Nézz a szemembe | Ruel Fanfiction | Befejezett

2. Az a bizonyos pillanat

Aaron autójának a dudája szakította meg a reggelizésemet.
- Legyen szuper az első napod!- szólt utánam anya.
- Oh wáow, micsoda verda!- jártam körbe az új kocsiját.
Májusban töltötte a 17-et és a nyári szünet (ami nálunk december és január) végére meg is kapta az új kocsiját. Értem jött először így enyém lett az anyós ülés. Ezerrel szólt a zene a kocsiba és sorba vettük fel a többieket. A suli parkolójába mindenki jól megnézte az autót. A népszerűbb diákok közé tartoztunk a kezdetek óta, így mindenki kíváncsian jött megnezni az új kocsit és meg is dícsérték. A szekrényeknél beszélgettünk amíg be nem csengettek. Az éven egyedül ültem, mivel Millie a szünetbe elkezdett alakulni Louissal. 17-en voltunk az osztályba. Beszélgettünk, majd mikor megjött a tanár mindenki elcsendesedett. Viszont nem egyedül volt. Egy nagyon magas és nagyon helyes fiú követte, mindemelett ismerős is volt valahonnan.
- Kellemes új évet! Bemutatom az új osztálytásatokat, Ruel van Dijk-et. - mondta Mrs. Webb.
Lefagytam. Nem hittem a fülemnek.
- Londonból költöztek ide, ott van hátul még egy üres hely, ülj le. - folytatta a tanár
Oda sétált a padhoz és leült mellém. Megse tudtam szólalni. A többiekre néztem és kérdőn figyeltek rám.
- Szia, Ruel vagyok, mint hallottad. Téged, hogy hívnak?- fordult felém az új padtársam.
A legjobb barátom ült mellettem, akit 2. osztály óta nem láttam. Levoltam dermedve, ő pedig csak mosolygott rám.
- Valami baj van?- kérdezte hirtelen - Hé várj...- nézett meg jobban. - Harlow?
Hangosabb volt, mint gondolta. Könnybe lábadt a szemem és mindenki minket nézett.
- Csendesen!- szólt ránk a tanár.
Előre fordultam és próbáltam vissza folytani a könnyeimet. Óra végén a lehető leggyorsabban álltam fel fel a helyemről és indultam el a wcbe. Éreztem, hogy bármelyik pillanatban kitörik belőlem a sírás. A folyosón siettem, szinte rohantam. Millie volt mögöttem.
- Harlow!!- hallottam mögülem Ruel hangját.
Meg sem álltam. Nem tudtam ránézni. Egyszerűen a fájdalom uralkodott el rajtam újra. Pontosan akkor mikor ott hagyott. A wcbe beérve kitört belőlem a sírás. A lányok akik bent voltak értetlenül néztek rám. Millie is megérkezett. Tudta, hogy mindig erős és sokkal másabb kapcsolatom volt Ruel-al. A költözés után más ember lettem és ezt mindenki tudta.
- Jól vagy?- ölelt át a barátnőm.
Én csak ráztam a fejem és sírtam.
- Minden rendben lesz. - simogatta a hátam.
Csengetésre össze szedtem magam és vissza mentünk a terembe. Órán nem beszélgethettünk aminek csak örülni tudtam. Az összes szünetet a mosdóba töltöttem még az ebéd időt is. Nem akartam vele beszélni. Nem álltam rá készen. Még volt körülbelül 10 perc a szünetből, a lányok beszélgettek és sminket igazítottak körülöttem. Én épp az atcomat mostam. Vörösek voltak a szemeim a sok sírástól. Hirtelen kivágódott az ajtó és Ruel lépett be.
- Harlow, kérlek beszéljünk!
A lányok sikítottak és kirohantak.
- Ez a női wc! Menny ki!- háborodtam fel.
- Nem! Ez az egyetlen hely ahol tudok veled beszélni! Nem érdekel, hogy ez a női mosdó!- mondta
- Hagyj békén, nem akarok veled beszélgetni az égvilágon semmiről!- fordultam el.
- Nem teheted ezt.
- Ó dehogynem!- indultam el kifelé.
- Hé!- kapta el a kezemet és vissza húzott.
- Engedj el!- üvöltöttem rá.
A következő pillanatban nyílt az ajtó és az igazgató állt velünk szembe. Behívott minket az irodájába.
- Mégis mit képzeltek? Ez elfogadhatatlan viselkedés, rögtön az első napon!- rázta a fejét Mr. Hatrison.
- Én nemcsinaltam semmit, csak a mosdóban voltam!- háborodtam fel.
- Csend legyen! Nem vagyok kiváncsi semmiféle kifogásra.
- De...
- Nem! 1 hét büntetés, mindkettőtöknek.
Nagyon mérges voltam.
- Menjetek vissza órára.- legyintett az igazgató.
Csendben sétáltunk vissza a terembe és leültünk a helyünkre. A maradék két óra csendben telt el és elbúcsúztam a többiektől utána.