Changes [NCT Lucas] ●Befejezett●

22. rész

Reggel Lucas karjaiban ébredtem, még mindig szorosan ölelt, így nehéz volt kiszabadulnom szorításából.
-Maradj még.- hallottam rekedtes, mély hangját, még félálomban volt.
-El kell kezdenem készülődni, különben elkésünk a suliból.
A fürdőszobába bevonulva összeszedtem magam, majd a konyhában összedobtam egy gyors reggelit kettőnknek.
-Lucas vizes hajjal, törölközővel a nyakában lépett ki az ajtón. Meleg pulcsiban és melegítőgatyában csoszogott az asztalhoz.
-Jó reggelt.- mondta mosolyogva. Szemein láttam, hogy még mindig fáradt.- Gyönyörű vagy.- jegyezte meg, le sem vette rólam a tekintetét.
-Egyél gyorsan aztán induljunk.- hagytam figyelmen kívül a bókot, bár piros arcom mindent elárult.

●Lucas●
Kézen fogva sétáltunk az akadémia felé. Mivel már december felé közeledtünk vastagon fel kellett öltözködnünk. Beérve elváltak útjaink, én mehettem valami előadásra szenvedni. Félreértés ne essék, nem vagyok buta, hanem szimplán lusta. Persze csak azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amik nem érdekelnek. Az egyetemet is csak akkor utálom, amikor nem táncórán vagyok. Bár amíg nem tudós akarok lenni, addig ezzel nincs gond.
-Heyy Lucas!- hallottam Mark hangját.- Nagyszünetben jössz játszani?
-Mindenképp. Jaehyun is jön?
-Elvileg igen.
Na igen, Jaehyun. A történtek után elég jóba lettünk, mégis rajta kell tartanom a szemem. Nem vagyok féltékeny fajta, de amíg Y/N nem hivatalosan a barátnőm, addig nem hagy nyugodni a fiú. Próbáltam rákérdezni, mi történt közte és barátnője (azaz mostmár exe) között. Elmondása szerint megcsalta a lány. Kissé megsajnáltam emiatt, azonban,  ahogy láttam, nem nagyon zavarta a dolog, véleménye szerint nem volt százas a csaj. Azt is bevallotta, hogy más tetszik neki. Ki akartam belőle húzni pár információt a lányról, de nem mondott semmit, ami rossz jel.
Ami Markot illeti: mindig is éreztem, hogy nem kedvel. De nagyon nem. Ezért is lepődtem meg azon, hogy mennyit segített, mikor szükségem volt rá az elmúlt napokban. A fiúk mondták, hogy annó ő volt a legizgatottabb érkezésem miatt, sajnáltam, hogy csalódást okoztam neki. Eredeti tervem szerint nélkülözve minden barátot elvégeztem volna az akadémiát, majd szólóénekesként folytattam volna tovább. Most azonban minden álmom, hogy a fiúkkal dolgozhassak. Tudom, képtelenség, hogy mindenkivel együtt tudjak, de azért jó lenne. Közben már az előadáson ültem, persze nem figyeltem. A gondolataim teljesen máshol jártak. Mark mellettem halkan aludt, legalább nem én voltam az egyetlen, aki nem érdeklődik az óra iránt.

°

A sportpályán gyülekeztünk a fiúkkal, majd játszani kezdtünk. Mark, Jaehyun, Chenle, Jeno és Johnny volt a csapatomban. Ellenségeink számomra ismeretlenek voltak. A lelátón egy csapat lány ült ujjongva. Később láttam, hogy Y/N, Yeri, Irene, Seulgi és Joy is csatlakozik a nézőkhöz. Az első sorban ülve figyeltek minket. Mikor cserére került sor, odamentem hozzájuk, addig Jeno jászott helyettem.
-Megérkezett az elsőszámú rajongóm?- cukkoltam a lányt, aki csak nevetett rajtam.
-Bizony, legelső sorból szurkolok neked.- mondta, mire barátnői egy hangos "ahhwww-ot" hallattak.
Éppen beszélgettünk, mikor valaki felénk kiáltott.
-Vigyázz!
A labda nagy sebességgel Y/N felé repült, az utolsó pillanatban sikerül kezzemmel blokkolni az útját.
-Lucas, jól vagy?- kérdezte rémülten Y/N kezemre nézve, amin még mindig kötések voltak.
-Persze, minden rendben.
Igazából eszméletlenül fájt, de nem akartam kimutatni, főleg azután, hogy végigjátszottam egy kosárlabda meccset minden gond nélkül.
A szünet végeztével együtt mentünk a táncteremhez. Új projektbe kezdtünk. Négy személyes csapatokat kellett alkotnunk, két lány, két fiú. Természetesen azonnal lecsaptam Y/N-re, a másik két csapattársunk Seulgi és Chenle voltak.
-Ma délután itt találkozzunk.- mondta Seulgi.

°

A megbeszélt helyen várakoztam, majd Chenle lépett be. Kezembe egy nagy pohár kávét nyomott.
-Ices Americano rendelésre uram.
-Kösz Chen.- nevettem rajta.
-Lányok?
-Még nem értek ide. Nem tudom mit csinálhatnak.- néztem körül a teremben, mintha csak arra számítanék, hogy észrevétlenül besurrantak, mikor nem figyeltem.
-Akkor addig kezdjük el a bemelegítést.
Random dolgokról beszélgettünk, közben a földön ülve szenvedtünk. Határozottan nem voltunk hajlékonyak, bár hősiesen próbáltuk elérni a lábujjunkat nyújtott lábbal. Később a lányok is megérkeztek.
-Késtetek.- vetette szemükre barátom.
-Bocsi, próbáltunk sietni, de egy balfasz feltartott minket.- mondta Seulgi utálattal a hangjában.
-Ki volt az?
-Nyugi haver, ne húzd fel magad.- fogott vissza Chenle.
-Jackson Wang.- mondta Y/N.

Tudhattam volna. Az az ember utolsó évét tölti az akadémián és határozottan élvezi mások zaklatását. Nem volt egy magas ember, azonban alaposan ki volt gyúrva, így nem sokan álltak vele szembe.
-Úgye nem bántott titeket?- kérdeztem aggódva.
-Nem dehogy. Pont ellenkezőleg. Kimondottan kedves volt.- mondta Seulgi.
-Hogy lehet az a seggfej kedves?- háborodott fel Chenle.- Mit mondott nektek?
-Elhívta Seulgit randira.- vágta rá Y/N, erre barátnője ráförmedt.
-Mondtam, hogy ne említsd meg senkinek se!
-Ugyan már, pár nap és az egész suli megtudja Jacksontól szóval nem mindegy?- vágott vissza.
-Jójójó lányok, nyugi.- vágtam közbe.- Szerintem hagyjuk ezt a témát és kezdjünk gyakorolni. Erre mindenki lenyugodott és tették, ahogy tanácsoltam.