Nézz a szemembe | Ruel Fanfiction | Befejezett

17. Még mindig gyűlöllek

- Hiányoztál.- szólalt meg újra.
- Te is. - feleltem.
- Anyáék meddig lesznek nálatok?
- Fogalmam sincs. Amikor eljöttem éppen egy üveg bort nyitottak ki.
- Szuper, akkor ma éhen halok. - sóhajtott.
- Anya küldi. - adtam egyből oda a dobozkát.
- Mondd, hogy lasagne! - vette el.
- Az. - mosolyogtam.
- Úristen, de hiányzott Victoria lasagneje. - szagolt bele.
Elnevettem magam.
- Nem vicces. Anyámé mindig száraz és undin néz ki, gyűlölöm.
- Jobban hiányzott, mint én? - poénkodtam.
- Igen. - felelte egyszerűen.
- Hé!- löktem meg a vállát.
- Komolyan. Ilyen lasagne csak egy van.
- Mintha belőlem több lenne. - vontam fel a szemöldökömet.
- Hát....
- Még mindig gyűlöllek. - sóhajtottam.
- Sosem gyűlöltél. - nézett rám.
- Igaz. - csóváltam a fejem. - Sosem ment.
- Ahogy nekem sem. - borzolta össze a hajam.
- Pedig már majdnem cuki voltál. - nevettem fel.
- Köszi a vacsit. - állt fel.
- Jó éjszakát. - álltam fel én is és elindultam.
- Neked is. - szólt utánam majd hallottam, ahogy becsukódik az ajtó a hátam mögött.
Otthon anyáék a nappaliban beszélgettek és nevetgéltek. Észre se vették, hogy haza értem. Felszaladtam a lépcsőn és egyből leültem az ablakomba. A függöny most ki volt húzva. Felkapcsolódott a villany és Ruel sétált el előtte egy tányérral a kezében. Intett majd bekapott egy nagy falatot. Csak mosolyogtam és az eget kezdtem el nézni. Éreztem, hogy minden kezd egyenesbe jönni.