Az idegen, és az egyedüllét kezdette

61 5 6
                                    


Először mindenki idegen (...). Csak az számít, ami később történik.


*Stella szemszöge*

Miután sikeresen kialudtam magam, lassacskán felnyitottam a szemhéjaim, kikászálódtam a fekhelyemről, és a többiekhez mentem az irányítópulthoz.

- Én vagyok Groot? - Kérdezte Groot.

- Sajnálom, de nem értem mit mondasz. - Mondtam önsajnáló arccal.

- Azt kérdezte, hogy kialudtad-e magad? - Segített Mordály.

- Jaa. - Kaptam észbe, majd Groot felé fordítottam a mosolygó tekintettem. - Igen kialudtam magam, köszönöm. - Észrevettem hogy egy különös hely felé vesszük az irányt. - Hova megyünk? - 

- Te kérted hogy vigyelek el olyan személyhez aki fel tud készíteni. Most hozzá megyünk. - Mondta Mordály miközben a hajót vezette.

- És ki ez az idegen akihez megyünk? - Kérdeztem tovább.

- Úgy hívják Celeste. Nem tudni a kilétét. Nem sok lénynek mutatta meg magát. A legenda szerint, csak annak mutatja meg a kilétét aki érdemes rá. - Mesélt nekem Thor az idegenünkről.

- Wáow. - Képedtem el. - És...szerintetek én méltó leszek számára? - Sütöttem le a szemeim.

- Akik méltók azok mind jószívűek, bátrak, erősek voltak. Szóval...te méltó leszel számára. De ez az én feltevésem. - Mondta Thor.

- Remélem igazad lesz. - Mondtam miközben a kilátásra pillantottam.

- Itt vagyunk. - Mondta Mordály, majd a szép tájt kezdtem csodálni. Fentről minden színben pompázott.


Mordály letette a gépet, és én voltam az első aki távozott a hajóról. Gyönyörű látvány fogadott. Zöld fű mindenféle színű, fajtájú virágokkal. E fölött pedig amerre a szem ellátott, hegyek álltak. Olyan mintha egy tündérmesében lennék. A virágokhoz vettem az irányt, leguggoltam hozzájuk és kellemesen szimatolni kezdtem az aromájukat.

- Szépek, ugye? - Az ismeretlen hangra felpattantam, és szemben álltam az illetővel aki egy nő volt. A nő fehér, rejtélyes, kapucnis ruhát viselt. - Sajnálom, hogyha megijesztettelek. - 

- Maga lenne...? - Mire kérdésem végére értem volna, ő már megválaszolta.

- Celeste. Celeste volnék. Kiket köszönthetek itt? - 

- Az én nevem Stella. Ők pedig... - Bemutatkoztam, majd a többiekre mutattam mögülünk. A srácok észrevették magukat, körém gyűltek, majd ők is bemutatkoztak.

- Mi célból jöttetek? - Kérdezte végignézett rajtunk, majd rám lankadt a tekintete. Vagyis azt hiszem, mivel a kapucnija eltakarta a fél arcát. - Vagyis, inkább mi célból jöttél? - 

Tettem egy lépést előre majd válaszoltam a kérdésére.

- Szeretnék erősebb lenni, hogy megvédjem a szeretteimet minden rossztól. - 

Egy új esélyDonde viven las historias. Descúbrelo ahora