Changes [NCT Lucas] ●Befejezett●

16. rész

Lucas lakásának ajtaja előtt álltam. Kopogtam, de nem nyitotta ki, válasz sem érkezett bentről.
Bepötyögtem a számát, majd a fülemhez emeltem telefonomat. Nem volt elérhető. Gondoltam, biztos valami dolga van.
Jópár órával később visszamentem és lakása elött vártam rá. Kezdtem aggódni, mi van, ha súlyosabb a betegsége, mint azt gondoltam.
Próbáltam Johnnyt hívni, de nem vette fel, ezek után Taeyonggal próbálkoztam, de ő sem válaszolt.
Pánikolva dörömböltem az ajtón, mire az kinyílt. Elfelejtette bezárni? Belépve hatalmas rendetlenség fogadott, jobban mondva káosz. A konyhában üvegszilánkok voltak, Lucas cuccai szétdobálva az egész lakásban. Hirtelen rossz érzésem támadt. A telefonomat újra előkaptam, Jaehyunra vártam, hogy felvegye. Nem tette. Végül végigpróbáltam mindenkit, semmi válasz.
-Lea, Jaemin válaszolt már az üzenetedre?- hívtam barátnőmet.
-Nem, még nem, biztos elfoglalt. Miért?
-Valami történt a fiúkkal. Nem tudom elérni őket. Lucas lakásának ajtaja nyitva volt és úgy tűnik, járt itt valaki.
-Hívd a rendőrséget, egy pillanat és ott vagyok.
Tettem, ahogy mondta. Nem sokkal később megérkeztek a zsaruk. Miután elmondtam mindent, amit csak tudtam, elkezdtek nyom után kutatni.
-Találtak már valamit?- kérdezte barátnőm berontva az ajtón.
-Semmit. Elmondásuk szerint, bármi is történt, tökéletesen meg volt szervezve. Semelyik utcai kamerán nem fedeztek fel semmi gyanúsat és az épületben lévők meg ki lettek kapcsolva.
-Most mit csináljunk?- kérdezte aggodalmasan.
-Lea, nincs véletlenül ismerősöd, aki le tudná követni Johnny telefonjának helyét?
Azonnal leesett neki, mire gondolok. A fiúk valószínűleg tudják, hol van Lucas.
Otthon ültem, idegesen vártam Leára. A telefonomat első csörgésre felkaptam.
-Haechan talált egy képet, ami hasznos lehet, átküldöm.
Ahogy megnyitottam, egy beszélgetést láttam, feltételezem,  Johnny és Lucas között. Jiwidong-gil 17beon-gil. Azonnal felkerestem a helyet a neten.

-Induljunk.- hallottam a telefonban.
-És hogyan jutunk el oda?- kérdeztem.- Mégcsak a rendőrség segítségét sem kérhetjük.
-Készülődj, 20 perc és ott vagyok.
El sem tudtam képzelni, mit tervez barátnőm.
Egy nagy fekete autó állt meg a lakásom elött, Lea szállt ki belőle.
-Pattanj be.- mondta.
A kocsiban egy csapat, számomra ismeretlen fiú ült.
-Y/N, ők a barátaim, Haechan, Yuta, Jungwoo, Doyoung, Winwin és Kun.
Nem csoda, hogy ekkora furgon kellett.
-Sziasztok!- köszöntem félénken.

Már alig láttam házakat a környéken, minden teljesen kihalt volt, pedig messze voltunk még úticélunktól. Kezdett sötétedni, egyre ijesztőbbé vált minden.
Remélem Johnnyék jól vannak, Lucasról nem is beszélve. Szívem összeszorult a gondolattól, hogy nemrég még karjai szorosan öleltek, most meg semmit se tudva állapotáról, sietünk segítségére. Könnyeimet próbáltam visszatartani, nem ezt volt a megfelelő pillanat a sírásra.
-Ne aggódj Y/N, minden rendben lesz.- nyugtatgatott Lea, reméltem, igaza van.

●Taeyong●
Johnny vezetett, én mellette ültem, hátul Jaemin, Jeno és Chenle, a másik kocsiban Ten, Mark és Jaehyun. A GPS jelezte, hogy közel vagyunk.
-Mi a terv?-kérdezte Chenle.
-A Google Maps nem mutat semmi gyanúsat, bár ez nem meglepő. Muszáj lesz mindent átvizsgálnunk, amint odaérünk.- mondtam, telefonomon kutakodva.

Távolabb szálltunk ki a kocsiból, egy gyors megbeszélés után elkezdtük keresni Lucast. A környék nyugtalanítóan csendes volt, csak a távolban ugató kutyákat lehetett hallani.
Zseblámpával a kezemben fésültem át mindent. A gyártelep, ahol voltunk hatalmas területet foglalt el, gondoltam, nem lesz könnyű dolgunk. Egy fekete furgont láttam közeledni. A legközelebbi romos épület mögül figyeltem az érkezőket. Egy csapat feketébe öltözött alak szállt ki, majd egy ismerős arcot is megpillantottam. Y/N?

-Te meg mit keresel itt?- kérdeztem a lánytól búvóhelyemről előlépve.
-Taeyong, a frászt hoztad rám!- kapkodott levegő után.
-És ők meg kik?
-Ő itt Lea a barátnőm, a fiúk pedig azért vannak itt, hogy segítsenek.
Válaszra nyitottam számat, azonban hirtelen Jaehyun kiáltott.
-Itt!- hangját követve egy hatalmas épületbe léptünk be. Közepén egy szék, rajta Lucas ült ledöntött fejjel. Ruháin lyukak voltak, alattuk sebek.
Felé közeledtünk, hogy kiszabadítsuk megkötözött kezeit, azonban egy ismeretlen alak megakadályozott minket. A semmiből előlépve csatlakozott hozzá még jópár másik.
-Ti meg hogy kerültetek ide? Húzzatok el, míg szépen mondom.- mondta rekedtes hangján.
-Engedd el a fiút és utána boldogan távozunk vele együtt.- néztem az emberrel farkasszemet.
-Ezek szerint érte jöttetek.- ragadta meg ezzel Lucas haját és annál fogva felemelte a fejét. Arcán hatalmas sebek voltak. Mérhetetlen nagy harag gyűlt fel bennem, de láttam, hogy a többiek is megfeszültek a látványon. Lucas lassan kinyitotta szemeit, majd rám nézett. Alig látható, hálás mosolyra húzódott a szája, ahogy meglátott bennünket.