Changes [NCT Lucas] ●Befejezett●

12. rész

-Lucas, túl korán van még a viccelődéshez.
Nagyot sóhajtott, majd a szemembe nézett.
-Y/N.
-Igen?
-Eljönnél velem egy randira?- arca komolysága arról árulkodott, hogy komolyan gondolja. Holy shit. Az agyam azon pörgött, hogyan kéne nemet mondanom. De biztos, hogy vissza akarom utasítani? Miért vagyok boldog a szavai hallatán? Neee. Előbb Jaehyun, most meg Lucas? Baj van az ízlésemmel, attól tartok.
-R-rendben.- nyögtem ki hosszú tanakodás után.
-Tényleg?- szája hatalmas mosolyra húzódott, még nem láttam ennyire vidámnak.
-Igen.- a fiú reakcióját látva nem bántam meg a döntésemet.

°

-Leaaa!- sírtam a telefonba.- Hogy lehetek ennyire elvetemült?
-Eyyy Beszti, mondd, mi történt.
-Igent mondtam Lucasnahahak.- zokogtam. Kicsit talán túlzásba vittem a drámaiasságot.
-Megkérte a kezed?- kérdezte meglepődve.
-Mi? Dehogy! Randira hívott, én meg igent mondtam neki.
-És ezzel mi a gond?- kérdezte.
-Nem tudom. Félek.
-Mitől? Hogy megfogja a kezed? Ne csináld már! Hova mentek?
-Az őszi utcabálra holnap.
-Komoly? Mi is ott leszünk Jaeminnel, hátha összefutunk.- lelkendezett.
-Jaeminnel?
-Aham. Azt ne hidd, hogy csak te randizhatsz a fesztiválon.- kuncogott a telefonba.
Úgy tűnik köztük zökkenőmentesebben mennek a dolgok.

°

A szobámban ültem és a másnapi outfitemen gondolkodtam. Egy órába telt, mire döntésre jutottam. Este még feltettem egy arcmaszkot és kifestettem a körmeimet. Magam is meglepődtem, mennyit foglalkozom a külsőmmel a napokban.
Korán mentem ágyba, megelőzve a másnapi karikás szemeket.

°

Ebédszünetben a lányokkal a kertben ücsörögtünk. Az esti programomról volt szó, el se tudtam volna titkolni előlük. Később áttértünk más témákra is, miközben a sportpályán játszó fiúkat néztük. Köztük volt Johnny és Taeyong is. Az utóbbi időben kimondottan sokat dumáltam velük, Johnnyra lassan a bátyámként tekinthetek.
-Ne bámuld ilyen feltűnően őket, a végén még Lucas féltékeny lesz.- nevettek a lányok Joy megjegyzésén. A szemeimet forgattam, de végül én is bekapcsolódtam a kacagásba.

°

Hazaérve egyből készülődni kezdtem. Lucas 6-ra jön értem, volt még két órám addig.
Vettem egy kád fürdőt, hajat mostam, majd kezdődhetett a sminkelés. Nem vittem túlzásba, természetes látszatott akartam kelteni. A hajamat csak megszárítottam és kibontva hagytam. A ruhámat felkaptam, majd a tükörben csekkoltam magam. Végül úgy döntöttem, magassarkút veszek fel. Izgatottan topogtam a lakásban, indulásra készen. Megszólalt a lakáscsengő, siettem ajtót nyitni. Lucas egy csokor virággal állt elöttem.
-Gyönyörű vagy.- jegyezte meg őszintén. Éreztem, hogy elpirulok, szóval átvettem a virágcsokrot és mögé bújva a konyhába siettem, hogy vízbe tegyem.

●Lucas●
Egy helyben toporogva vártam Y/N-re, hogy végre visszatérjen a konyhából, fogalmam sincs, mit csinálhat ennyi ideig.
-Induljunk már!- kiáltottam az előszobából.
-Megyek!- érkezett a válasz, majd a lány is, arca kicsit piros volt, de ez még aranyosabbá tette.

°

Kettesben sétálgattunk és beszélgettünk, végre sikerült Y/N-nek is elengednie magát. Az első fél óra elég csendben telt, nagyon zavarban volt, mostmár ugrálva, a karomnál fogva rángat minden standhoz, olyan volt, mint egy gyerek.
-Gyere már, ez az utolsó!
-Én nem megyek be oda!- mondtam makacsul, mikor a lány egy kecskesimogató felé indult.
-Naaaaa, pedig olyan cukik.- lépett be. Abban a pillanatban egy nagyobb darab közeledett felé, elég furcsa hangot hallatva.- Najó inkább menjünk tovább.- ezzel megint karon ragadott, hogy a folyópartra húzzon. Minden égősorokkal volt díszítve, a víz csakúgy csillogott tőle.
Y/N mellettem bámészkodott.
Lassan megfogtam a kezét, vártam a reakciójára, de arca nem tükrözött különösebb érzelmet. Kicsit csalódott voltam miatta, gondoltam nem az első este lesz az a pont, amikor belémszeret, de egy kis haladásra azért számítottam.
Egy folyóparti padon ücsörögve nézelődtünk. Tanácstalan voltam, csak ültem mellette és vártam, hogy reagáljon valamit.
-Nagyon jól éreztem magam az este, köszönöm Lucas.- szólalt meg végül. Nem nagyon győzött meg, hogy komolyan így gondolja.
-Most az igazat mondod vagy csak udvarias vagy?- kérdeztem remélve, hogy őszinte volt öröme. Bólintása megnyugtatott.
Kicsi kezét az én hatalmas kézfejemre tette. Automatikusan ujjaim közé fontam az övét, láttam, hogy elmosolyodott.
-Nehezen fogok hozzászokni ehhez.- mondta kezünkre nézve.
-Pedig muszáj lesz.- nagyítottam kicsit a szorításomon.- És ez még csak a kezdet.- vigyorogtam rá, tudtam, ezzel teljesen zavarba hoztam. Így ücsörögtünk még egy ideig, élvezve egymás társaságát. Szívem hevesen vert a boldogságtól.
-Amúgy, hogyhogy elhívtál randizni? Mármint olyan, mintha a semmiből jött volna az ötlet.- kérdezte.
-Miután szó nélkül leléptél a hétvégére, gondoltam ma bepótolom azt az időt, amit akkor akartam veled eltölteni.
-Honnan tudod, hogy nem voltam otthon?- kérdezte meglepődve.
-Miután 20 percig kopogtam, majd további 2 óráig vártam rád a lakásod elött, a szomszédod felvilágosított, hogy már reggel elmentél egy bőrönddel a kezedben.
Erre csak nevetett.
Bűntudatot éreztem, mégse mondhattam el neki a valódi okot. Miután megtudtam, hogy Jaehyun szakított a barátnőjével, féltem, elveszi tőlem Y/N-t. Ezek után muszáj lesz szemmel tartanom a fiút.