Egy új esély

Sajnálom

Egy egész világot lehet építeni erre az egyetlen szóra: "sajnálom".

Félni fognak tőlem. Gonoszként tekintenek majd, és ez ellen nem tehetek semmit. 

- Menj és hoz a Földön mindenkire szenvedést. - Mondta Hela, majd fogtam, teleportált nyitottam és a Földre értem. Pont annak a városnak a főterén voltam ahol nevelkedtem. A képességemmel próbáltam egy autót a levegőbe emelni majd úgy ledobtam hogy az a feje tetejére esett. Szőrnyű volt látni ahogy az emberek félve futnak előlem. Egy szörnyeteg vagyok. 

Hirtelen megjelent a semmiből Tony,  Vasember páncélban. 

- Stella. Hova tűntél? Miért riogatod az embereket? - Kérdezte.

- Nem...tudom...irányítani..a..testem. - Próbáltam magamból kipréselni a szavakat. 

- Jól van Stella, nyugodj meg. Segítünk rajtad. - Mondandójára felemeltem a hangom.

- Nem! Nem tudtok segíteni! Engem már nem menthet meg senki! - Kiáltásom véget egy hatalmas vörös kőr kezdett körülöttem szélként kiszélesedni, majd mindenkit a földre terített, még Tony-t is. Egy idő után megjelent az összes Bosszúálló Loki-val együtt. 

- Stella! Mi van veled? - Szólt hozzám Thor. Mint a vízfolyás úgy folytak le az arcomon a könnyeim.

- Kérlek, öljetek meg. - Ijedve a szemükbe nézve szóltam hozzájuk. - Senkit se akarok bántani...még titeket sem, ezért arra kérlek...öljetek meg. - Mindenkin sokkolt arcot láttam. Gondolom most arra gondolnak hogy "hogy tudnánk rajta segíteni". Nem tudnak. Rajtam más semmi és senki se segíthet. 

Hirtelen egy hatalmas fejfájás talált el. Felordítottam és a földre hulltam. 

- Mit hadoválsz? - Szólalt meg Hela a fejemben, majd felálltam.

- Nem akarom őket bántani. - Elkezdtem vele, a fejemben beszélgetni.

- Támadd meg őket, hadd lássák hogy mi lett belőled. - 

- Nem akarom. - Kezdett a kezem a magasba emelkedni.

- Pusztítsd el őket. - Lángra lobbant a kezem.

- Nem akarom! - 

- Pusztuljatok! - 

- Ne... - Kezem feléjük széttárva kezdte összegyűjteni az erőmet. - Ne! - Elengedtem. Megtámadtam őket. Mindannyian kitértek előle, de először történt meg velem hogy rájuk támadtam. Szörnyeteg lett belőlem. Ezután elvesztettem az irányítást a testem felett. Már csak azt láttam mit csinálok. Velük szemben álltam. A szeretet családom és én. Akik mindig segítettek amikor szükségem volt rá. 

Tony levette a sisakját majd a földre dobta és elkezdett lassan közeledni felém.    

- Stella! Térj magadhoz. - Mondta Tony. 

- Én? Én önmagam vagyok. - Annyira sajnálom hogy ezeket a szavakat hallják belőlem. Pedig nem én mondom. - Most már látjátok hogy mi lett belőlem. Hagytatok raboskodni az istennő karmai közt minthogy megmentsetek. -