Nézz a szemembe | Ruel Fanfiction | Befejezett

20. Részeg vagy?

- Egy csodálatos lány vagy. Mind külsőleg, mind belsőleg. Igaz, hogy még nem ismerem olyan jól a mostani énedet, de akkor is. Bárki aki veled lehetne az szerencsés. Meg se próbáld tagadni, fantasztikus vagy és ezen semmi nem változtat. Az a fiú aki kiérdemelte, hogy ennyire oda legyél érte az szerencsés és idióta ha nem kellesz neki. Nem tudom ki az, de bisztosan van nála esélyed szóval ne aggódj!- ölelt magához.
- Egy szót sem tudtam szólni. Jól esett amit mondott, de nem mondhattam el neki, hogy ő az.
- Te részeg vagy?- ennyi jutott eszembe. Józanon tuti nem mondd ilyeneket.
- Dehogy.- nevetett fel. - Komolyan gondolom amit mondtam.
- Még ha igaz is, akkor is tudom, hogy nincs esélyem. - néztem rá.
- Buta vagy. - nézett rám ő is és megrázta a fejét.
Gyönyörű barna szemeivel csak nézett az enyémbe. Az arcomba lógó egyik tincset a fülem mögé tette és közbe végig simította az arcomat. Kirázott a hideg. Hirtelen megszólalt a telefonom és össze rezzentem. Kikaptam a zsebemből és anya képe volt a kijelzőn
- Hol vagy? Már nyolc óra és egész nap nem jelentkeztél!- ordította mikor felvettem.
- Máris indulok. - sóhajtottam és letettem.
- Haza viszlek. - állt fel és előkapta a zsebéből a kocsi kulcsot.
A házuk előtt állt meg és elkísért a mi verandánkig. Megölelt és már ment is. Anya és apa a nappaliban ültek csendben. Nem vártak magyarázatot csak fel küldtek a szobámba. Másnap dél körül keltem fel és ebédelni mentem le. Anya ült egyedül az étkezőbe.
- Apa?-kérdeztem.
- Dolgozik. - felete egyszerűen.
Ennyi volt a beszélgetésünk. Ebéd után leültem az anlakomba és elkezdtem megírni az irodalom beadandót. Egész kicsi korom óta az ablakba ülve csinálom a házimat. Mindig ráláttam Ruel szobájára és ez tetszett, azóta pedig megszokás lett. Az említett fiú most az ágyában feküdt és a telefonját nyomkodta. Üzenetem érkezett.
' Ne bámulj!'-Ruel
' Nem is nézlek.'- Harlow
' Ne hazudj már.'- Ruel
Láttam, ahogy mosolyog a kijelzőre. Félre dobta a telefonját majd felkelt. Egy szál boxer volt rajta és beállt az ablakba. Eszméletlen dögös volt és megpróbáltam nem bámulni.
- A beadandót írod?- szólalt meg.
- Aha.
- Nem segítesz? Halvány fogalmam sincs, hogy mi értelme van az Üvöltő szeleknek. - sóhajtotta.
Felnevettem.
- Jó, átjössz?
- Gyere te, 5-kor?- kérdezte
- Oké. - mosolyogtam rá.
Elbotorkált az anlaktól és vissza feküdt az ágyába. 3 óra volt mikor végeztem a sajátommal és el is kezdtem össze szedni magam kicsit. 5- re pontosan ott is voltam. Kate nyitott ajtót és már mentem is fel Ruel szobájába.