Egy új esély

Az edzés első napja és a szörnyűség

Az élet edzés. Amikor edzünk, fölkészülünk arra, ami előttünk áll. Élet és halál értelmét veszti, nem létezik más, csak a kihívások, amelyeket örömmel fogadunk és nyugodtan küzdünk le.

A szememre rásütődött a nap valamennyi sugara. Eléggé kedvtelenül keltem fel. Felöltöztem, rendbe szedtem magam, kifáradtam a lakhelyemről, és a vízeséshez vettem az irányt.

 Celeste már ott ült nekem háttal. Halkan odamentem hozzá. 

- Felébredtél? - Kérdezte.

- Igen. - Válaszoltam neki kedvtelen hangsúllyal. Válaszomra fel is állt és felém fordult.

- Mi bántja lelked? - Kérdésére összefontam a karom, és oldalra néztem.

- Erre anélkül is tudhatnád a választ hogy valami elme trükkel a fejembe mászol. - Rá szegeződött a tekintettem és széttártam a karom. - Jó ötlet volt hogy a barátaim elküld? Egyáltalán mi vezérelt téged hogy elküld őket? - Bombáztam le a kérdéseimmel.

- Egyedül vagyok! - Hirtelen haragra gerjedt. - És tudod miért? Megmutatom. - Mondta majd suhintott a kezével így egy illúziót hozott létre. Olyan illúziót mintha a bolygó a képét mutatná mikor volt élet a bolygón. 

Kisgyerekek játszadoztak és rohangáltak boldogan összevissza, A velem egykorú nők fontak egymás hajába virágokat, a férfiak pedig dolgoztak, edzettek. Mint valami álom világ.

- Ott vagyok. - Mutatott a korábbi önmagára. - A barátaimmal tanultam a mágiát. Mindenem megvolt az életemben. Életem szerelme, családom és megbízható barátaim. Az egész életem csodás volt. - Mosolygott majd lefagyott a mosoly az arcáról. - De egy idő után minden megváltozott. - Mondta majd megint suhintott a kezével. De ez más illúzió volt. A paradicsomból csatatér lett. - Megjelent ő. - Mondta majd a gonosz felé néztem, aki ki más lehetett volna mint Thanos, de sokkoltan néztem ahogy parancsolgatja az embereit a mészárlásra. Ágyúk, lándzsák és másféle fegyverek hangját lehetett hallani. Jaa meg persze az emberek utolsó hangjait ahogy könyörögnek hogy ne öljék meg őket. -  Aki harcolt próbált harcolni mágiával vagy fegyverekkel, de sajnos túlerőben voltak, így a legerősebbekkel is végeztek. - Magárra mutatott a csata közben. - Én is próbáltam mágiával harcolni és másokat védeni. Vezettem a harcképteleneket  a menedékre. El is bújtunk, közben próbáltunk lenyugodni nehogy meghalljanak minket a menedéken ami mellesleg a földbe épített pince volt. Egy ideig azt hittük hogy nem is fognak megtalálni, de tévedtünk. A lépteiket hallottuk hogy jönnek. Az egyik barátom a kezembe adott egy világító varázsgömböt majd megszólalt.

- Használd ezt a gömböt hogy ne vegyenek észre így megmenekülhetsz. -

- De miért csak magamat? - Kérdeztem.

- Mert te vagy az aki majd valamilyen úton békességet hoz erre a bolygóra. Meg fogsz minket menteni, ezért bármi is történjék ne enged el a gömböt egy percre se, rendben? - Kérdezte a barát majd a mellettem lévő Celeste mesélt.

- Hirtelen nem tudtam mi tévő legyek. Nem akartam magukra hagyni őket. De mivel bíztak bennem így nem volt más választássom. - Mondta majd a múltbéli énje bólintott a barátjának aki a gömböt adta. Használta a gömb varázserejét így nem vették észre mikor kinyitották a pincék ajtaját és kiráncigálták az összes embert rajtam kívül. Én is kimásztam a pincéből, de amit láttam nem bírtam elhinni. Az ártatlan embereket sorba állították hogy kivégezhessék őket. - Thanos a nagy fegyverét a földbe szúrta, levette a sisakját,majd az elfogott emberek előtt sétált, közben beszélt.