Nézz a szemembe | Ruel Fanfiction | Befejezett

15. A múlt

3 éves voltam, ahogy ő is. Első napunk volt az ovodában és tudom, hogy nagyon féltem és sírtam. Nem akartam, hogy anya ott hagyjon.
- Kicsi szívem, délután jövök érted!- adott egy utolsó puszit majd ott hagyott.
Az óvónő gugolt le mellém.
- Sok mókában lesz itt részed, ígérem!- nyújtotta a kezét.
Kicsit félve, de elfogadtam. Rengeteg gyerek játszott már mindenféle érdekes játékkal.
- Azzal játszhatsz amivel csak szeretnél.- mondta Miss. Prescott.
Az egyik asztalnál ott ült egy lány és rajzolt. Ceruzák és zsírkréták hevertek az egész asztalon.
- Le-leülhetek?- álltam meg az asztal mellett.
A lány némán bólogatott és folytatta a rajzát. Magam elé vettem egy üres lapot és neki kezdtem.
- Hű! De szépen rajzolsz! - szólalt meg a mellettem ülő.
- Köszi. - motyogtam.
- Én Millie vagyok. - folytatta a társalgást.
- Én Harlow. - néztem rá.
- Leszünk barátok? - kérdezte.
- Uhu! - bólogattam hevesen és boldogan.
Sokkal jobb kedvem lett . Egész nap együtt játszottunk. Délután kimentünk az udvarra és ott játszottunk tovább. A homokozóban ültünk és várat építettünk amikor valaki végig gázolt közöttünk ezzel lerombolva a várunkat.
- Hé! - kiáltottam rá. - Leromboltad a várunkat!
- Tudom. - fordult vissza.
- Gonosz vagy! - szólalt meg Millie.
- Ti pedig bénák!
- Kérj bocsánatot! - pattantam fel.
- Soha! - nyújtotta ki a nyelvét.
Hirtelen valaki meghúzta a copfomat mire felvisitottam. Az előttem álló fiú elkezdett nevetni majd mellé lépett a masik aki meghúzta a hajam. Együtt nevettek és mutogattak rám. Majdnem sírva fakadtam.
- Nézd mindjárt sír! - nevettek mégjobban.
- Hagyd békén! - lépett elém egy másik fiú fa kardot tartva a kezében.
- Nem félünk! - kiáltottak vissza a fiúk.
Ordítást hallottam a hátam mögül és egy negyedik fiú szaladt a két bántalmazóm felé egy fa karddal. Azonnal futásnak eredtek és az előttem álló is csatlakozott. 3x- 4x végig kergették őket az udvaron majd utána lihegve jöttek oda hozzánk.
- Kérjetek bocsánatot! - mondta az ehyik megmentőm.
A fa kardot a hátuknak szegezték.
- Bocsánat. - mondták egyszerre.
Elengedték őket és már rohantak is.
- Nagyon fájt? - kérdezte a szőke hajú aki először bevédett.
Megráztam a fejem.
- Ruel vagyok. - mosolygott.
- Harlow.
Ott kezdődött az egész barátságunk. Vele és az egész csapattal. Aaron volt a masik megmentőm. Másnap pedig a két zaklatóm, Kai és Louis is velünk játszott békességben. Attól a pillanattól fogva elválaszthatatlanok voltunk.