Changes [NCT Lucas] ●Befejezett●

26. rész

●Y/N●
Mikor lakásomhoz értem Lucast pillantottam meg. Az ajtóm előtt ült, mélyen aludt. A szívem összeszorúlt a látványtól.
-Útban vagy.- mondtam ridegen, hangomra felébredt.
Kétségbeesett szemei rám néztek.
-Y/N, beszélnünk kell.- mondta kissé remegő hangon.
Jobban átgondolva december van, ő meg egy szál pulcsiban a lépcsőház földjén éjszakázott. Csoda lenne, ha ezek után nem fázna meg. De nem akartam ilyeneken agyalni, most az a fontos, hogy bejussak.
-Menj arrébb.- mondtam, továbbra is mogorván.
Nehézkesen felállt és felém indult.
-Nézd, tegn-.
-Lucas, tűnj el! Nem vagyok rád kíváncsi, főleg nem a kifogásaidra. Meg se lepődöm, hogy ez történt.- kiabáltam vele és a kulcsomat a zárban forgatva próbáltam megszökni előle.
-Félreérted.- mondta.
Az ajtóm kinyílt, éppen készültem az orrára csapni, azonban egy kézzel megakadályozta, hogy becsukjam.
-Engedj be.
-Kizárt!- tiltakoztam egyre idegesebben.
A legkisebb erőkifejtéssel lőkte be az ajtómat és már bent is volt.
-Ülj le.- mutatott a kanapé felé, hangja mostmár szigorú volt.
-Már bocs, de mióta parancsolgathatsz nekem a saját lakásomban?- karbatett kezekkel vetettem rá gyilkos pillantást.
Erre a vállára kapott és maga vitt a nappaliba, majd a fotelra dobott.
-Te teljesen megőrültél? Mégis mit képzelsz? Lucas, utoljára mondom, tűnj e-- üvöltöttem vele, majd ajkait az enyémre nyomva hallgattatott el. Teljes erőmből próbáltam ellökni, azonban nem hagyta, kezeimet lefogva folytatta.

Lassan húzódott el, mélyen a szemembe nézett.
-Tényleg azt gondolod, hogy képes lennék lelépni egy másik lánnyal, amikor végre kezdesz közel engedni magadhoz?
Szótlanul ültem vele szemben, nem tudtam mit válaszolni.
-Nem véletlenül vagyok még mindig a nyakadon. Addig nem tudsz lerázni, míg az enyém nem leszel. Az egyetlen lány, aki érdekel, az te vagy. Ezt próbáltam az elmúlt hónapokban megmutatni neked.
-És akkor ki volt nálad tegnap?- kérdeztem könnyes szemekkel.
-Az unokahúgom. A szüleim együtt mentek vakációra a nagynénimmel és mivel nem hagyhatták egyedül a lányukat, így rám bízták. És ha érdekel, éppen filmet neztünk a szobámban, mikor hívtál és félbe kellett hagynunk, hogy elmenjek érted.

Borzasztóan bűntudatom volt. Automatikusan a legrosszabbra gondoltam, ezzel is megbántva a fiút.
-Amúgy, csak kíváncsiságból. Hol voltál tegnap este? Az egész várost átkutattam, de sehol se találtalak és a többiek se tudták, hol vagy.- ezek hallatán még rosszabbul éreztem magam.
-Yerivel voltam.- mondtam lesütött szemekkel
-Yerivel? Pedig őt is hívtam. Ezek szerint hazudott.
-Nagyon sajnálom Lucas.- fakadtam ki hirtelen. Könnyeim patakokban folytak.- Beszélnem kellett volna veled, de képtelen voltam rá. Azt hittem, hogy... hogy...- szipogtam, ki se mertem mondani a szót.
-Y/N, sose tennék ilyet veled. Annyira hülye azért nem vagyok.- nevetett halkan.
Nyakába borultam és szorosan öleltem.
-Nagyon haragszol rám?- kérdeztem tőle félve.
-Nem dehogy, de szeretném, hogy tudd, már nem az a fiú vagyok, akivel először találkoztál az utcán. Minden erőmmel azon vagyok, hogy változzak a jó irányba. Neked köszönhetően egész jól megy, de szeretném, ha ezt te is látnád. Csak annyit kérek, hogy bízz bennem.

Csendben bólintottam, ezek után ez volt a legkevesebb.
-Szeretlek.- mondta mély hangján.
-Én is szeretlek Lucas.- válaszoltam, majd ezt egy újabb hosszú csók követte.

●Lucas●
Y/N ágyában feküdtem egy halom takaróba csavarva, kezemben egy hatalmas bögre tea.
-Mondtam, hogy jól vagyok.- mondtam duzzogva. Az igazat megvallva borzasztó állapotban voltam. A fejem lüktetett a fájdalomtól, a torkom égett, a homlokom forró volt.
-A lázmérő szerint nem.- rakott rám még egy paplant.
Végül csak engedtem, hogy úgy ápoljon, mint egy 5 éves gyereket. A történtek után kimondotta jól esett a figyelme.
-Viszket a talpam.- nyafogtam.
-Hát az kellemetlen.- jegyezte meg, majd kiment a konyhába még egy bögre teáért.- Gonosz vagy!- kiáltottam utánna, melyre csak a nevetése volt a válasz.- Miért nem tudok rá haragudni?- dünnyögtem az orrom alatt mérgesen, végül én is mosolyra húztam a számat.

Miután visszajött leült mellém az ágyra.
-Ne gyere túl közel, a végén még te is elkapod.- figyelmeztettem, de nem érdekelte, lassan mellém bújt.
-Köszönöm, hogy mellettem vagy.- mondta lágy hangon, szavai hallatán melegség öntött el. Régóta vártam erre a mondatra.
-Y/N?
-Hmm?- emelte rám a tekintetét.
-Lennél a barátnőm?- tettem fel a kérdést. Nem voltam biztos benne, hogy ez a megfelelő alkalom erre, de mosolya megnyugtatott.
-Igen.- nyomott egy puszit az arcomra, majd szorosan átölelt.