Changes [NCT Lucas] ●Befejezett●

21. rész

Gondolkodás nélkül siettem az említett helyszínre.
-Hol van?- kérdeztem Kait, készen álltam két kézzel megfojtani. Semmi reakciót nem adott.- Azt kérdeztem, HOL VAN?- ragadtam meg pulcsija nyakát, majd a falnak löktem, gúnyosan mosolygott rám. Hirtelen ketten fogtak le hátulról, azonnal rájuk támadtam. Nem volt sok esélyem egymagam Sehun és Chanyeol ellen. Minden erőmmel próbáltam őket a földbe tiporni, de végül én voltam az, aki ott végezte. Egy pofon és hasbarúgás után láttam meg Y/N-t. Ott állt Kai mellett, halálfélelemmel az arcán. Ahogy megpillantott, kisírt szemei újra könnybe lábadtak. Sehun közeledett felém, hogy újra megüssön, próbáltam lábra állni, hogy megint harcba szálljak vele.
-Ne, kérlek! Ne bántsátok!- sikított a lány teljes tüdejéből.- Mit akartok? Bármit megteszek, csak hagyjátok békén.
-Hallottad ezt Lucas? A kis szerelmed bármit megtesz nekem. Szerinted mit kéne kérnem tőle?- nézett rám Kai ördögien.
A harag újabb erőt adott, ökölbe szorított kezekkel indultam meg felé, de két csatlósa megint utamat állta.
-Ne merj hozzáérni!- sziszegtem fogaim közt.
-Miért? Mi lesz, ha mégis megteszem? Hmm?- ezzel a lányt derekánál fogva húzta magához közelebb. Y/N megkötözött kezeivel próbált ellenkezni, sikertelenül.- Meg kell hagyni, jó ízlésed van.- nézett végig rajta.
Azt hittem beleőrülök az idegességbe. Velem azt csinálhatnak, amit akarnak, de Y/N-t nem vonhatják bele a dologba. Utolsó próbálkozásként támadtam meg Sehunt és Chanyeolt. Egy hatalmas ütést kapva estem össze.
-Ne, elég, engedjétek el!- kiáltozott Y/N, majd Kai kezeiből kitépve magát engem védelmezve állt elém.
-Folytassátok.- intett Kai, mire Chanyeol ütésre emelte öklét. A lányt védelmezve öleltem át.

Hirtelen Mark hangját hallottam.
-Haver, én ezt nem tenném a helyedben.- mondta ellenségünknek, majd rátámadt. Egy nagy lökéssel taszította arrébb. Körbenézve a többieket is megpillantottam, Sehun kiütve feküdt a földön, Chanyeol elég rossz állapotban a falnak dőlve szenvedett. Lea siettett hozzánk.

●Y/N●
-Jól vagytok?- segített minket talpra barátnőm, majd az autóhoz vezetett. Lucas határozottan borzalmas állapotban volt. Karcolások és fekete-lila foltok borították, ruháin rengeteg szakadás, kissé "déjà vu" érzésem volt a látványtól.
-Mindjárt hazaviszünk, csak előbb elintézzük Kait és a bandáját, ezzel otthagyott minket.
A könnyeimet törölgetve próbáltam lenyugodni.
-Sajnálom.- hallottam Lucas hangját.
-Mondtam, hogy ne csináld ezt tovább, de persze nem hallgattál rám, pedig meg is ígérted. Most látod, mi lett a vége.- mondtam csalódottan.
-Nem hagyhattam, hogy szabadon járkáljanak a környéken, veszélyt jelentettek rád.
-Miért nem hívtad a rendőrséget?- kérdezte.
-Néha elfelejted, hogy én se vagyok  teljesen jófiú.- nézett rám mosolyogva. Hihetetlen, hogy még egy ilyen szituációban is képes vagyok elveszni mosolyában.- Nagyon haragszol rám?- kérdezte félénken.
-Csak egy kicsit.- színleltem duzzogást.
-Eyy akkor ki kell engesztelnem téged.- ezzel karjai közé zárt és egy nagy puszit nyomott az arcomra.
-Lucas, csupa kosz vagy.- méltatlankodtam, bár jelenleg pont az ölelésére volt szükségem.
-Te is.- nevetett rajtam. Igaza volt.
Johnny szállt be az autóba.
-Még ilyenkor is van időtök a romantikázásra?- cukkolt minket mosolyra húzott szájjal.
-Mi lett Kaial?- kérdeztem.
-Egy jóideig nem szabadul.
Még szerencse...

Johnny a lakásom előtt állt meg. Megígértem Lucasnak, hogy maradhat addig, míg fel nem épül, nem akarta, hogy a szülei feleslegesen aggódjanak.
-Maradj itt, gyorsan megágyazok neked a kanapén.
-Nem akarok a kanapén aludni, olyan kényelmetlen.- nyafogott.
-Hát a földön rosszabb.- mondtam neki, bár tudtam, mire céloz.
-Hagy aludjak veled.- nézett rám nagy szemekkel.
-Ki van zárva!
-Naaaa, bébiiiii!!!
-Nem.
-Légysziiii!!!
Vártam még egy kicsit karbatett kezekkel, de végül beadtam a derekamat.

°

Gyors vacsora és fürdés után végre jöhetett az alvás. A mai nap elképesztően eseménydús és fárasztó volt. A szobámba lépve Lucast pillantottam meg.
-Hol a pólód?- kérdeztem fedetlen felsőtestére nézve.
-A mosógépben.
-És nincs másik?- vontam fel egyik szemöldököm.
-A tánccuccomban csak ez volt. Szóval most csodálhatod kockás hasamat.- kacsintott rám.
-Persze, hogyne.- forgattam a szemem, majd a takaró alá bújtam.
Lucas lekapcsolta a lámpákat, majd ő is lefeküdt. Éreztem, ahogy lassan kezei átkarolják a derekamat.
-Megbeszéltük, hogy nem jössz át a térfelemre.
-Tudom, de ez így sokkal jobb.- arcát hátulról a vállamra tette. Meg kell hagyni, tényleg jobb volt így, ezért nem is vitatkoztam. Nem kellett sokat várni, mire mindkettőnk álomba merült.