Leonora

Rejtőzés

- Jézusom! - ösztönösen a fejem felé emeltem a kezem.

- Nyugi, csak én vagyok - leengedtem a kezem, hátranéztem Phillre.

- Milyen alagút?

- Azt hiszed, hogy csak nálatok vannak ilyen trükkök? Szerinted miért ilyen magas az az ágy? A hegy belsejében húzódik egy alagút. Egy óra alatt teljesíthető a távolság.

- Eltévedtem, jó? - durcásan vigyorodtam el.

- Komolyan mondom téged fel kéne találni, ha nem lennél - nevetett hatalmas vigyorral a fején.

- Téged meg ell kell tűntetni - mondtam, annyi különbséggel, hogy én komolyan is gondoltam.

Philipp felnevetett, de miután látta, hogy én nem nevetek abbahagyta.

- Most mi van? - nézett rám.

- Nem biztonságos! Meg fogsz halni! - felugrottam az ágyról, lassan potyogni kezdtek a könnyeim.

- Miért te nem fogsz? - kérdezte.

- Az mindegy, hogy velem mi van, az ne érdekeljen. Ha téged megtalálnak velem, akkor megölnek, sőt még a családod is tönkreteszik, ennél még jobban.

- Az engem ngem nem érdekel. Sokkal jobban érdekel, hogy veled mi lesz.

- Engem viszont nagyon is.

- Miért izgat ennyire? Tudom mit teszek kockára.

- Egy fenét tudod! Mellesleg azt sem tudod, hogy milyen egy utolsó szemét az unokatestvérem. Nemhogy téged megöl, de a családodtól elvesz mindent, és hogy még csak labdába se tudjanak rúgni, lehet, őket is elteszi láb alól.

- Mondtam már, hogy nem érdekel a családom. És ha okosan csináljuk, nem kapnak el minket.

- De értsd meg, hogy nem engedem!

- Miért nem? Neked nem mindegy hányan halunk meg? És amúgy is, ha téged valóban megölnek, akkor nem egyedül leszel.

- Mert... - zuhogtak a könnyeim, akár a Niagara. - ...mert szeretlek, a fenébe is.

- Nora, én is szeretlek.

Közelebb lépett hozzám, megfogta a derekam, majd teljesen magához húzott. Nem telt bele egy perc, ajkai már az enyémen pihentek.

Levegő után kapkodva húzódtam el, aztán újra és újra megcsókoltam. Lassan végigdöntött az ágyon, de nagyon úgy tűnt, az nem fog kibírni kettőnket egyszerre.

- És mond csak királnyőm, mi a terved a trónszerzés érdekében? - szólalt meg egy idő után.

- Kellene egy csapat ember, aki segít. Ott van például a katonahiány. Vagyunk ketten körülbelül három ezred ellen.

- Sima ügy. Ketten, a világ ellen.

- Igen - kuncogtam fel -, ketten a világ ellen.

- És utána?

- Hát... nem tudom neked mik a hosszútávú terveid, de én gondoltam, hogy uralkodhatnánk ketten.

- Meggondolom - bólogatott homályos tekintettel.

Nevetve hajtottam a fejem a válla és a feje közé. Hirtelen felindulásból nyomtam egy csókot a nyakára.

- Így nem tudok gondolkodni... - szólt.

- Akkor abbahagyom - húztam ravasz vigyorra a szám.

- Eszedbe ne jusson. Inkább felfüggesztem mára a gondolkodást.