Nézz a szemembe | Ruel Fanfiction | Befejezett

+2 Szeretlek

Másnap Aaron vitt suliba és Ruel késett az első óráról. Kicsit távolság tartó volt, de csak nekem tűnt fel. Minden olyan volt, mint amilyennek lennie kellett. A fiúk ebéd időbe a büfénél álltak. Mi Millievel az otrhonról hozott kajánál maradtunk és előre mentünk asztalt foglalni. Aaron, Louis és Kai csatlakozott hozzánk.
- Ruel?- kérdezte Millie.
- Azt mondta dolga van. - felelte Kai.
Békésen ettünk, majd hangzavarra lettünk figyelmesek. Hátra fordultam és Ruel lépwtt fel az egyik középen lévő asztal tetejére.
- Kérhetnék egy kis figyelmet? - kiáltotta.
Mindenki elcsendesedett.
- Tudjátok, alig egy hónapja jöttem vissza ide és van rgy nagyon jó barátom. - rám nézett. - Az utóbbi időben nagyon közel kerültünk egymáshoz és egyre jobban megkedveltem. Ő is így érez, viszont - nyomta meg az utóbbi szót - nem akar semmit tőlem mivel fél, hogy tönkre megy a barátságunk. Én vele akarok lenni és ő meg olyan hülye.
Sutyorogni kezdtek körülöttünk.
- Nemár! - szólalt fel jó néhány ember.
- Tényleg hülye!
- Bolond a csaj!
Rengetegb kezdtek bekiabálni. Elmosolyodtam.
- Szerintem igazuk van. - lépett le az asztalról Ruel és elindult felém. - Harlow...- állt meg előttem és a kezét nyújtotta.
Elfogadtam és felhúzott a székről.
- Ígérem, hogy semmi baj nem lesz. - mondta.
Csend volt, senki se szólalt meg.
- Szeretlwk Harlow Russel!
Csak mosolyogtam és az öröm könnyeim kezdtek potyogni.
- Szeretném, hogy működjön szóval..... leszel a barátnőm? - tette fel a kérdést.
Mindenki kiabálta, hogy igen. Hevesen bólogattam és törölgettem a könnyeimet.
- Igen. - nyögtem ki végül.
Átölelt. Mindenki éljenzett és kiabált, tapsoltak is.
- Szeretlek. - súgta a fülembe.
- Én is. - mondtam ki én is.