Leonora

Csatára fel!

- Nem kell félned. Na figyelj - mondta, aztán felkapta az egyik botot.

Valahonnan szerzett egy gumi csövet, amit körbe vont vastag anyaggal. Az alkarja és a bicepsze közé szorította a tákolmányt, aztán addig szorította, ameddig a bot reccsenését nem lehetett hallani.

- Alapvetően nem kap levegőt az illető, mivel szorítod a légcsövét, de amikor elég erősen rászorítassz, akkor a csigolyák eltörnek, és átszakítják a lég- és nyelőcsövet is. Na meg akarod tanulni? - Kédezte.

- Ide vele - villant át a harag a szememen. - Olyat nem lehet, hogy csak elájuljon az illető? - Kérdeztem.

- De lehet. Ahhoz nem kell annyi erőt kifejtened. Csak szorosan nyomni a nyakát.

- Na jó. Taníts meg a nyaktörés-művészetére - próbáltam egy kis lazaságot belevinni.

- Jó. Legelőszőr a botot kell megtanulnod elrepeszteni. Tedd a könyökhajlatodba pontosan. - Mutatta, miközben én vele együtt csináltam. - Aztán kezd el szorítani, és húzni a tetejét. Cél szerű, ha a jobb kezeddel szorítod, a balt pedig a mellkasod és a bot között áthúzod, majd annak a jobb oldaláról szoríts rá a rúdra.

- Így? - Kérdeztem.

- Igen. Most kezd el balra húzni, de a szorításból ne engedj. - Phill botja egy pillanat alatt kettétört, viszont nekem még csak meg sem akart repedni. - Gyerünk már! - Kiabáltam rá.

- Ki van a karjaidban? - Kiabált rám Philipp.

- Lawrence - sziszegtem.

- Mit akarsz vele?

- Megfojtani - suttogtam mérhetetlen mennyiségű dühhel - , sőt meg akarom ölni.

- Akkor tedd meg!

Döbbenten néztem a botra, ami egy reccsenés után ketté tört.

- Sikerült! - Dobtam el, aztán odafutottam Phillhez. Felugrottam az ölébe, a lábam a dereka köré kulcsoltam, szorosan magamhoz húztam, végül megcsókoltam.

- Bizony, hogy sikerült. Akarod folytatni, vagy mára ennyi elég? - Kérdezte egy pillanatra elhúzódva.

- El tudok törni egy nyakat. Szerintem mára ennyi bőven elég - nevettem fel.

👑👑👑

A maradék három hét pillanatok alatt elérkezett. Philipp olyan jól megtanított harcolni, hogy többször alulmaradt a kard-párharcaink folyamán.

- Ugye nem hagytál nyerni? - Kérdeztem, amikor egymás után már harmadjára kényszerült a teljes megadásra.

- Úgy látszik ma rossz napom van. De a tanítvány szárnyalja túl a mesterét - bölcselkedett.

- Azt hiszem ezt a lépést is kipipálhatod - bólintottam.

- Úgy lesz. Mit szólsz? Holnap után végzünk ezzel az egésszel.

- Nem tudom. Őszintén szólva félek. - Válaszoltam, miközben a teraszra vezető lépcsőn baktattunk felfele. Éppen az izzadtságom törölgettem a kis törülközőbe, amikor Mara állta utunkat.

- Fennségek. A lady hívja önöket.

- Megyünk - bólintottam. Nagymama csak nagyon ritkán hivatott minket szolgálókkal, többnyire megkeresett személyesen, ebből tudtam, hogy fontos a dolog. Amikor odaértünk bekopogtattam a dolgozó szobája ajtaján.

- Tessék - hallottam a tompa választ, a vastag ajtón túlról. Benyitottam, mire majdnem elsüllyedtem szégyenemben. Coressa királyi párja állt előttem teljes életnagyságban. Én pedig csapzottan, és nadrágban vonszoltam be magam a szobába.