Nézz a szemembe | Ruel Fanfiction | Befejezett

14. Mr. és Mrs. Van Dijk

Másnap elég későn keltem fel és semmi kedvem nem volt kimászni az ágyból. Viszont muszáj voltam, mert anya addig nem fejezte be a kiabálást amíg a konyhába nem értem. A pulton ott gőzölgött egy torony palacsintát.
- Olyan hangos vagy. - ültem le a pulthoz.
- Ez a kedvenced és tudom, hogy csak melegen szereted. - tett a torony tetejére egy újabb darabot.
- Attól még hangos vagy. - vettem magam elé egy tányért.
Apa is megjelent. A kirohanásom óta nem igazán szólt hozzám, sőt anyához se igazán. Felvette az egyik üres tányért, rápakolt pár palacsintát és bement a dolgozó szobájába.
- Még mindug haragszik? - sóhajtottam.
- Nem hiszem.. Sok munkája vagy most, ennyi az egész. - tolta elém a csoki öntetet anya.
- Akkor jó. - vettem el a tubust.
- Van mára valami terved?- kapcsolta le a tűzhelyet.
- Aaron egy pár óra múlva felvesz, bemegyünk a városba. - kezdtem el enni.
- Vacsorára érj haza, jó?- ült le mellém.
- Nem ígérek semmit. - motyogtam két falat között.
Reggeli után elmosogattam és vissza mentem a szobámba. Besiettem a fürdőbe és készülődtem. 11-re ide is ért a legjobb barátom.
- Jobban vagy?- kérdezte mikor beültem mellé az anyós ülésre.
- Igen. - kötöttem be magamat. - Mehetünk a többiekert?
- Millie lázas lett és Louis ápolja, de azt mondta küld majd neked is egy üzit. - magyarázta.
- Nem néztem a telóm reggel óta. - vettem ki az említett eszközt a táskámból. 2 üzenetem volt. Millie volt az egyik anya a másik.
- Szóval ketten leszünk. - mondta
- Kai?- néztem rá.
- Az anyja nem engedi, tegnap kissé részegen ment haza.
- Hát oké.
Kicsit ideges lettem de fohalmam sincs, hogy miért. Gyakran töltünk mostanában kettesben időt. A napraforgós mintás ruhám szélét gyűrögettem és figyeltem ki az ablakonY
- Vásárolni is szeretnél vagy csak egy kávé és mozi?
- Szét nézhetnénk, hátha találok valami cuki új ruhát amíg ilyen jó idő van. - tereltem el a gondolataimat.
- Okés, és mit akarsz majd megnézni a moziba?
- Majd kitaláljuk. - mosolyogtam.
Leparkolt a pláza parkolójába és mentünk is be. Vettünk nekem 5 új ruhát utána pedig megittunk egy kávét. Végül az Aladint néztünk meg, de csak azért mert addig könyörögtem amíg be nem adta a derekát. A moziból kiérve láttam meg, hogy 4 üzenetem érkezett anyától. "Vacsora!" , "Merre vagy már?" , "Nem hiszem el!" , "VACSORA!!!!". Aaron egyből haza vitt és a házunk előtt leparkolt. Meglepődtem, sose állítja le a motort.
- Mi az? - kérdezte mikor észre vette, hogy bámulom.
- Leállítottad a motort. - szólaltam meg.
- Ja, be kell ugranom Ruelhoz. - szállt ki az autóból.
- Értem. - tettem én is hasonlóan.
- Jó éjt, hétfőn találkozunk. - ölelt át, majd elindult a szomszédba.
- Neked is. - néztem ahogy fellép a verandára.
Beléptem a házunkba és lefobtam a cipőmet.
- Bocsi a késésért!- léptem be ah étkezőbe.
Megtorpantam és meredt szemmel bámultam az asztalnál ülőkre.
- Gyere csatlakozz. - nézett rám anya.
Mr. és Mrs. Van Dijk ült a szüleimmel szembe. Lassan leültem én is hozzájuk.
- Nagyon szép kis, hölgynlett belőled. - fogta meg a kezemet Ruel anyukája, Kate.
- Emlékszem kis tündéri lányka voltál. - mosolygott Ralph is, Kate férje.
- Ne is mondd, a mai napig emlékszem rá ahogy emesélte az óvónő az első napukat az oviba.- néztek egymásra.
Én is emlékeztem rá, tisztán és világosan.