Changes [NCT Lucas] ●Befejezett●

25. rész

A telefonomat a fülemhez emelve vártam Lucas hangjára.
-Igen?- szólt a vonal másik végén.
-Sz-szia...-nem volt túl sok mondanivalóm, csak beszélgetni akartam vele.
-Jól vagy? Ugye nincs semmi baj?- hallottam a félelmet a hangjában.
-Nem, dehogy, nem történt semmi...
-Akkor miért hívtál?- erre nem tudtam mit mondani.- Y/N? Hallasz? Hol vagy? Érted megyek.
-Itt vagyok a City Plázában.- meg is szakította a vonalat.
10 perc se telt el, Lucas rémült arccal szaladt felém.
-Ugye nem esett bajod?- kérdezte engem pásztázva.
-Mondtam, hogy nem...- lesütöttem a szemeimet, valamiért nem tudtam neki mit mondani.
-Y/N a frászt hoztad rám. Miért hívtál?
-Csak beszélni akartam veled...- nyögtem ki végül, láthatóan meglepődött.
-Akkor miért nem azt mondod?- kérdezte teljesen jogosan.
-Nem tudom. Te sose szoktál felhívni. Mostanában mintha kerülnél is...
Kis szünet után szólalt csak meg.
-Y/N...Én...- nagyot sóhajtott.- Van kedved átjönni ma estére?
Mosolyogva bólintottam.
Mikor odaértünk, szokatlanul nagy csend fogadott.
-Hol vannak a szüleid?
-Elmentek egy hétre Hawaii-ra.
Kis szünetet hagyott, mintha ideges lenne.
-És addig egyedül vagy itt?
Erre csak igenlően bólintott.
-Maradj itt, mindjárt hozok neked valamit inni.
A nappaliban ültem, Lucas a konyhába ment. Hirtelen egy lány hangját hallottam meg.
-Xuxi gyere már, a szobádban várok rád! Nem hagyhatjuk pont most félbe.- kiáltotta valaki az emeletről.
Szemeim könnybe lábadtak, nem hittem a füleimnek. Azonnal az ajtó felé indultam.
-Y/N vár-- szólt utánam Lucas, de ekkor már becsaptam az ajtót. Zokogva szaladtam a lakásom felé. Telefonomat kikapcsolva dobtam az ágyam végébe, a sötét szobában sírtam egymagam. Mostmár értem, miért kerül egy ideje. Tudhattam volna, hogy ez lesz. Elvégre egy klubban dolgozik bárpultosként, van miből válogatnia.
Próbáltam aludni, de gondolataim nem hagytak. Felkaptam a cipőmet és az éjszaka közepén elsétáltam Yerihez.
Mikor ajtót nyitott és megpillantott, teljesen lefagyott.
-Veled meg mi történt?- kérdezte, majd alrébb lépett, hogy beengedjen. A szobájában ülve meséltem el neki az előbb történteket.
-Hogy tehette ezt? Ha legközelebb meglátom azt a fiút, megnyúzom.- mondta barátnőm.
-Soha többé nem akarom látni.- szipogtam még mindig, zsebkendővel a kezemben. Az éjszakát Yerinél töltöttem. Mivel holnap szombat, megígérte, elvisz a decemberi vásárra. Eredeti terveim szerint Lucassal mentem volna, de ő már nem esedékes.
-Most mit csináljak?- kérdeztem barátnőmet tanácstalanul.
-Mi van Jaehyunnal? Már szakított a barátnőjével. Ideje lenne egy normális fiú után nézned.
-Nem tudom...
-Ne csináld már Y/N. Biztos vagyok benne, hogy bejössz neki. Múltkor hallottam, hogy valakinek azt mondta, tetszik neki valaki. Száz százalék, hogy te vagy az.
-Szerintem jobb, ha továbbra is távol tartom magam a párkapcsolatoktól.- dőltem hára az ágyon. Reménytelen eset vagyok.

●Lucas●
Felkapva pulcsimat rohantam Y/N lakása felé. Számtalanszor próbáltam már elérni telefonon, de nem veszi fel. Üzenetek százait küldtem el neki, de egyet se nézett meg. Ajtaján kopogva szólongattam, nem válaszolt.
-Y/N, kérlek nyisd ki! Beszélnünk kell! Y/N!
Megcsörgettem Leát.
-Nem tudod, hol van Y/N?- kérdeztem köszönés nélkül.
-Mi? Nem. Miért? Mi történt?- válasz nélkül szakítottam meg a vonalat.
Következőnek Seulginál próbálkoztam. Ő sem tudott róla semmit. Miután minden lányt végigkérdeztem, a fiúkkal folytattam. Senki nem tudott róla semmit.
Az éjszaka közepén rohangáltam a környéken, remélve, hogy megtalálom. Minden útbaeső klubban megnéztem, sehol sem találtam. Teljesen kétségbe voltam esve, bár azt se tudtam, mit mondjak neki, ha végre lesz alkalmam beszélni vele.
A fejemet fogva ültem egy buszmegállóban. Tudtam, hogy rossz ötlet áthívni, de ha akkor hazaküldöm, az se lett volna jobb.