Egy új esély

Felkészülök, a harcra vagy a pillanatra?

Az akarat az acélnál is erősebb.

- Nem lenne könnyebb ha én is becsatlakoznék? - Mondta mögöttem egy ismerős hang. Nagyon nem számítottam rá hogy hozzám jön. 

A hang felé fordultam. 

- Loki? - Kérdeztem meglepődve. Gondolom most nincs mit csinálnia. - Hogy-hogy hozzám jöttél? - Egy ideig hallgatott majd nagy nehezen válaszolt, miközben oldalra nézve a nyakát simogatta.

- Nincs mit csinálnom. Ezért gondoltam...megnézlek. -

- Azt vártad hogy bénáskodom? - Kérdeztem.

- Úgy tényleg bénáskodsz ha egyedül csinálod. Tudod mikor mit kell csinálni, de nem tudsz az ellenség gondolataiba olvasni, így meglep téged. Gyorsabbnak kell lenned az ellenségnél. Fejlesztened kell a reflexed. - Magyarázott, de úgy éreztem hogy tényleg bénának gondol. Lesütöttem a szemeim. 

Tényleg nem leszek olyan erős mint a többiek? Alul maradok? Eltesznek láb alól? Azt szeretném ha büszkék lenének rám, de nem csak a "családom" hanem az emberek. Akarom, hogy az emberek bízzanak bennem. Lássák bennem a reményt. Nem pedig azt a szörnyeteget aki akkor voltam. Azóta szégyellem magam és szörnyetegnek tartom magam. Attól félek hogy örökre utálni fognak. Azt pedig nem akarom. - Ezzel nem azt akartam elérni, hogy most gyengének hidd magad. - Elém sétált. - Hanem azt, hogy válhatsz erősebbé. - Kezével gyengéden megfogta az állam és felemelte, így farkasszemet néztünk egymással. - Olyan erőssé hogy Thanos-t is le tud győzni. Ezért segítek neked, ha elfogadod a segítségemet. - Mondatta végén elengedte az állam és csak bámult engem, várva hogy mit fogok mondani. Nem szóltam egy ideig semmit, csak lepődve néztem rá. Eléggé megfogott Loki motivált beszéde.  A szívemre hatolt a beszédével. 

A lepődött arcom átváltott enyhe mosolygósra. Bólintottam majd megszólaltam.

- Elfogadom a segítséged. -  

- Akkor? Kezdhetjük? Nem bánok veled kesztyűs kézzel, azt előre elmondom. - Figyelmeztettet, mire én beálltam harci alapállásba.

- Kezdhetjük. - Mondtam majd hirtelen felém indult és egy szempillantás alatt kigáncsolt és a földre kerültem.

- Azt hittem ennél jobb vagy. - Próbára tette az önuralmamat, hogy mikor vesztem el az agyamat. Ura voltam önmagamnak. Felálltam, vettem egy nagy levegőt, majd komolyan vettem a harcot. Loki ezt látva elmosolyodott egy kicsit. - Ez a beszéd. Mutasd meg a világnak mit tudsz. - Mondta majd próbáltam ütéseket, jobb-bal horgosokat. Hárította őket, de látszódott rajta hogy erősek voltak a támadásaim. 

Úgy egy fél órán keresztül edzettünk, majd mikor láttuk hogy mindketten már kapkodjuk a levegőt leálltunk.

- Nem pihenünk le egy kicsit? - Kérdeztem.

- Jó ötlet. - Mondta majd leültem a fűvel beborított talajra Loki is így tett és a jobb oldalamon foglalt helyett, és néztük a lassan nyugovóra térő napot. - Nem gondoltam volna hogy ennyi ideig harcolok veled. - 

- Én se. - Mondtam a naplementét bámulva, majd a nap után szomorúan térdemre szegtem a tekintetemet.

- Valami baj van? - Kérdezte érdeklődve Loki. Remegett a szám majd megszólaltam.