Changes [NCT Lucas] ●Befejezett●

1. rész

Reménykedtem benne, hogy legalább új lakásomig eljutok. De természetesen eltévedtem, bár ezen már meg se lepődtem. Mit tegyen ilyenkor egy lány, Szöul közepén, semmi tapasztalattal? A telefonomban kerestem a választ, végül a Google Maps megmentett. Megkönnyebbülten nyitottam ki az ajtót, az előszobában ledobtam táskámat, a bőröndömet a hálószobába vittem, kezdődhetett a kipakolás.
Mikor legközeleb ránéztem az órára este 11 körül volt. A lakás már félig lakható, mégis ráfér még egy kis szépítés.
Éjfélkor jutottam ágyba, nem kellett sok idő, hogy elaludjak.

°

Fénysebességgel rohantam be az iskola kapuján, a termembe 15 perces késéssel érkeztem. Mikor berontottam mindenki csodálkozva nézett rám. A tanárnak is kellett idő, hogy leessen neki, ki vagyok.
-Csendet kérek!- mondta az osztályfőnököm- Szeretném bemutatni nektek új osztálytársatokat. Magyarországról érkezett- mutatott óvatosan Európa felé a falon lévő térképen, azok érdekében, akik esetleg nem hallottak még az országról... Ezek után rámnézett jelezve, hogy nekem is szólnom kéne pár szót.
-Sziasztok Lee Y/n vagyok, 18 éves.- Hát ez eddig nem kelltette fel osztálytársaim figyelmét.
-Szeretek sportolni, táncolni és rajzolni. Remélem jól ki fogunk jönni a tanév során.-zártam rövidre és szemeimmel máris egy üres hely után kutattam. Mivel csak egy volt hátul az ablak mellett, így feltételeztem, hogy az lesz az enyém. Megköszöntem a figyelmet és hátrasiettem. Gyorsan elővettem a cuccaimat és próbáltam az órára koncentrálni. Nem mondom, hogy érdekes volt, de hamar kicsöngettek. A mellettem ülő fiú egyből felém fordult.
-Szia, Chenle vagyok!

Mosolyogva nyújtotta felém a kezét.
-Szia, Lee Y/-
-Y/N, tudom, már mondtad.-nevetett meglepődött arcomon. Nem gondoltam volna, hogy valaki figyelt is.-szeretnéd, hogy körbevezesselek a gimiben?
Hevesen bólogattam és követtem. Egész szünetben bolyongtunk, közben random dolgokról beszélgettünk. Megtudtam, hogy az osztálytól nem számíthatok nagy összetartásra. Mivel ebben az iskolában csak a kötelező tantárgyak vannak életkor alapján bontva, így a szakos tanórákon változó a diákok életkora, egészen 15 éves kortól 24-ig. A baráti körök általában itt alakulnak ki. Kíváncsian várom, milyen lesz idősebbekkel táncórákra járni. Mint megtudtam Chenle azonos csoportban lesz, mint én, így már biztosan nem leszek egyedül.

°

Délután 3-kor végeztem a gimiben. Az egész napot Chenlevel töltöttem. Megígértem neki, hogy holnap elmegyek vele és a barátaival enni a közeli gyorsétterembe, elmondása szerint már régóta ki akarja próbálni. Este több, mint egy órát töltöttem a másnapi outfitem kiválasztásával, hátha sikerül ezzel is egy jó benyomást tennem.

Reggel a terembe lépve azonnal Chenlet kerestem, de még nem érkezett meg. Csendben ültem a helyemen, mikor két lány jött oda hozzám. Eleinte csak mereven néztek rám, majd az egyik megszólalt.
-Ne érezd túl különlegesnek magad...
Ezzel hátat is fordítottak és visszamentek a helyükhöz, a terem tulsó végébe. Lefagyva meredtem magam elé, próbáltam megérteni, mi is történt. Gondolataimból Chenle zökkentett ki, a nevemet ismételgette egyre hangosabban.
-Y/N, figyelsz rám? Y/N!
-I-igen persze, jó reggelt!
-Akkor neked jó az időpont?-kérdezte.
-Milyen időpont?- ráncoltam a szemöldököm azon gondolkodva, mi lehetett a kérdés.
-Ma. Délután. A fiúkkal. Emlékszel? Megbeszéltük, hogy ma együtt eszünk. Azt kérdeztem, hogy 3-kor a suli előtt ha találkozunk az jó-e neked.
-Ohhh...persze, tökéletes.
-Minden rendben?-kérdezte aggódó tekintettel-elég furcsán viselkedsz ma.
-Csak fáradt vagyok, de következő szünetben veszek egy kávét, az majd segít.-zártam rövidre.
Ezzel be is csöngettek. Az óra lassan telt, figyelni se tudtam, a két lány folyamatosan gyilkos pillantásokat vetett rám. Végül kicsöngettek.
-Mit mondtak neked?
Csak néztem egyetlen barátomra, el se hittem, hogy ilyen gyorsan feltűnt neki.
-Szerintük túl fontosnak érzem magam.-mondtam megvonva a vállam.
-Máris zavarja őket, hogy nincsenek a figyelem középpontjában. De mindegy. Gyere, vegyünk kávét!
A kezemnél fogva húzott ki az osztályból, egészen az automatáig. Kávéval a kezünkben sétáltunk a folyosón, közben csendben a gondolataimba mélyedtem.
-Ne foglalkozz velük, csak féltékenyek.
Ezzel be is ment a terembe, nehogy lehetőségem nyíljon vitatkozásra. Szavai jobban megnyugtattak, mint gondoltam volna.