-el ugyanez történt. Kissé idegesen léptem be a társalgóba.

- Virginia - szólt Judith - fogadd gratulációm. Nagyon megkedveltünk. Úgy döntöttünk te jössz velünk haza.

- Köszönöm a bizalmat, vagy valami ilyesmi - zavaromban felnevettem.

Az egész család velem nevetett. Haha, ha tudnák, hogy óriási bajban vannak.

Idő közben, ameddig kint ácsorogtam rájöttem, az senkinek sem jó, ha engem kivisznek innen. Egyrészt nekem nem az, mert egy esetleges házkutatás esetén, ha akarom sem tudom rejtegetni magam. Másrészt, le fogják őket csukni bujtatásért. De rendben van. Vigyenek csak, onnan könnyebben tudok szökni, ugyanis az egyetlen esélyem, ha folyamatosan helyetváltoztatok.

Az egyik este majd szépen kimászok az ablakon, ha közel lesz, visszamegyek a barlangba. Ha kell, addig ott leszek, ameddig le nem csillapszik a háború.

Aztán kereshetik Virginiát, lehet eltűnt státusza, de csak Leonorát fognak kapni, a trónon ülve. Virginia pedig megszűnik, ugyanis meghalni nem fog, mert nem tud.

Beültünk a hintókba. Az elsőbe a nő és a férje, a másodikba a fiú és én. Erősen memorizáltam a tájat, gondoltam még szükségem lesz rá.

- Miért vagy olyan szótlan? - tette a kezét a térdemre Philipp.

Megfogtam a csuklóját és áttettem a saját térdére, továbbra sem szólva egy szót sem, és még mindig az ablak felé nézve.

- Mi olyan érdekes a tájban? - újra a térdemre tette a kezét, és elkezdte felfele csúsztatni.

Rácsaptam a kézfejére, mire felszisszent.

- Mi bajod van? - kérdezte, kissé indulatosan.

- Ne fogdoss - válaszoltam, még mindig a tájt kémlelve.

- Talán nem kellene ezt tennem, ha rám figyelnél.

- Mit akarsz? - fordultam oda úgy, mintha valami nagy szívességet tennék neki.

- Megismerni téged, de a makacsságod miatt már nem foglak, mert ideértünk.

Kinéztem a mellette lévő ablakon. Eléggé nagy birtokra érkeztünk. Középen egy fehér ház volt, körülötte füves területek. Végig kőfal vette körül a területet.

Egy inas lépett a kocsihoz. Kinyitotta az ajtót, majd a fiú leszálltával lesegített engem is. Megköszöntem neki, aztán követtem a ház fele igyekvő társaságot. Bent, az előtérben vártak.  

- Gyere Virginia. A szobádban bármelyik ruhát kölcsön veheted, remélem jók a méretek. De a biztonság kedvéért vannak kisebbek, nagyobbak is. Odavezetünk - tartott eligazítást Judith.

Benyitott egy halványsárga falú szobába. Két oldalt volt egy-egy ajtó. Jobb oldalt szekrények, bal oldalt egy ágy.

- Érezd jól magad - mondták, majd becsukták az ajtót.

Kinéztem az ablakon, az első emeleten voltunk, talán innen még ki tudok mászni.  Valahogy éreztem, hogy közel vagyunk az alagúthoz, ugyanis a birtokot körbevették a hegyek. Már csak ki kellett találjam melyik hegy az, amelyik az enyém.

Benyitottam a bal oldali ajtón. Gondoltam letusolok. A fürdőszobában ugyanúgy két ajtó volt. Az egyik az én szobám ajtaja, a másikat meg nem tudtam, ezért benyitottam.