Az élet edzés. Amikor edzünk, fölkészülünk arra, ami előttünk áll. Élet és halál értelmét veszti, nem létezik más, csak a kihívások, amelyeket örömmel fogadunk és nyugodtan küzdünk le.
A szememre rásütődött a nap valamennyi sugara. Eléggé kedvtelenül keltem fel. Felöltöztem, rendbe szedtem magam, kifáradtam a lakhelyemről, és a vízeséshez vettem az irányt.
Celeste már ott ült nekem háttal. Halkan odamentem hozzá.
- Felébredtél? - Kérdezte.
- Igen. - Válaszoltam neki kedvtelen hangsúllyal. Válaszomra fel is állt és felém fordult.
- Mi bántja lelked? - Kérdésére összefontam a karom, és oldalra néztem.
- Erre anélkül is tudhatnád a választ hogy valami elme trükkel a fejembe mászol. - Rá szegeződött a tekintettem és széttártam a karom. - Jó ötlet volt hogy a barátaim elküld? Egyáltalán mi vezérelt téged hogy elküld őket? - Bombáztam le a kérdéseimmel.
- Egyedül vagyok! - Hirtelen haragra gerjedt. - És tudod miért? Megmutatom. - Mondta majd suhintott a kezével így egy illúziót hozott létre. Olyan illúziót mintha a bolygó a képét mutatná mikor volt élet a bolygón.
Kisgyerekek játszadoztak és rohangáltak boldogan összevissza, A velem egykorú nők fontak egymás hajába virágokat, a férfiak pedig dolgoztak, edzettek. Mint valami álom világ.
- Ott vagyok. - Mutatott a korábbi önmagára. - A barátaimmal tanultam a mágiát. Mindenem megvolt az életemben. Életem szerelme, családom és megbízható barátaim. Az egész életem csodás volt. - Mosolygott majd lefagyott a mosoly az arcáról. - De egy idő után minden megváltozott. - Mondta majd megint suhintott a kezével. De ez más illúzió volt. A paradicsomból csatatér lett. - Megjelent ő. - Mondta majd a gonosz felé néztem, aki ki más lehetett volna mint Thanos, de sokkoltan néztem ahogy parancsolgatja az embereit a mészárlásra. Ágyúk, lándzsák és másféle fegyverek hangját lehetett hallani. Jaa meg persze az emberek utolsó hangjait ahogy könyörögnek hogy ne öljék meg őket. - Aki harcolt próbált harcolni mágiával vagy fegyverekkel, de sajnos túlerőben voltak, így a legerősebbekkel is végeztek. - Magárra mutatott a csata közben. - Én is próbáltam mágiával harcolni és másokat védeni. Vezettem a harcképteleneket a menedékre. El is bújtunk, közben próbáltunk lenyugodni nehogy meghalljanak minket a menedéken ami mellesleg a földbe épített pince volt. Egy ideig azt hittük hogy nem is fognak megtalálni, de tévedtünk. A lépteiket hallottuk hogy jönnek. Az egyik barátom a kezembe adott egy világító varázsgömböt majd megszólalt.
- Használd ezt a gömböt hogy ne vegyenek észre így megmenekülhetsz. -
- De miért csak magamat? - Kérdeztem.
- Mert te vagy az aki majd valamilyen úton békességet hoz erre a bolygóra. Meg fogsz minket menteni, ezért bármi is történjék ne enged el a gömböt egy percre se, rendben? - Kérdezte a barát majd a mellettem lévő Celeste mesélt.
- Hirtelen nem tudtam mi tévő legyek. Nem akartam magukra hagyni őket. De mivel bíztak bennem így nem volt más választássom. - Mondta majd a múltbéli énje bólintott a barátjának aki a gömböt adta. Használta a gömb varázserejét így nem vették észre mikor kinyitották a pincék ajtaját és kiráncigálták az összes embert rajtam kívül. Én is kimásztam a pincéből, de amit láttam nem bírtam elhinni. Az ártatlan embereket sorba állították hogy kivégezhessék őket. - Thanos a nagy fegyverét a földbe szúrta, levette a sisakját,majd az elfogott emberek előtt sétált, közben beszélt.
VOUS LISEZ
Egy új esély
FanfictionLehet esélyt adni egy 18 éves lánynak az új életre,vagy egy velejéig gonosz istennek? Talán egymástól kapják az új esélyt és kisegítik egymást-e kérdés megfejtésében,vagy ez lesz a vesztük? Ha elkezded olvasni akkor választ kaphatsz-e kérdésre. :) U...