Nézz a szemembe | Ruel Fanfiction | Befejezett

10. Mégjobban gyűlöllek

Tudtam, hogy nagyon elbasztam az egészet. Helyre akartam hozni. Nem sokat aludtam, de elterveztem, hogy bocsánatot kérek tőle. A suliba beérve egyből elindultam megkeresni, de nem volt sehol. Aznap se volt suliba. Ebéd közbe Lucas ismét hozzánk ült. A többiek csendben voltak és nem próbáltak minket össze boronálni. Mikor a tálcámat vittem vissza Ruby  jött velem szembe. Kiakartam kerülni, de ő azért is nekem jött. A tányér és minden más leesett a tálcámról.
- Hupsz!- fordult felém. - Mennyire béna vagy.
- Te löktél fel. - gugoltam le és elkezdtem vissza pakolni a tálcámra.
- Ne fogd rám. Mindenki tudja, hogy milyen szerencsétlen vagy. - nevetett.
Ideges lettem. Felálltam és a tálcámat lelöktem a mellettem lévő asztalra. Megindultam Ruby felé és biztos voltam benne, hogy behúzok neki egy hatalmasat. Aaron elkapta a karom és vissza húzott. Ruby csak jobban nevetett.
- Legközelebb jobban igyekezz!- fordult sarkon és ment is tovább.
- Nem éri meg. - mondta Aaron.
- Egyszer akkor is megütöm. - vettem vissza a kezembe a tálcámat.
Nagy ívben kerültem Rubyt a nap hátralévő részében. A parkolóba sétálva láttam, hogy ott állt Ruel egy kocsinak támaszkodva. Erőt vettem magamon és oda mentem hozzá.
- Szia. - álltam meg előtte.
Rám sem nézett.
- Mit akarsz?- szólalt meg.
- Csak szeretnék bocsánatot kérni.
- Rendben, szia.
- Tényleg sajnálom.
- Jó.
- Már több, mint egy hete nemvoltál suliba.
- Semmi közöd hozzá. - folytatta még mindig rám se nézve.
- Jól vagy?- kérdeztem.
- Amint békén hagysz jobban leszek.- forgatta a szemeit.
- Bocsánatot kértem. Komolyan gondoltam és tudom, hogy egy idióta voltam.
- Elhiszem de nem érdekel.
- jó lenne ha megbeszélnénk.
- Hagyj békén! Nem érdekelsz! Ja és meg se próbáld újra bántani Rubyt!- nézett végre rám.
Düh és undor, ennyit láttam bennük.
- Újra?- lepődtem meg.
- Egy ujjal se merj hozzá érni!
- De én sosem bántottam.
- És még én vagyok a hazug.- rázta a fejét.- Most pedig békén hayhatnál.- indult el mellettem a suli felé.
Ruby áltölelte és együtt sétáltak el mellettem. Az alacsony fekete hajú lány oda tátogota nekem, hogy  "Takarodj ribanc!" , majd beszálltak a kocsiba és elhajtottak.
- Ez mi volt?- kérdezte Louis mikor vissza mentem hozzájuk.
Csak ráztam a fejemet, a kezeimet ökölbe szorítottam és próbáltam minden érzelmemet visszafolytani. Még jobban gyűlöleltem. Leírhatatlanul.