Egy új esély

Nem engedem

A legnehezebb döntésekhez nagyon erős akarat szükséges.

- Nocsak, nocsak milyen csodás pillanat. - A sötétségből előbukkant Thanos mögötte pedig a csatlósai.

Elengedtük egymást az ölelésből, és Thanos-ra figyeltünk.

- Sajnálom hogy megzavartunk valamit. - Mondta Thanos, majd hangokat hallottunk magunk mögött. Megfordultam.

- Stella! Készen van a fegyvered... - Mondta Mordály majd a végén elhalkult a hangja Thanos látványára. Egy ideig mindannyian így voltunk.

- Thanos! - Kiabálta mérgesen Thor majd próbált nekirontani Thanos-nak az új pörölyével, ami el kell ismerni, nem volt semmi. Sokkal nagyobb volt az előzőnél.

Thor kísérlete kudarcba fulladt, mivel Thanos messzire ütötte.

- Thor! - Kiabáltam a nevét megijedve, majd odafutottam hozzá. Követte a példámat Eitri is. Úgy látszódott mintha egy ütéssel elintézték volna. Mozgattam a testét közben hajtogattam a nevét, hátha felébred. - Thor! Ébredj fel! Kérlek... - Könnyek áztatták az arcom. - ...nem akarom hogy elhagyjon az aki a szeretet testvérének tekint... - Pár könnyem ejtése után lassan kinyitotta a szemeit. - Thor! Hála az égnek. Azt hittem hogy... - Felült és nekitámaszkodott az egyik falnak.

- Engem nem lehet legyőzni egykönnyen. Jobban leszek csak most egy pár percig neked kell kiütnöd ezt az alakot. - Mondta, majd azt láttam hogy mellettünk Eitri elényújtott valamit ami valamilyen szakadt anyaggal volt betakarva.

- Elkészítettem neked. - Felfedtem az anyag alól mi van alatta. Két vörös nyél volt. 

- Két vörös...nyél? - Kérdeztem értettlenül.

- Ez a kettő nemcsak nyél, hanem... - Elmagyarázta hogy hogyan kell használni.

- Köszönöm. Most már bátran szembeszállok az ellenséggel. - Fogtam magam, kezembe vettem a két nyelet, felálltam, Loki mellé álltam, Mordály pedig én mellém, akinek egy lőfegyver volt éppen kéznél. Loki-ra néztem, aki enyhén mosolygott rám.

- Győzni fogunk. -

- Hát persze, ez csak természetes. - Mondtam, majd Mordályra néztem.

- Készen állsz csajszi? - Kérdezte rám nézve. X alakban felemeltem a kezeimet, majd széttártam őket a két oldalamon így kinyílt a két kardom, aminek a pengéje nem fémből volt, hanem tűzből.

- Készen állok. Gyerünk! - Mondtam, majd mi négyen, Groot, Mordály, Loki és én nekirontottunk Thanos-nak és a csatlósainak.

Thanos-hoz mentem volna mikor egy nőszemély elém állt és megszólalt.

- Csak a holtestemen keresztül. - Támadást mért rám a lándzsájával.

- Miért véded őt? - Kérdeztem.

- Mert esküt tettem hogy bármi áron, még az életem árán is megvédem. - Válaszolt. Összeütköztek a fegyvereink, és próbáltuk minden erőnkkel a földre kényszeríteni a másikat.

- Elfog dobni. - 

- Mit beszélsz halandó? - 

- Arról beszélek, hogy miután megszerzi a köveket és beteljesíti a céljait, azután úgy dönt hogy nincs rátok szüksége, és eldob, mint egy szemetet. - 

- Hazudsz! - Hirtelen haragra gerjedt. Próbált támadást mérni rám félkört rajzolva, de hátra ugrottam, így sikeresen kitértem előle. - Fejezzük be ezt most, halandó. - Mondta majd mindkét kezével megfogta lándzsáját, feje mellett felém szegezte.