Nézz a szemembe | Ruel Fanfiction | Befejezett

21. A fénykép Album

Ott feküdt az ágyába, még mindig csak egy boxer volt rajta. Felém fordította a tekintetét. Totál vörösnek éreztem magam és égett az arcom.
- Nem figyeltem az időt!- tápászkodott fel és elindult a szekrénye felé.
Kivett belőle egy egyszerű fehér felsőt és egy rövid nadrágot majd belebújt.
- Kezdhetjük?- ültem le az ágyára és előszedtem mindent ami kellett.
- Aha. - ült le velem szembe.
- Szóval elolvastad a történetet?
- Nem, az első oldal után feladtam.
- Jézusom!- sóhajtottam.
Elkezdtem elmondani a sztorit majd nagy nehezen sikerült eldöntenie, hogy milyen szempont alapján írja meg. Diktáltam neki ő pedig írta. Közbe járkáltam és megnézegettem a cuccait. A polcán volt egy csomó trófea amit kosarazásért kapott. A parafa tábláján képek voltak londoni barátaival. Az egyik doboz ami a szekrénye tetején volt felkeltette az érdeklődésemet. "Memories" felirat volt rajta. Észrevétlenül sikerül egy kézzel levenni miközben diktáltam. Régi játékok voltak benne, ajándékok amiket tőlünk kapott és egy vastag fénykép album mindezek mellett. Elővettem és kinyitottam az első oldalon. "2005-2010" volt bele írva. Annyira bele merültem, hoy elfelejtettem diktálni.
- Mit találtál? - szólalt meg mögülem Ruel.
- Sosem tudtam, hogy van ilyened. - mutattam felé.
- Pár éve csinálta nekem anya.
Elkezdtem lapozni. Az első közös képünk volt a következő oldalon. A verandánkon ültünk, a madaras ruhám volt rajtam Ruelen pedig a zöld kantáros nadrágja. Az első ovis hetünk hétvégéjén készült. Fülig ért a szánk és átkaroltuk egymást. Igazán szerettük a másikat. A barátságunk akkor már javában megvolt pecsételve. A következő oldalon már az ovis anyák napján vigyorogtunk mind a 6-an egy-egy virággal a kezünkben. Aaron szülinapjáról voltak képek utána az enyémről, közös aqua parkozás, fagyizás, sátrazás, állatkert, bárányhimlő elkapás, papás-mamás játék, tea délután minden ott volt benne. Az első közös évünktől az utolsóig. Az ahogy felnőttünk együtt. Az első iskolai napunk. A szüleink igazán megörökítettek mindent amit tudtak. Millió közös képünk volt. Annyi mindent csináltunk együtt, sőt szinte mindent. Ahogy lapoztam az albumot könnyek szöktek a szemembe. Millió éve nem gondoltam azokra az emlékekre amik ott voltak előttem. Elértem az utolsó évhez. Itt már többnyire egymásról készítettük a képeket Ruel apukájának gépével amit mindig szó nélkül elhozott. A bunkerben készültek a képek. Az utolsó lapon ott volt az utolsó képünk, Millie csinálta rólunk az utolsó napon. Egyre homályosabban láttam a könnyeim miatt. Potyogni kezdtek, egyenesen az albumra. Ruel átkarolt és erősen magához szorított.
- He, mostmár nem meyek sehova! Ígérem! - puszilta meg a homlokomat.
Nem tudtam megszólalni. Idő kellett amíg lenyugodtam.