Egy új esély

A múlt

 ,,Mind a múltból érkezünk. Ott alakul ki a ma valósága. Csak akkor érthetjük meg a jelent, ha ismerjük a múltat."

Volt már olyan hogy elítéltek mert olyanod van ami tudtoddal nem volt senkinek? Tán ajándék vagy átok ez a képesség? Én úgy gondolom hogy átok.Elmondom miért. 

Egyik nap,még egy héttel a 17. születésnapom előtt történt. A nevelőanyámmal éltem aki egy cseppet se szeretett amit ordibálással fejezett ki. Féltem minden egyes nap. De azon a bizonyos egyik napon anyám és én körülöttem hirtelen tűz kezdett el égni az egész lakásban.Nevelőanyám ijedten a kezeimre nézett amit értetlen arckifejezéssel zártam.Ránéztem a két kezemre, lángokba borult a fekete alapon vörös villámszerű vonalakkal díszített kezem. Mindketten megijedtünk,de a nevelőanyám emellett félt is tőlem.Pár perc múlva megjelent egy férfi aki kék,fehér színű "jelmezbe" jelent meg egy pajzzsal aminek a színei párosultak a ruhának a színével és egy csillag volt a közepén.Elém állt,letérdelt hozzám,megfogta a vállam és azt mondta.

- Nem lesz semmi baj. - Abban a pillanatban elállt a tűz és a kezem is normális színt öltött.

- Vigye innen ezt a szörnyeteget! - Kiabálta nevelőanyám az ismeretlenek,nekem pedig erre a mondatra elkezdtek a szemeimben lévő könnyek utat törni.Összetörtem, először hívtak így. Az idegen felállva mellém állt, és a fejével intett az ajtó felé ezzel arra célozva hogy menjek vele, amit meg is tette,de mielőtt végleg elmentünk volna megálltam ezzel mindkettőnk megállt én pedig visszanéztem arra az embere akinek szeretnie kellett volna de nem tette.

- Takarodj! Takarodj a szemem elől! Te torszülött! - Kiabálta utánam a haraggal teli szavaiból. Kiléptünk a házból közben egy motor felé vettük az irányt.

- Az én nevem Steve, Steve Rogers, de az emberek úgy ismernek mint Amerika Kapitány. Téged hogy hívnak? - Kérdezte kedves szavaival.

- Az...én nevem Stella. - Mondtam lehajtott fejjel.

- Nálam és a barátaimnál jól fogod érezni magad,rendben? - Kérdezte az arcomba nézve mire én csak bólintottam. Felszálltunk a motorjára, sisakját a fejemre tette ami meglepetésemre nem csúszott le. Elindultunk a Bosszúállok főhadiszállása felé amiről mesélt míg tettük az utat. Azt mesélte hogy nem főhadiszállás hanem inkább lakás a csapat számára ami egy kedves szuperhős osztag. Megérkeztünk,és összebarátkoztam a csapat jelenlévő tagjaival. Azt mondták hogy egy csapattag nincs jelen,a mennydörgés istene Thor,aki csak soká fog visszatérni.

Ez lenne az én múltbéli történetem, és most itt vagyok a 18. születésnapom előtt egy nappal. A főhadiszálláson Steve és én voltam csak.

- Ha nem bánnod akkor elmegyek járőrözni, rendben? - Kérdezte Steve felém fordulva miközben én a nappaliban lévő kanapén ültem.

- Rendben. - Bólintottam széles mosollyal az arcomon. Tudtam hogy nem járőrözni megy,mert mindig sántikál valamiben ha ezt a szöveget veti be. Szerettem Steve-t, attól a naptól kezdve, úgy nézzek fel rá mint egy gondoskodó apára. Egyedül maradtam, de lehoztam egy könyvet a szobámból és elkezdtem olvasni . Egyszer csak nagy csattanásra lettem figyelmes. A tetőről jött a hang.Attól függetlenül hogy van természetfeletti képességem és használhatnám ehelyett  megfogtam hát a két vörösen izzó kardomat amit a Fekete Párductól kaptam ajándékba, és elkezdtem menni a hang irányába.

Köszöntelek titeket kedves olvasóim! Ha tetszett nektek és szeretnétek a folytatását akkor nyugodtan jelezzétek akár egy hozzászólással hogy milyen lett és hogy megérdemli-e a folytatást. :)