Nézz a szemembe | Ruel Fanfiction | Befejezett

9. Hol vagy?

Hétfőn abba a reménybe mentem be az iskolába, hogy  most végre itt lesz, de nem volt. Üres volt a mellettem lévő hely. Szünetekben a többiekkel beszélgettünk, majd ebédkor oda jött hozzám Lucas.
- Szia, beszélhetnénk?- szólalt meg.
Felálltam és félre sétáltam vele. Rengetegen bámultak minket.
- Nem kellett volna próbálkoznom. Neharagudj kérlek.
- Semmi baj nincs. Kicsit túl reagáltam.- öleltem meg.
Vissza ültem a többiekhez és kérdőn néztek rám.
- Na, mikor jösztök már végre össze?- kérdezte Louis.
- Nem fogunk. - folytattam az ebédemet.
- Mi? Miért?- lepődött meg Kai.
- Nem akarok barátot. - rántottam meg a vállam.
Ez persze nem volt igaz, de nem akartam, hogy tudjanak a kis krássomról.
- Ne már! Pedig olyan jól elvoltatok!- mosolygott Millie.
- Tudom, de nem érzem úgy, hogy vele akarok lenni.
- Miért nem próbálod meg?- hajolt közelebb Kai.
- Nem tudom. - ráztam a fejem.
- Ugyan már, a buliba el se tudtatok szakadni egymástól. Egy esélyt adhatnál neki!- folytatta Louis.
- Nem akarok!- emeltem meg a hangomat picit.
- Hé nyugi. - karolt át Aaron.
- Hanyagolhatnánk a szerelmi életemet?- sóhajtottam.
Mind bólogattak és annyiban maradt a téma. Ruel egész nap nem volt suliba. Gyalog akartam haza menni az órám után, így a parkolóban elbúcsúztam a csapattól. Egy jó fél órás sétát tettem amiközben kiszellőztettem a fejem és rengeteget gondolkodtam. Amikor a házunkhoz értem láttam, ahogy Mrs. Van Dijk pakolászik az autóban. Besiettem a házba nehogy észre vegyen. Még senki nem volt otthon szóval bömböltettem a zenét. Közben a házimat csináltam az ablakba ülve. Nem igazán tudtam arra koncentrálni. Egész végig azon járt az agyam, hogy hol lehet. Mi lehet vele? Jól van? Anya rontott be a szobámba.
- 10 perce ordítok, hogy hallkítsd le a zenét!
- Nem hallottam...- vettem le a hangot.
- Nem is csodálom. Milyen napod volt?- ült le az ágyamra.
- Átlagos. Mi lesz a vacsi?- tettem félre a füzetemet.
- Spagetti. Segítesz?
- Persze. - álltam fel és elindultunk együtt a földszintre.
- Nem igazán beszélgettünk az elmúlt hetekben. - készítette elő a hozzávalókat.
- Nem történt semmi.
- Ruel?
Megtorpantam és ránéztem.
- Mi van vele?
- Beszéltek?
- Nem...
- Miért?- lepődött meg.
- Nem vagyunk jóba.
- Dehát régen a legjobb barátod volt!
- Tudom, de már nem.
- Rendben.- hagyta annyiban
Főzés közben többnyire a munkájáról beszélgettünk és apa is haza ért mire kész lett a spagetti. Családi dolgokról beszélgettünk evés közben. Vacsi után elmosogattam és újra neki álltam megcsinálni a házimat. Hirtelen felkapcsolódott a villany velem szembe. Ruel megállt az ablakba, integetni akartam de berántotta a függönyt.